Jövő-dosszié

Rendelje meg a könyvet kedvezménnyel és ingyenes házhozszállítással!

Az éghajlatváltozás legfőbb következménye az lesz, hogy a magasabb hőmérséklet, a magasabb tengerszint és a szélsőségesebb, kiszámíthatatlanabb időjárás következtében veszélybe kerül sok millió vagy talán több százmillió ember élelmezése. Ez pedig nem csupán az ő bajuk, mert ha milliók maradnak élelem és ivóvíz nélkül, akkor ezek a milliók azt fogják tenni, amit minden józanul gondolkodó ember tenne a helyükben: elvándorolnak olyan térségekbe, ahol biztosabb a megélhetés. Ez alapjaiban rendítheti meg a stabilitást az egész világon.

A vízhiány különösen égetővé válik a következő években. Egyetlen hamburger elkészítéséhez 11 ezer liter vizet használunk fel, egy közepes nagyságú családi autó elkészítéséhez pedig 83 ezer litert. Átlagosan fejenként napi 135 liter vizet fogyasztunk (ennek nagy részét feleslegesen folyatjuk el). A víz, pontosabban a vízhiány a népességnövekedés és az urbanizáció miatt a jövőben súlyos probléma lesz.

Tanúi lehettünk annak, hogy a Coca-Colát Indiában vízlopással vádolták, és Kína tartományai között már megkezdődött a vádaskodás, hogy egyik vagy másik több mesterséges esőt indukál, mint amennyi megilletné. A vízlopás tehát a XXI. század egyik meghatározó bűncselekménye lesz. Ha a vízválság folytatódik, 2025-ben a világ népességének fele vízhiányos térségek lakója lesz, és egyes országok – például Ausztrália – nagyon nehéz helyzetbe kerülnek.

Mi következik ebből?

A palackos víz forgalmazása erkölcsileg elfogadhatatlan lesz, hiszen azzal jár, hogy vizet vesznek el valahonnan, és másutt adják el – Ausztráliában például nem ritkán 10 ezer km-rel arrébb, ami több szén-dioxid-kibocsátást jelent. Kanadában több egyház erkölcsi okokra és a társadalmi igazságosságra hivatkozva a palackozott víz bojkottjára szólította fel gyülekezeteit. A fejes saláta fogyasztása is társadalmilag elfogadhatatlannak minősülhet, hiszen a salátatermelés környezeti szempontból nem fenntartható: rengeteg víz kell hozzá, a termény tápértéke pedig alig nagyobb a nullánál. Az öntözéses mezőgazdaság világszerte a folyókból és víztározókból kivett víz 60%-át használja fel, s míg a világ élelmiszer-termelése egy emberöltő alatt a kétszeresére nőtt, addig a mezőgazdaság vízfelhasználásában háromszoros volt a növekedés. Egy kiló rizs előállításához 2-3 ezer liter víz kell, egy kiló instant kávé előállításához 20 ezer liter. Még egy liter tej is 4 ezer liter vízbe kerül.

Az embereknek a vízhez való viszonyulásában tehát egyes térségekben földrengésszerű változások várhatók, és a politikai küzdőtér szélkakasai nem fognak lemaradni a változások mögött. A folyók és tavak szennyezése központi téma lesz, akárcsak a gátépítés, a csővezeték-hálózatok és vízműtársaságok tulajdonjoga. Reflektorfénybe kerül majd az a kérdés is, hogy mennyi vizet használnak fel az egyes iparágak az élelmiszeripartól a divatcikkek gyártásáig, a tudomány pedig aszálytűrő növényfajták létrehozását kapja feladatul.

Végül érdemes említést tenni a víz és a gazdasági teljesítmény összefüggéséről. Elképzelhető, hogy a víz lesz például Kína Achilles-sarka. Napjainkban Kína 600 legnagyobb városa közül 400 vízhiánnyal küszködik, és az egész ország egy főre vonatkoztatott vízkészlete átlag alatti. Egyiken is, másikon is elakadhatnak az ország fejlődési modelljének fogaskerekei.