A Masdar Headquarters zéró kibocsátású épület látványterve

A Popular Science magazin  júliusi kiadásában megjelent terv szerint a jövő megalopoliszában friss a levegő, tiszta a víz és a forgalmi dugó ismeretlen fogalom. Ambíciózusnak tűnő terv, ám korántsem lehetetlenség. A zöld városban alkalmazott módszerek és technológiák nagy része ugyanis már napjainkban elérhető, vagy tesztelési fázisban van. Az ipari méretű termelésig szükség lesz még ugyan néhány évre (egyes esetekben néhány évtizedre), de alapvetően nem a valóságtól elrugaszkodott, sci-fibe illő elgondolás egy ilyen település létrejötte.

Nagy szükség is lesz ezekre a zöld óriásvárosokra, ugyanis a népesség növekedésének következtében egyre-másra jelennek meg a térképen a milliós nagyvárosok, főként Ázsiában és Afrikában. A kínai Dongguan városa például két évtizeddel ezelőtt közepes méretű kisváros volt, ma viszont hétmillióan lakják. Ennél is súlyosabb a helyzet Lagosban, Nigéria korábbi fővárosában, ahol a népesség 2015-re elérheti a 24 milliót. Ez különösen annak fényében sokkoló adat, hogy a hetvenes években még csak nyolcadennyien éltek itt.

Ezeknek a fiatal megalopoliszok óriási gazdasági és környezeti problémákkal kell szembenézniük, ha nem cselekednek időben. Ha ezt elmulasztják, a 18 millió lakosú Mexikóváros sorsára juthatnak, ahol a város ivóvizének nem kevesebb mint 40 százaléka elvész a rossz állapotú csatornarendszerben, s a sűrű szmog miatt betegeskedő városlakók évente 2,5 millió munkanap kiesését okozzák, az ehhez kapcsolódó gazdasági károkkal együtt.

Vannak ugyanakkor pozitív példák is a megfelelő várostervezésre: bármilyen furcsának tűnhet is, New York csupán harmadannyi szén-dioxiddal terheli az atmoszférát, mint egy átlagos amerikai nagyváros, jórészt a kiváló tömegközlekedési hálózat miatt. Emellett Michael Bloomberg polgármester ambiciózus terveket dédelget, amelyek segítségével 2030-ra további 30 százalékkal csökkenthető a Nagy Alma emissziója.

Az alábbiakban lássuk, milyen módszerekkel lehet elérni, hogy önfenntartó nagyvárosban élhessünk néhány évtizeden belül.

A benzinfaló autók helyét környezetbarát, kisméretű szállítóeszközök veszik át. A City Car nevű koncepcióautók elve azon a megfigyelésen alapszik, hogy a hagyományos járművek az idő legnagyobb részében parkolnak valahol, ezzel foglalják a helyet és kevéssé hatékonyan használják fel a gyártáshoz szükséges nyersanyagokat. Ahelyett tehát, hogy mindenki saját kocsijával közlekedne, egyszerűen csak kihúz egyet a bevásárlókocsikhoz hasonlóan sorba állított City Carok közül, elhajt vele úticéljához, majd ott a legközelebbi tárolóban leadja. Az elektromos motorral működő járművek tetejét napelemek borítják, ezek szolgáltatják az energiát a közlekedéshez. Parkolás közben a panelek tovább működnek, s a felgyűlő energiát betáplálják a város elektromos hálózatába, így az autók egyben energiaforrásként is hasznosíthatóak.

A tömegközlekedés hatékonyságának növelésére sofőr nélküli buszokat használunk majd a jövőben, amelyek biodízel-elektromos hibridmotorokkal működnek. A járművek a buszsávokba ágyazott mágnesek segítségével navigálnak, a menetrendet, az esetleges terelőutak használatát, illetve a szükséges szállítókapacitást pedig egy központi számítógép szabályozza.

Látványterv a SkyTran- rendszer egyik megállójáról

A vasúti közlekedés is megújul. Mint arról korábban a hvg.hu is beszámolt, a SkyTran nevű rendszer kétszemélyes kapszulákat alkalmaz az utasok szállítására. A járművek elektromágnesek segítségével „lebegnek” a síneken, s városon belül 160 km/h, városon kívül pedig 240 km/h sebességet képesek elérni. A rendszer lényege, hogy az utasok a portáloknak nevezett megállóknál beszállnak az első szabad kocsiba, beütik a kívánt címet, majd a kapszula rácsatlakozik a sínhálózatra, amelyen számítógépek és aktív radarok vezérlik az összes fülke mozgását.

A jövőben a hidrogén az egyik elsődleges energiaforrássá változik, s kifejezetten erre a célra nemesített algákból nyerik ki, amelyeket nagyipari mennyiségben, úgynevezett algaparkokban tenyésztenek majd. Ezekben fénytől elzárt területen, oxigéntől és kéntől megfosztva nevelkednek az algák, ami hidrogéntermelést eredményez. Az így keletkező gázt nagyméretű tartályokban tárolják. Egy-egy ilyen tartályban annyi hidrogén fér el, amivel tizenkét autót lehet üzemeltetni egy héten keresztül.

Japánban már több helyen is működik a dinamóként viselkedő járda. Az ötlet pofonegyszerű: a járdákba speciális, nyomásérzékeny réteget építenek be, amely a járókelők léptei nyomán áramot fejleszt. A módszerrel kellően frekventált helyen – például egy pályaudvaron – külső források nélkül lehetne megoldani egyebk közt a világítás energiaigényét.

Az ivóvízhiány réme már napjainkban is fel-felüti a fejét – elég csak a Barcelona felé tartó, ivóvizet szállító tartályhajókra gondolni. Az édesvízkészletek a Föld tartalékainak csupán kevesebb mint egy százalékát adják, ám az óceánokban hatalmas mennyiség található. Csakhogy a tengervizet sótalanítani kell, ez pedig költséges és energiaigényes eljárás. A University of California Los Angeles anyagkutatója, Eric Hoek előállt egy megoldással. Találmánya nem más, mint egy membrán, amelyben az emberi hajszál vastagságának százezred részényi átmérőjű nanocsövek húzódnak. Ide a sórészecskék nem jutnak be, a víz azonban gond nélkül áthatol rajta. A csövek belsejét a vizet vonzó, úgynevezett hidrofil borítással látták el, amely átszívja a folyadékot, miközben minden egyebet – például a baktériumokat is – kívül tartja. Hoek korai tesztjei azt mutatják, hogy membránjai 50 százalékkal hatékonyabbak, mint a hagyományos, gőzzel működő sótalanító üzemek.

A csatornarendszerek karbantartása is kritikus fontosságú az energiahatékonyság szempontjából. Mexikóváros fent említett példája mellett a nagyságrendekkel jobban karbantartott New Yorkban is a vízkészlet napi 4 százaléka vész el, ez pedig nem kevesebb, mint 128 millió liter. A hibák kijavítására a Woods Hole Oceanographic Institute kutatói olyan önjáró robotot fejlesztettek ki, amely víz alatti kamerák és szonár segítségével térképezi fel a szivárgó csöveket.

Az élelmiszerhiányra, valamint a termőföld szűkösségére jelent megoldást a "függőleges" gazdaság. A Popular Science által megkérdezett szakértők egybehangzó véleménye szerint a földművelés a globális felmelegedést fokozó tényezők közül az egyik legjelentősebb. Emellett rendkívül kevéssé hatékony az élelmiszerek nagy távolságokra szállítása, amihez tetemes mennyiségű fosszilis tüzelőanyagot használunk fel. Jobb megoldásnak tűnik, ha a közösségek – a nagyvárosok is – helyben termelik meg a szükséges növényeket. Az izraeli Organitech cég által megálmodott 30 emeletes urbánus oázist robotok gondozzák, s 50 000 embert tudnak ellátni élelmiszerrel és vízzel. Az öntözést tisztított szennyvízzel oldják meg, s a termények között a brokkolitól a banánig szinte minden megél.

A zöld toronyházak napjaink építészeinek kedvenc témái. A környezettudatosan felhúzott felhőkarcolók külső felületét fényérzékeny réteggel és esővíz-elvezető csövekkel borítják. Ez gondoskodik a napenergiáról, illetve egy központi tisztítóegység révén az épületben lakók vagy dolgozók ivóvízszükségletéről. A tetőn szélturbinák járulnak hozzá az energiatermeléshez, s geotermikus kutak segítségével a légkondicionálás is megoldható. A kőzetlemezig lenyúló hőcserélő felhasználásával ugyanis nyáron hűteni lehet a vizet, télen pedig melegíteni.

Az energiahatékonyság is központi kérdés, s itt jön a képbe a Rockefeller University egyik munkatársának, Jesse Ausubelnek ötlete, az úgynevezett szupervezeték, a SuperGrid. Ez a kábel egyesíti a szupravezető elektromos vezetékeket és a hidrogén-csővezetéket. A folyékony hidrogén hűti a drótokat, ezáltal javítva a vezetőképességüket – így csökken a hő- és energiaveszteség. A csővezeték segítségével pedig a hidrogén szállítása is kivitelezhető.

Öko-felhőkarcoló látványterv: ilyesmire még várni kell Magyarországon © ecogeek.org

A fenti ötletek csak töredékét képezik a lehetőségeknek, de már ezek megvalósításával is óriási hatást lehetne gyakorolni a környezetre és a városlakók életminőségére egyaránt.

„Az élhető városok, nagy települések kérdése nem csak a zöld energiáról szól” – magyarázta a hvg.hu megkeresésére Faragó Tibor, a környezetvédelmi tárca stratégiai főosztályvezetője. „Egy élhető város olyan hely, ahol a környezeti ártalmak a minimumra vannak szorítva, az emberek élvezhetik az életüket, nem zavarja őket forgalmi dugó, zajszennyezés, megfelelő a vízminőség, a szociális terek pedig lehetővé teszik a lakók egymással és a kulturális térrel való interakcióját.”

A szakember szerint tehát nemcsak a szó szoros értelmében vett környezetvédelmi kérdésekkel lehet egy várost élhetővé tenni.

„Az itthoni építészek, várostervezők is már tisztában vannak olyan kérdésekkel, mint például a forgalom lecsendesítése” – fejtette ki Faragó. „Az előrelátó tervezéssel megoldható, hogy elkülönítsük a közlekedésre szolgáló területeket azoktól a részektől, ahol az emberek az életüket élik, legyen szó a lakásukról vagy az irodáról. Az autómentes zóna ötlete nem újdonság, már a világ számos nagyvárosában létezik ilyesmi, s ez Budapesten is felmerült. Vidéki nagyvárosokban is találkozni ilyen kezdeményezéssel. Ez nemcsak az ott lakók számára fontos, az odalátogató turisták is jobban érzik majd magukat egy ilyen helyen.”

A főosztályvezető lényeges pontként említette az egy főre eső zöldterület-arányt, illetve a környezeti terhelést, amelyet szelektív hulladékgyűjtéssel, valamint a fogyasztási szokások átalakításával lehet elérni. Ez utóbbi kritikus fontosságú a csomagolásból származó hulladék csökkentésének szempontjából.

„Nagyon lényeges, hogy ezek a dolgok nem feltétlenül a jövőben elérendő célok” – hangsúlyozta Faragó Tibor. „A legtöbb városban a központi fűtésnek köszönhetően jelentősen csökkent az egyéni tüzelésű háztartások száma, illetve ez utóbbiak esetében is jelentősen nőtt a hatékonyság, s a széntüzelés mára szinte teljesen kiszorult, ezáltal a városok levegőjének a minősége javult. De hozzájárul ehhez az ipari tevékenység kivonulása a lakott területekről is. Kulcsfontosságú továbbá a tömegközlekedés fejlesztése és fenntartása, ugyanis egyre több a gépjármű az utakon. Kritikus kérdés a városok levegőjében szálló por mennyisége, amiről nemrégiben fogadott el az Európai Unió egységes szabályozást; ennek betartatására a közeljövőben írják ki a szükséges határidőket.”

Faragó Tibor figyelmeztetett, hogy nem szabad a zöld, környezetbarát, önfenntartó, élhető városok kérdésére úgy tekinteni, mint a jövőben megvalósuló lehetőségre. A fenti példákból látszik, hogy mindennek egyes elemei már most is működnek, megvalósultak, s több nagyvárosban (pl. Miskolc, Debrecen) észrevehető a változás. Szó se róla, ennek ellenére még beláthatatlanul sok a tennivaló, ha például Budapest Magyarország fővárosaként meg kíván felelni a XXI. század elvárásainak, és élhető, környezettudatos nagyvárossá szeretne válni.