(

Az alábbi interjú rövidített változata a HVG októberi Háló mellékletében olvasható.)

Háló: Elárulná, milyen források felhasználásával készül a BT Timeline?

Ian Neild: Töménytelen mennyiségű publikus információ mellett természetesen vannak iparági belső forrásaink is, amelyekről nem beszélhetek. Konferenciákon és rendezvényeken természetesen teljesebb képet kapunk arról, hogy a cégek milyen elképzeléseket dédelgetnek és milyen ütemtervvel dolgoznak. Látjuk, merre halad a technológia és milyen módon változtatja meg az eddigi berögzött dolgokat.

Háló: Tudna erre példát hozni?

Ian Neild: Érdekesen ívelnek egymásba a különféle technológiák. Tudjuk, hogy milyen tempóban fejlődnek a processzorok, de hasonlóan ugrásszerű ráta jellemzi a memóriákat, illetve a képernyőket is. Az embereket furcsamód izgatja a processzorok sebessége, az azonban nem, hogy mekkorára lehet ezeket összezsugorítani vagy mennyire lehet letornázni a fogyasztásukat. Persze, elképesztő belegondolni, hogy filléres költség egy chip legyártása, de ha ezeket más energiaforrással ötvöznék, akkor akár évekig is működhetnének, de egy mindennapi elem is hetekig működhetne folyamatosan. De ott van például a svéd Cypak fejlesztésű orvosságos csomagja is (cypak.se), amelyet előadásomon is bemutattam.

Ez egy olyan csipekkel kombinált kartonlap, amely gyógyszertartóként szolgál és informálja a kezelőorvost arról, hogy betege az előírások szerint vette-e be gyógyszereit, ezeket az adatokat pedig tárolja is. Drágának ugyan drága, de bizonyos esetekben egy gyógyszeres kezelés akár több ezer dollárba is kerülhet és ha nem követik az adagolást, akkor a hatóanyagok veszélyessé is válhatnak az emberi szervezetre vagy az egész kezelés semmissé válik. Megjegyzem, szórakoztató belegondolni abba, hogy akár a biztosítók is beleszólhatnának abba, hogy ügyfeleik hogyan gyógyszerezik magukat.

A Cypakre visszatérve, a csomagjukban lévő processzorerő csak pár kilohertz, memóriája pedig nem több pár száz kilobájtnál - 30-40 évvel ezelőtt ez egy hihetetlenül drága előállítási költségű szuperszámítógép lett volna, pedig csak két kérdést tesz fel a tulajdonosának meg a gyógyszerbevételek időpontjait jelzik.

Háló: Említette a memóriákat korábban is, azokkal mi a helyzet?

Ian Neild: Csillagászati a használatban lévő memóriák és tárolóegységek mérete. Korábban ezeket csak adatbázisok tárolására használták, most az emberek videókat, mozikat, zenéket, képgalériákat rögzítenek és tárolnak rajtuk, mindezt ráadásul sokáig. A tárolás akkora problémákat kezd okozni az adatközpontoknak, hogy szervereiket már olyan helyekre mozgatják, ahol hidegebb a hőmérséklet és az elektromos áramot is olcsóbban lehet előállítani, például egy hidrofarmra. Az IBM beszélt anno arról, hogy lesz majd olyan idő, amikor csak öt számítógép lesz a világon. Lehet, hogy ezek csak az adatközpontok lesznek, mi pedig majd ezekhez csatlakozhatunk. A pénz most amúgy a szilárdállapotú meghajtókba (SSD, solid storage disk) folyik.

Háló: Mely szektorokban sülnek félre az előrejelzések a leggyakrabban?

Ian Neild: A biotechnológiát érintő területek nagyon gyorsan mozognak, mi pedig akkor adunk rossz előrejelzéseket, ha a dolgok túl hamar történnek meg. Sok biotech cég van, gyorsak és rendkívül titoktartóak, így nem csoda, ha nem értesülünk időben a fejlesztésekről.

Amúgy a bio- és nanotechnológia konvergenciája rengeteg új lehetőséget ad. A céges befektetések jelentős része feleslegessé válhat így - gondoljunk csak bele abba, hogy miként fejlődnek a hordozható eszközök képernyői és egyúttal hogyan reagálnak az emberek a nyomtatott szövegre. Az előrelátható jövőben lesz papír, amit összehajthatunk vagy zsebrevághatunk, hiszen olcsó és eldobható dologról van szó. Ahogy azonban egyre több ember jut hordozható nagyméretű képernyőkhöz, ez mind meg fog változni. A technológia azonban hiába változik, az emberek mindig ugyanolyanak maradnak, mindig ugyanazt fogják akarni: kommunikálni egymással, megadni egymásnak dolgokat, tapasztalatokat szerezni. A kérdést én inkább ott látom, hogy eddig az emberek a gépek belsejébe mentek, hogy megjavítsák őket, a jövőben fordítva is megtörténhet ugyanez?

Háló: Mi lenne a legjobban példaértékű, igazán futurisztikus koncepció, amivel az elmúlt öt évben találkozott?

Ian Neild: Azt hiszem, az egészségügyi és gyógyszeripari fejlesztések mögötti elképzelések azok, a génszekvenciás fejlesztések és a gyógyszerek jövője. Az igazán futurisztikus dolgok azok a felfedezések lesznek, amelyek majd az emberi testet és immunrendszert stimulálják, a gyógycélú vegyianyagok vagy éppen az implantátumszerű külső kiegészítések. Amerikában péládul sokkal több sebesültet és amputáltat kell ellátni, ott sokkal gyorsabban fejlődik a robotika és az implantkutatás is, mint ahogy azt az emberek gondolták volna, rengeteg pénz van benne.

Háló: A BT előrejelzését elnézve rengeteg fejlesztésről esik szó. Mi kell ahhoz, hogy egy előrejelzés valósággá váljon, elég az, ha valaki egy laborban előrukkol valami újjal?

Ian Neild: Igen, de amúgy rengeteg dologtól függ a megvalósulás: bekerülhet-e a köztudatba, engedik-e az elképzelést a fizikai törvényszerűségek, sérti-e a törvényt vagy az etikai és morális standardokat - ezek nyilván országonként és államonként változnak. A bio- és nanotechnológia esetében is ugyanez van, egyes országokban betiltották az őssejtkutatást, míg Indiában például egészen sokan foglalkoznak vele, úgy tűnik, ez nem ütközik az ottani vallással.

Háló: Mit gondol az elmúlt hetekben felröppent brit törvénymódosításról, amely szerint szabad kezet akarnak adni az ember-állat hibrid génkísérleteknek?

Ian Neild: Csak arra fókuszálunk, hogy mit lehet megvalósítani, arra nem, hogy mi lenne jó vagy rossz. Foglalkoztak már kutatók hibridekkel és nyilvánvaló, hogy a kísérleti állatok nem élnek annyi ideig, mint az igaziak. A növények esetében pozitívabb a helyzet, több étel nyerhető ki belőlük, én inkább ilyenekkel kalkulálnék.

Háló: Meg tudna nevezni öt kutatóintézményt, ahonnan a legjobb fejlesztések érkeznek? Előre szólok, az MIT, a Stanford és a Duke nem számít.

Ian Neild: Nem tudok ilyen listát adni, nem hordok magamnál ilyet. Azt azért megjegyezném, hogy nemcska a laboratóriumokban történik igazi kutatómunka. DNS-szintetizáló készülékeket lehet már az interneten is rendelni, a használt laborfelszerelések pedig néha egészen érdekes helyeken kerülnek újra használatba. Ha megnézik a Google Trends-en azt, hogy kik foglalkoznak nanotechnológiával, olyan országokat kapnak, amelyekre nem gondoltak volna: India, Kína vagy akár Irán. Nyilván nagy a hírverés az egyetemek körül, de rengeteg munkát kisebb helyeken folytatnak - akár egy otthoni hálószobában. Az angol egyetemek most az amerikaiakhoz hasonlóan külső kutatókat is felkarolnak, a Cambridge University most például innovative képernyőtechnológiával és műanyag tranzisztorokkal foglalkozik.

Háló: 2030-ra jósolta prognózisában a Mátrix létrejött. Mire gondolt pontosan ezalatt?

Ian Neild: Egy olyan virtuális világ lehetőségére, amely képes majdnem teljesen életszerű élményt adni, amelyet nemcsak látni és hallani, de megtapasztalni is tudunk és részt is tudunk benne venni, mindezt úgy, hogy agyunkkal “folyunk bele”. Igazából az a kérdéses, hogy az érintést, az érzéseket és a közvetlen agyi kapcsolatot miként tudjuk megoldani. Ha ez létrejön, akkor majd beszélhetünk olyan virtuális utazásokról, amelyekkel időt és pénzt lehet megtakarítani, céges társadalmi felelősségvállalásról - sőt egy új életről is.


Bari Máriusz