Fényképezni jó - a digitális technológiának hála, egyre többen fedezik fel ezt. Amíg az analóg gépek korában a filmelőhívás költsége és a hozzá kapcsolódó várakozás miatt kevesebben hódoltak ennek a hobbinak, addig a digitális fényképezőgépeknek köszönhetően ma egyre többen és többen fotóznak – akár hobbi, akár profi szinten.
A céljainknak leginkább megfelelő digitális masina kiválasztása azonban nem mindig egyszerű, hiszen a boltok polcain számtalan, elsőre szinte egyformának tűnő modellel találkozhatunk. Mi most az itt következő hét pontban adunk tanácsot a legjobb fényképezőgép megtalálásához.

1. Kompakt, bridge, SLR...?
Legelőször érdemes eldöntenünk, hogy milyen célra vásároljuk a fényképezőgépet – ez ugyanis segít eldönteni, hogy milyen kategóriából kell majd választanunk. A gépeket legegyszerűbben négy kategóriába sorolhatjuk: kompakt, ultrakompakt, bridge és DSLR. Természetesen a kategóriák közötti határok sosem élesek, és ennél finomabb (esetleg más szempontokat figyelembe vevő) felosztás is lehetséges, de a legegyszerűbb mindenképpen ez az osztályozás.
A legátfogóbb kategória a kompakt kameráké – ezek 20 és 120 ezer forint közötti áron kaphatók, általában hagyományos „tégla” formájúak. A legolcsóbb, csak automata gépektől kezdve egészen a minden manuális beállítást lehetővé tevő csúcsmodellekig minden rendű és rangú masina megtalálható közöttük.

A kategória alsó végén található példányokat leginkább azoknak ajánljuk, akik csak most ismerkednek a fényképezéssel, és az „előkapom a gépet, és már kész is a felvétel” felhasználásnál többre nem is igazán vágynak. Mivel szinte csak automata üzemmódban használhatóak, viszonylag szűk teret engednek csak a felhasználó kreativitásának. Ha kicsit kísérletezni szeretnénk, érdemes valamivel többet költenünk – 40-50 ezer forint körül már szép számmal találhatunk olyan fényképezőgépeket, amelyeken a felvételi beállítások legalábbis részben már manuálisan is állíthatóak. A kategória csúcsán található gépek már szinte mindent tudnak, a fénykép elkészítésének minden lépését befolyásolhatjuk, így ezekkel már tényleg szabadon próbálkozhatunk.

Az ultrakompakt kategóriába azok a fényképezőgépek tartoznak, amelyeknél az apró méret és az elegáns külső a legfontosabb – ezek tehát igazi zsebkamerák, amelyek szépek és divatosak, cserébe azonban a képminőségük és szolgáltatásaik nem feltétlenül tükrözik az árukat (ami 40-60 ezer forint közé esik). Persze ha egy olyan fényképezőgépet szeretnénk, amelyet bármikor előkaphatunk zsebünkből, ezek közül érdemes választanunk.
Az ultrazoomnak is nevezett bridge kategóriába (50-120 ezer Ft) tartozó gépek a külsejükben már a „valódi” tükörreflexes eszközökre emlékeztetnek. A kiváló minőségű és nagy átfogású objektívek miatt ezek már méretesebb masinák, a zsebben hordásról szinte biztos, hogy le kell mondanunk. Akkor bizonyulhatnak a legjobb választásnak, ha egy szinte minden helyzetben jól használható, közel DSLR minőséget nyújtó, de annál kompaktabb fényképezőgépet szeretnénk. Mivel a legtöbbjüknél teljesen manuális üzemmód is rendelkezésre áll, a fényképkészítési alapismeretek megszerzésére is remekül megfelelnek.
A csúcson a DSLR, azaz a digitális tükörreflexes gépeket találjuk. Ezek régebben csak a profik számára voltak elérhetők, ám az árak az utóbbi egy-két évben annyit estek (ma már 100 ezer forint körül is vásárolhatunk egy SLR alapkészletet), hogy sok szakértő 2008-at egyenesen az SLR kategória évének tartja. Ezek a gépek szinte minden igény kielégítésére képesek, ráadásul a cserélhető objektívek miatt a tudásuk is elég jól bővíthető – de készüljünk fel arra, hogy egy ilyen rendszer összeállítása lényegesen meghaladhatja a váz árát.
A tükörreflexes gépek mind képminőségben, mind szolgáltatásban a legjobbat nyújtják – ezért cserébe azonban jelentősen nagyobb méretre és tömegre kell számítanunk. Sokak számára fontos lehet, hogy ezek a gépek nem képesek mozgóképrögzítésre!

2. Megapixelek
Sajnos a divat és a nagy számok vonzereje miatt az utóbbi időben a gyártók egy sajátos „megapixelháborút” folytatnak, a vásárlók pedig azt hiszik: egy 12 Mpixeles felbontású fényképezőgép biztos jobb egy 8 Mpixelesnél, tehát érdemesebb az elsőt megvenni. A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb. Először is, egy közönséges 10x15 cm-es papírképen – ha digitális fotónkat előhivatjuk – 6-7 Mpixel felett már semmilyen különbséget nem fogunk látni. Persze a sok képpont jól jöhet, ha vágunk a felvételünkből – ám ilyenkor egy másik problémával kell megküzdenünk.
Sajnos fizikai okok miatt minél kisebb az egyes érzékelőpontok mérete, annál zajosabb lesz a kész felvétel. Mivel a kompakt kamerákba méretük miatt sem lehet túl nagy érzékelőt építeni, egy 12 Mpixeles CCD általában zajosabb képet ad, mint ugyanannak a gyártónak ugyanakkora, ám csak 8 Mpixeles érzékelője. A végső képminőségbe persze sok egyéb jellemző – például a fényképezőgép zajszűrő rendszere – is beleszól, ám a mai technológiával kompakt és bridge kamerák esetében 8-10 Mpixel az a határ, amely felett a több pixel már csak nagyobb fájlméretet jelent, ám az objektívek felbontóképessége és az erősebb zajszűrés miatt finomabb részleteket már csak korlátozottan fogunk tudni megkülönböztetni.
Az SLR kategóriában a nagyobb érzékelőméret és a komolyabb objektívek miatt ez a határ persze kitolódik – itt még a 10-12 Mpixel között is mérhető különbség van.

3. ISO érzékenység
A képpontok mellett a másik „divatos” jellemző a minél magasabb érzékenység: amíg régebben legfeljebb ISO400-ISO800-ig növelhettük ezt, addig ma külön kiemeléssel hirdetik, hogy akár ISO1600-as vagy még magasabb beállítás is elérhető. A nagy érzékenység önmagában nem lenne rossz, hiszen a segítségével rosszabb fényviszonyok között is bemozdulásmentes képeket készíthetnénk vaku nélkül is – ám sajnos a nagy ISO érték nagy zajszintet is jelent. Ennek oka, hogy a digitális gépeknél az ISO érték az érzékelő jelének utólagos erősítését jelenti. És hasonlóan ahhoz, mint amikor egy halk rádióadást felhangosítva nemcsak a zene, hanem a sistergés is hangosabb lesz, a nagyobb erősítéssel az érzékelő alapzaját is növeljük. Ezt eltüntetni csak komolyabb zajszűréssel lehet, amely viszont nem tesz jót a felbontásnak: nem véletlen, hogy egyes modelleknél a magasabb ISO értékek csak kisebb pixelszám mellett használhatók.
A kompakt, az ultrakompakt és a bridge kategóriában ma általában ISO 800 felett számolhatunk erősebb zajszinttel, vagy éppen az erős szűrés miatti felbontásvesztéssel. Tükörreflexes gépeknél sokkal nagyobb érzékelőkkel találkozhatunk – ennek, illetve a profibb elektronikának és szoftvernek köszönhetően rendszerint még ISO1600 - ISO3200 környékén is elviselhető szinten marad a képzaj.

4. Képstabilizátor
Egyértelműen slágertéma a képstabilizátor –  régen csak a legdrágább gépek tudták ezt, ma pedig már középkategóriás kompakt készülékekben is találkozhatunk vele. Ezek a rendszerek érzékelik kezünk remegését, és vagy az objektív egyik lencsetagjának, vagy a képérzékelőnek a mozgatásával kompenzálják azt – így hosszabb záridővel is bemozdulásmentes felvételeket készíthetünk. Fontos, hogy a képstabilizátor nem segít a mozgó témák elmosódásán, itt tehát továbbra is csak a rövidebb záridő a megoldás!
Olcsóbb gépekben találkozhatunk a digitális stabilizátorral – ez vagy az érzékenység automatikus emelésével, vagy az érzékelőből kiolvasható adatok manipulálásával működik. Sajnos hatásfoka messze elmarad a „valódi” stabilizátorétól, ráadásul a képminőséget is erősen rontja. A nagy nagyításra képes ultrazoom gépek esetében a stabilizátor elengedhetetlen a teleobjektív képességeinek kihasználásához.

5. Zoom, átfogás
Sok vásárlót vonzanak a nagy átfogású zoomobjektívvel szerelt gépek. Ez érhető, hiszen így egy távoli témát könnyebb lefotózni anélkül, hogy közelebb kellene mennünk. Amire azonban érdemes odafigyelni, az a kezdő gyújtótávolság.
A legtöbb fényképezőgép adati között az átfogás mellett megtalálhatjuk a 35 mm-es kisfilmes rendszerre átszámolt gyújtótávolság-tartományt is, például ilyen formában: 10x (38-380 mm). Amire ügyelnünk kell, az a nagylátószögű végpont, példánkban ez 38 mm. Itt minél rövidebb a gyújtótávolság, annál több mindent „lát” egyszerre a gépünk: beltéri vagy csoportképek esetében, illetve nagy épületek fotózásakor ez igen sokat segíthet. A 35 mm-nél hosszabb gyújtótávolsággal rendelkező objektívek már erősen korlátozzák a gép használhatóságát – készüljünk fel arra, hogy sokszor kell majd több métert hátralépnünk.

6. Memóriakártya, energiaellátás
Fényképeink tárolására a gépbe illeszthető memóriakártya használható. A leginkább elterjedt formátum jelenleg az SD kártyáké, de a profi kategóriában továbbra is a nagyobb Compact Flash a népszerű. A Sony a saját maga fejlesztette MemorySticket, a Fuji és az Olympus pedig az xD kártyákat erőlteti – mindkét formátum drágább is az elterjedtebb SD és CF változatoknál. A memóriakártya típusa természetesen ne befolyásoljon bennünket a fényképezőgép kiválasztásában, de a gép árába mindenképpen érdemes egy 1-2 GB-os memória árát is belekalkulálnunk.
A másik megkerülhetetlen kiegészítő az energiaellátásról gondoskodó akkumulátor. Sok fényképezőgép-gyártó használ speciális akkukat. Ezek hátránya, hogy a pótakku beszerzése  meglehetősen drága, ráadásul végszükség esetén sem lehet őket a világ minden táján könnyen megtalálható ceruzaelemekkel pótolni -  ellentétben a szabványos AA akkukkal.

7. Egyéb szempontok
Ha már sikerült nagyjából leszűkítenünk a keresést pár típusra, az alábbi szempontok segíthetnek a végső döntés meghozásában:
Optikai kereső hiánya: kompakt és ultrakompakt gépeknél a nagy LCD kijelző miatt sokszor eltűnik az átnézeti (optikai) kereső. Ez általában nem okoz gondot (annál is inkább, mert ezeknél a keresőknél a gép és az általunk látott kép nem teljesen egyezik), de például sötétben vagy éppen nagyon erős napfényben az LCD képernyőn szinte semmit nem fogunk látni.
Programautomatikák (scene modes): ezek a gyártók által a leggyakrabban előforduló helyzetekhez optimalizált beállítások. A legtöbbször portré, táj, éjszakai, hó és sportesemény beállításokkal találkozhatunk, de egyes modelleken 20-30 ilyen üzemmódot is elhelyeznek, például étel, virágok vagy naplemente fotózásához. Azok számára, akik nem szeretnének a beállításokkal bíbelődni, ezek igen hasznosak lehetnek, de nem képesek helyettesíteni egy fotós tudását, tapasztalatait.
Makró: Ha apró tárgyakat (például egy virág közepét, vagy egy érdekes rovart) szeretnénk nagyon közelről fotózni, fontos szerepet kap majd a gépünk makró üzemmódja. Kompakt kameráknál nem ritkán már 1 cm-ről is éles képet kaphatunk, de az igazán jó makrókhoz speciális objektívekre van szükség, amelyeket a DSLR vázakhoz csatlakoztathatunk.

Vakupapucs: ha sokat akarunk éjszaka, buliban fotózni, előbb-utóbb szükségünk lesz egy külső vakura is – a gépek beépített villanója elég alacsony teljesítményű. Az utólag megvett vakut, egyszerűen, csak a papuccsal rendelkező gépekhez csatlakoztathatunk.
Kezelhetőség: Ha lehetőség van rá, a vásárlás előtt próbáljuk ki a gépet: mennyire illik a kezünkbe, könnyen elérjük-e az egyes gombokat, nem kell-e órákig keresgélnünk a menüben a nekünk fontos beállításokat... Ne felejtsük el, hogy egy jó felvétel elkészítése gyakran a gyorsaságon múlik!