Befellegzett a japán irodalomnak?
A képregények után már a könyvek is egyre nagyobb teret hódítanak a japán mobilhasználók körében. A New York Times által megszerzett 2007 decemberi bestseller-összesítésből kiderült, a tavalyi év legfogyasztottabb regényei közül ötöt telefonon írtak, mobilos közönségnek. A közvélemény a hagyományos irodalom halálát emlegeti.
Erőteljesen dominálják a japán könyvpiacot a mobilokra írt, majd papírformában kiadott regények, derül ki a szóban forgó elemzést körüljáró tényfeltáró anyagból. Az öt mobilmű szinte mind szerelmes regény, amely az sms-nyelvből adódóan rövid mondatokból épül fel, kevés cselekménnyel, alig kidolgozott karakterekkel, minimális karakterfejlődéssel, de a japán irodalomra jellemző érzelmi megközelítés sem található meg az egyszerűsített regényekben.
A mobilregény műfaja 2000 környékén jelent meg először a Maho no i-rando weboldal-szolgáltató oldalán: az üzemeltetők arra lettek figyelmesek, hogy rengeteg felhasználójuk folytatásos regényeket közöl blogján. Az oldalt e felismerés után módosították úgy, hogy a felhasználók akár mobiljaikról is fel tudják tölteni anyagaikat, valamint az olvasók kommentelhessék is az egyes fejezeteket - így született meg a folyamatosan íródó mobilregény.
Mobil nélkül lassan nincs élet Japánban © Ko Sasaki / New York Times |
A műfaj robbanásszerű elterjedése azonban két-három éve történt csak meg, nyilatkozott a Maho no i-rando. Ez annak a lépésnek köszönhető, amikor a mobilszolgáltató úgy döntött, az előfizetői csomagokban nem számol fel külön pénzt sms-enként. A legnagyobb japán mobilszolgáltató, az NTT DoCoMo 2004 közepén indította be a szolgáltatást. Ahogyan Shigeru Matsushima, a mobilkiadásokkal kapcsolatos Starts Publishing szerkesztője ie elmondta, ezelőtt a döntés előtt számos regény csak időszakosan működött, mivel íróik akár ezer dolláros számlákat is képesek voltak összehozni regényírásból, és amíg számlájukat nem törlesztették, regényük is szünetelt. 2007 decemberében az oldalon körülbelül egymillió különböző regény volt olvasható. Az íróknak online munkájukért nem fizetnek, még akkor sem, ha több millióan olvassák őket, pénzt csak akkor látnak, ha a regényeket papíron jelentetik meg.
Ami a magák és a könyvek jelentős mobilos térhódítását illeti, a fiatalabb japán generációk gyakrabban használják telefonjaikat számítógépeiknél, a regényeket pedig még akkor is mobilon olvassák el, ha nagyobb képernyőn, számítógépen is elolvashatják ugyanazon a weboldalon kereszstül.
A szigetország egyik legismertebb irodalmi lapja, a Bungaku-kai tette fel a kérdést, hogy végezhetnek-e a mobilregények a hagyományos irodalommal és a szerző klasszikus fogalmával, mindeközben a regények rajongói hosszasan éltetik a főként mangák által inspirált új zsánert. A kritikusok szerint a szegényes irodalmi kvalitások az irodalmi minőség romlását vonhatják maguk után, a támadásoktól függetlenül azonban az új írók olyan nézettséget és eladásokat képesek generálni, amiről a hagyományos regényírók csak álmodhatnak. A kiadók szerint számos mobilregény-író a telefonokkal nyit az irodalmi világ felé, korábban nem írt, az olvasók közül sokan pedig nem olvastak el papíron regényt. A tény, hogy a szóbanforgó bestseller-lista első helyén debütáló mobilírók vannak, csak még nagyobb vitát kavart a japán blogoszférában.