Úszó atomerőműveket tervez Oroszország
Míg az USA vívódik a nukleáris energia használata kapcsán, Oroszország nem tétovázik, s uszályokra telepített atomerőművekkel kívánják orvosolni az energiahiányt az ország egyes vidékein.
Az úszó erőmű fantáziarajza © Popular Science |
Bár a vízi erőmű terve első hallásra elrugaszkodottnak tűnik, már korábban is gondoltak rá. A hetvenes években a Westinghouse Electric Company a floridai Jacksonville-ben felépített egy szárazdokkos szerelőcsarnokot, ahonnan a fentihez hasonló uszályok indultak volna el, hogy az Egyesült Államok keleti partja mentén kisegítsék az energiahiánnyal küzdő településeket. Azonban Richard Orr, a Westinghouse egykori tanácsadója szerint az OPEC 1973-as olajembargója, s az azt követő energiatakarékossági lépések megpecsételték a projekt sorsát.
Az orosz tervek szerint két reaktort szerelnének fel egy focipálya méretű uszályra, amellyel aztán behajóznának az adott városok kikötőjébe, ahol az elektromos hálózatra kapcsolják, majd beindítják a reaktorokat, így látva el árammal a településeket. A szennyező melléktermékeket és üzemanyagszármazékokat egy fedélzeti tárolóban helyezik el, amelyeket a 10-12 éves karbantartási ciklusok végén ürítenek. Egy-egy ilyen erőmű élettartama 40 év lenne, amelynek végén lecserélnék az uszályon lévő reaktorokat, amelyeket egy megfelelő nukleáris hulladéklerakóban helyeznek el.
Számos szervezet – köztük a Greenpeace, illetve a Bellona nevű norvég környezetvédő csoport – szót emelt a tervek ellen, biztonsági okokra hivatkozva. Attól tartanak, hogy egy vízi ütközésnél a salakanyagok a vízbe kerülhetnek, illetve egy nagyobb vihar során elszabadulhat a mobil erőmű.
David Lochbaum, a Kétkedő Tudósok Uniójának Nukleáris Biztonság Projektjének igazgatója szerint, ha a hajó vészgenerátorai leállnak, egy a csernobilihez hasonló katasztrófa következhet be. Legrosszabb esetben a túlhevült reaktorok átolvadhatnak az uszály fenekén, s a vízbe zuhanva radioaktív gőzrobbanást idézhetnek elő. Egy ilyen gőzfelhő nagyobb károkat okozhatna, mint a csernobili robbanás során a levegőbe került por, ugyanis az emberi test könnyebben felszívja a radioaktív vízcseppeket, mint a porszemeket.
Szergej Obozov, a Roszenergoatom ügyvivő igazgatója szerint azonban a tengeri reaktorok biztonsága már bizonyított. Az uszályokon ugyanis két 60 megawattos KLT-40S jelű reaktor működne, hasonló az orosz atommeghajtású jégtörő hajókéhoz.
Cristina Chuen, a kaliforniai Monterey Institute for International Studies orosz nukleárisenergia-specialistája szerint azonban más teljesítményről van szó, ha kizárólag az energia miatt üzemeltetnek egy reaktort, s más, amikor egy hajót hajtanak meg vele, hozzátéve, hogy a hűtőrendszerek még nem vizsgáztak az előbbi esetben. A Popular Science cikkírója hozzáteszi, hogy bár már létezik olyan technológia, amely elejét tudná venni, hogy egy égő reaktormag a vízbe zuhanjon, a Roszenergoatom nem adott tájékoztatást arról, hogy ezt a technológiát alkalmaznák-e az úszó erőművekben.
A cég ennek ellenére megkapta az építési engedélyt, s jelenlegi céljuk az, hogy 2010 második felére elkészülhessen az első erőmű a Fehér-tenger dél-keleti részén található Szeverodvinszk városában.
„Elképzelhető, hogy jól megcsinálják, de bízom benne, hogy minden szükséges vizsgálatot elvégeztek ahhoz, hogy garantálni tudják a biztonságunkat” – tette hozzá Chuen, aki korábban már hangot adott annak a véleménynek, mely szerint az erőmű tervezési folyamata nem kellően áttekinthető.