Vigyázat orosz medve! Más ösvényeken

A 140 oldalas tanulmány többek között a kormányzat, az ipar, a média és a civil szféra által kiadott (valamint nyilvánosságra nem hozott) tanulmányokra támaszkodik, emellett fontos forrása az a 90 interjú, melyet 65 cég képviselőjével készítettek a kutatók; felhasználtak emellett konferenciaanyagokat és a Runet alapos tartalmi átvizsgálásából leszűrt következtetésekre is. A Rand tanulmány célja, hogy háttér-információkkal lássa el a kormányzati, üzleti, civil és más körök döntéshozóit, hogy azok képben legyenek a technológia-vonatkozású beruházások feletti, stratégiai és politikai döntések idején.

A tanulmány egyik központi eleme az információtechnológia és a gazdaság közötti kölcsönhatások vizsgálata. Oroszországban már a 90-es évek elején piacorientált, decentralizált IT-ipar kezdett kialakulni, méghozzá igen gyors iramban. 2004-ben már a GDP 4,9 százalékát tette ki a távközlés valamint az IT-termékek és szolgáltatások piaca. Beindultak a cégek komoly IT-befektetései, természetesen elsősorban saját üzleti lehetőségeik fejlesztése, versenyképességük növelése érdekében. A nagyobb cégeknél a vállalatirányítás, a koordináció, a logisztika szervezettségének elősegítése indokolta az informatikai beruházásokat. A befektetések, valamint a gyakran dicsért, s magasan kvalifikált szakembergárda ellenére sokak szerint vitatott az IT szerepe (és hatása) az orosz gazdaságban.

Az mindenesetre tény, hogy a nagy nemzetközi IT-cégek – az említett interjúk során – megkérdezett képviselői többnyire elismeréssel beszéltek oroszországi tapasztalataikról, a helyi szakemberek hozzáállásáról, csapatmunkájáról, problémamegoldó-képességéről, a knowhow-ról. Mégis számos komoly akadály gátolja az ország jelentős szereplővé válását a nemzetközi IT-piacon: egyebek között a magas adók, a fejletlen infrastruktúra, a bürokrácia, a korrupció. Annak ellenére, hogy bizonyos mértékű fejlődés megmutatkozott az elmúlt években, a versenytársak (például Kína, Malajzia) sokkal gyorsabb haladást produkálnak, így pedig a kis orosz előrelépés inkább totyogásnak látszik.

Az információtechnológia és a kormányzat viszonyát is sok tekintetben kettősség jellemzi. A Putyin-adminisztráció nem kevés pénzt és energiát fordított rá, hogy sikerüljön felmérni, milyen mértékű az IT és telekommunikáció hatása a közigazgatás munkájára. Évről-évre növekedett az ilyen irányú kormányzati ráfordítások összege; elindult számos e-kormányzati program és projekt; egyre több kormányzati információ vált elérhetővé online; és ma már az informatika mind több állami szerv munkáját könnyíti meg. A tanulmány szerzője szerint az orosz e-kormányzati kezdeményezések valamiért mégsem tudják a nyugati színvonalat produkálni. A jelentős IT-ráfordítások ellenére a Putyin-érában éppen azok a negatívumok erősödtek fel igazán, amelyekre az e-kormányzat hagyományosan gyógyírt tud jelenteni. Így többek között erősebb lett a korrupció, a közpénzek elherdálása, elterjedtebb lett a közérdekű információ visszatartása. És a várva várt információs forradalom be sem következhet addig, amíg a közszférát a változások merev elutasítása, az elszámoltathatóság hiánya, és a fentebb bemutatott attitűd jellemzi.

Milyen hatást gyakoroltak a modern technológiák a társadalomra? A szerző szerint Oroszország döbbenetes változásokon ment keresztül. Míg a polgároknak korábban éveket kellett várniuk egy telefonvonalra, addig ma másodperceket kell csak várni egy mobil-előfizetésre (tegyük hozzá rögtön, hogy ez nem csak Oroszországra jellemző). A több száz kilométer távolságban élő rokonok közt a gyors üzenetváltás elsődleges csatornája a távirat volt, míg ma az SMS és az email kezd ugyanilyen természetes forma lenni.

Tavaly év elején a felnőtt lakosság 9 százaléka volt internethasználó, és ez igen komoly arány az 1999-es állapotokhoz képest. A felhasználók táborának növekedése elsősorban kormányzati és civil kezdeményezéseknek köszönhető. Az internetezési szokásokra jellemző, hogy eleinte a szórakoztató szájtok és szolgáltatások voltak a legnépszerűbbek a Runeten, ma már az információkeresés, a híroldalak (azon belül is a független, nem hivatalos, alternatív csatornák) böngészése számít tipikusnak. Érdekes, hogy bár az országban egyre többen beszélnek angolul, a netpopuláció mégis inkább a hazai tartalmakra hagyatkozik: a felhasználók a popzenei, divat stb. oldalak kivételével az orosz nyelvű szájtokat preferálják.

A tanulmány szerzője szerint Oroszországban – a nemzetközi tendenciával ellentétben – az internet és az egyéb technológiák terjedésével párhuzamosan a politikai hangulat inkább a tekintélyelvűség irányába mozdult el, a kormányzat elszámoltathatósága, felelősségre vonhatósága pedig egyre kevésbé lesz jellemző; az ország politikai és társadalmi vonatkozásban inkább izolálódik a globális térben. Gyakorta kerül napirendre az internet cenzúrázásának kérdése is; és ha a kormányzat valóban megnyirbálná a(z online) szólásszabadságot, az még inkább eltávolítaná Oroszországot a nemzetközi politikai és technológiai fősodortól.

Az elemzés konklúziója szerint úgy tűnik, hogy Oroszországban az információs technológiák nem katalizálták a társadalmi, kormányzati, gazdasági változásokat, hanem inkább csak tükrözik vagy alátámasztják azokat. Az ország az információ- és távközlési technológiák beágyazódását tekintve jelentős lemaradásban van. Ahhoz, hogy e technológiák igazán éreztetni tudják a hatásukat, ha nem is évtizedeknek, de hosszú időnek kell eltelnie. Az információtechnológia a társadalom, a gazdaság vagy a közigazgatás átalakulására még nem tudott jelentős hatást gyakorolni.