A hurrikánok afféle biztonsági szelepek a természetben, s azt a hőt szabadítják fel és vezetik el, amely a trópusokon halmozódott fel. Olyankor keletkeznek a tengerek felett, ha a vízfelszín legalább 26 Celsius-fokos, és erősen párolog. Az ilyen forgószél-vihar keletkezéséhez arra van szükség, hogy a felső légkörben és a talaj közelében fújó szelek iránya és sebessége között ne legyen túl nagy különbség, és hogy meglegyen a Föld forgása révén keletkező úgynevezett „Coriolis-erő”.

Az Isabel hurrikán. Halálos szépség © NASA

A hurrikán elnevezése különböző források szerint az indián urrikan, vagy huracan (nagy szél, illetve a szél istene) kifejezésből ered, átmérője több száztól akár ezer kilométerig terjedhet, de kiterjedése semmit sem árul el intenzitásáról: a legnagyobb erejű hurrikánok akár óránként 300 kilométeres sebességű széllel járhatnak. (A forgószéllel dúló trópusi viharokat egyébként az Atlanti-óceán térségében hurrikánnak, a Csendes-óceán körüli vidékeken tájfunnak nevezik. A hurrikán nem tévesztendő össze a tornádóval, amely – elsősorban Észak-Amerikában és Ausztráliában – a szárazföld belseje fölött keletkezik, amikor száraz, hideg és nedves, meleg légtömegek találkoznak. A tornádó lényegesen kisebb kiterjedésű a hurrikánnál, s élettartama ritkán több fél óránál.)

A hurrikán tipikus része a közepében lévő „szem”, vagyis egy gyér felhőzetű, mintegy 20 kilométer kiterjedésű zóna, amelyben csaknem teljes szélcsend uralkodik. A „szem” körül forognak a légtömegek, az óramutató járásával ellentétes irányban. Ha a hurrikán nem kap utánpótlást újabb nedves, meleg légtömegek formájában, akkor a szárazföld felett gyorsan veszít erejéből. Átlagos élettartama egy hét, helyét 20-25 kilométeres óránkénti sebességgel változtatja, s így akár 1000 kilométert is megtehet fennállása során. Noha keletkezését és haladását ma már kezdettől nyomon követik mesterséges holdak segítségével, útirányát nem lehet pontosan előre látni.

Az egy évben bekövetkező hurrikánokat abc-sorrendben angol keresztnevekkel jelölik és tartják nyilván. Eredetileg arról a szentről nevezték el a hurrikánokat, amelynek a napján lecsaptak. Később egy ausztrál meteorológus az általa nem kedvelt politikusok nevét adta a trópusi viharoknak. Az amerikai meteorológiai szolgálat 1953-tól női neveket, majd 1979-től férfi neveket is adott a hurrikánoknak. Az ábécé betűi szerint összeállított, 21 névből álló listát a szezon előtt állítják össze, és azért éppen ennyi név szerepel rajta, mert a karibi térségben az eddigi "csúcstartó 1933. évben ennyi hurrikán keletkezett. Azóta tavaly lépte túl első ízben a hurrikánok száma a 21-es keretet: a 21., Wilma hurrikán után ezután a görög ábécé betűi következtek. Mivel eltérő névsorokat használnak Ausztráliában, valamint az Indiai- és a Csendes-óceánon, előfordulhat, hogy egy hurrikán átlépi a határt, és ott új nevet kap: tavalyelőtt az Oscar-Itseng, tavaly az Adeline-Juliet volt erre példa.

Intenzitásuk alapján a hurrikánokat a hetvenes évek elején az Egyesült Államokban kidolgozott Saffir-Simpson-skála szerint öt kategóriába sorolják.

1. fokozat: gyenge
sebesség: 118-153 km/h
hatás: fákat tör derékba, lakókocsi-táborokban nagy kárt okozhzat

2. fokozat: közepes
sebesség: 154-177 km/h
hatás: autókat és háztetőket sodor el, ablakokat nyom be

3. fokozat: erős
sebesség: 178-209 km/h
hatás: bármilyen épületben kárt tehet

4. fokozat: nagyon erős
sebesség: 210-249 km/h
hatás: olyan súlyosan megrongálja a házakat, hogy lakhatatlanná válnak

5. fokozat: pusztító erejű
sebesség: több mint 250 km/h
hatás: házakat és hidakat dönt romba, hajókat dob partra, katasztrofális károkat okoz

Ezek a forgószél-viharok árvizeket is okozhatnak, amelyek messze behatolnak a szárazföldre. Az amerikai atlanti-partvidéken a hurrikánszezon június 1-jétől, a Csendes-óceán partvidékén a tájfunszezon május 15-től november végéig tart.