© NASA

A Google Sky értelemszerűen hasonlóan épül fel, mint a Google Maps és felhasználói felülete sem különbözik sokban attól. A Maps-hez hasonlóan keresőszavakkal kereshetünk rá az égi objektumokra - sajnos, míg a program kijelzi a deklinációt (DEC) és a rektaszcenciót (RA), ezen csillagászati koordináták pontos értékeivel nem lehet külön égitestekre keresni.

A láthatóan kezdeti fázisban lévő program érdekességét a csillagtérképen elhelyezhető extra látványrétegek jelentik, ezek mindegyikét különféle átlátszósággal lehet ráhelyezni az alaplátványra. A kozmikus mikrohullámú sugárzási, illetve az infravörös térkép azonban csak sajnos csak a nagyítás bizonyos szintjeinél bizonyul igazából hasznosnak, sokszor zavarja a láthatóságot. A program különböző objektumok vizsgálatát is felajánlja, a csillagképek megfigyelésénél jöhet jól a harmadik látványréteg, amely az égbolt egy korai térképét helyezi rá a képre. Az internetes fórumozók egyöntetű véleménye szerint míg a program gyermekbetegségei ellenére is hasznos tanulási segédeszköznek bizonyul, az elmúlt hónapos csillagászati felfedezései nem találhatóak meg benne, illetve Naprendszerünkben csak a nyolc bolygó és a Plútó található meg, nyoma sincs a másik két törpebolygónak, az Erisnek, illetve a Ceresnek sem.