Susan Goldin-Meadow (University of Chicago, US) azt figyelte meg, hogy a gyerekek ösztönösen utánozzák tanáraik kézmozdulatát, és a legjobban utánzók tanulnak a legjobban. A kutató javasolja, hogy hagyják gesztikulálni a gyerekeket. Goldin-Meadow munkatársaival 160 nyolc-tíz éves gyereknek adott matematikai feladatokat. Egyeseknek csak szóban magyarázták el a példát, másoknak közben mutogattak is. Ez utóbbiaknál a gesztikuláció hol csak lemásolta az elmondottakat, hol kiegészítette a szóbeli útmutatást.

Az egyik feladat: egészítsék ki a "7+6+5=?+5" kifejezést, hogy a két oldal ugyanannyi legyen. A magyarázatot illusztráló gesztikuláció során a tanár egyszerűen rámutatott a baloldalra, majd a jobboldalra. A kiegészítő gesztikulációnál viszont először balkézzel egyesével rámutatott a baloldali számokra, s amikor az 5-öshöz ért, jobb kezével kivonásra utalva úgy tett, mintha félrehúzta volna a jobboldali ötöst.

A kiegészítő gesztikulációt látó gyerekek jobb eredményt produkáltak, a négy összeadásos feladatból átlagosan hármat helyesen megoldottak. A szimpla illusztrációt látóknak kettőt sem sikerült helyesen megoldani, és azok a gyerekek, akik csak szóbeli utasítást kaptak, a négyből átlagosan csak egy feladatot oldottak meg helyesen.

A gesztikuláció fajtákat tanulmányozó Hannes Vilhjalmsson (University of California, Los Angeles, US) szerint fontos és meglepő eredményekről van szó, teljesen váratlan, hogy a kiegészítő információ nagyobb hatást gyakorol, mint a megerősítés.

A tudományok népszerűsítésével foglalkozó American Association for the Advancement of Science társaság éves közgyűlésén, St. Louis városban tartott beszámolóról a New Scientist című brit tudományos folyóirat adott hírt.