A növekvő kőolaj-felhasználás nem tesz boldogabbá
Miközben az utóbbi negyven évben töretlenül nő az Európában felhasznált kőolaj mennyisége, az nem eredményez nagyobb boldogságot a kontinens lakói számára – derül ki egy friss felmérésből.
© sxc.hu |
A szén-dioxid emisszió kérdésében a legjobb helyen Izland áll, míg Nagy-Britannia a listán szereplő 30 államból a 21. helyen végzett.
Tavaly kevéssé meglepő módon a minimálisan motorizált mikronéziai Vanuatu-szigetek lakosai bizonyultak a világon a legboldogabbnak, talán éppen az életüket meg nem keserítő autók és kipufogógáz híján.
A HPI indexének kalkulációjánál, a reprezentatív kérdőíves megkérdezéshez, a várható élethosszt és az egy főre jutó szén-dioxid kibocsátást is hozzáveszik, sok egyéb mellett. „Izland példája jól mutatja, hogy a környezet és a természet kihasználása nem egyenlő az emberi boldogsággal” – magyarázza Nic Marks, a Nef Center for Wellbeing alapítója.
„Abból, ahogy Európa különböző államai eltérőképp reflektálnak egy-egy problémára, mindannyian sokat tanulhatunk a legjobb minták átvételével, s hiszek benne, hogy ennek nyomán jelentősen csökkenthető a szén-dioxid lábnyomunk és növelhető a jólét és a boldogság az öreg kontinens-szerte” - teszi hozzá Marks.
Az európai országok közül a legkevesebb szén-dioxidot kibocsátók az északi skandináv országok - mint Izland vagy Svédország -, ahol az energiatermelés jelentős hányadát megújuló forrásokból biztosítják, valamint a volt Szovjet blokk országai - így Lettország és Románia -, melyek gazdasága most épül újjá.
URLguru |
A skandinávok, az izlandiak és a svájciak a legboldogabbak, míg a magukat legboldogabbnak tartók közt hét a volt kommunista országokból került ki. A britek miközben a negyedik legtöbb szén-dioxidot kipöfögő ország a kontinensen, a boldogság és az élethossz tekintetében csak a középmezőnyben battyognak. Ráadásul a BBC egy friss felmérése is azt mutatja, hogy a britek az 1950-es években boldogabbak voltak, mint manapság, annak ellenére, hogy jelentősen nőtt a jólét a szigetországban.
„Azok az országok, melyek szorosan követik az angolszász erősen piacvezérelt gazdasági modellt, nem hatékonyabbak, mint azok, melyek más úton haladnak” – tette hozzá Andrew Simms, a Nef szabályozásért felelős vezetője.
Ezen mutatók nyomán magától értetődik a kérdés: miért égetünk, veszünk, adunk el és fogyasztunk egyre több kőolajat világszerte, ha ebből semmiféle számottevő javulás nem következik be a társadalmi jólét területén?
A Nef által levont fő következtetések közül a legfontosabb tehát, hogy a törvényalkotóknak a jövőben folyamatosan és módszeresen figyelembe kell venniük, hogy az adott döntés javít-e az általános jóléten.