DJ Soulrise akcióban © Soulrise

A CD-lejátszót több mint húsz évvel ezelőtti bemutatása a kilencvenes évekre szinte teljesen átalakította a zenehallgatás kultúráját. Azonban mind a mai napig közel 30 milliárd bakelitlemez van a zenerajongók birtokában világszerte, ez annyit tesz, hogy a Föld minden lakosára közel 5 darab jut belőlük. Ezért a fekete lemezeket továbbra sem lehet leírtnak tekinteni, s éppen ezért kezdett fejlesztésbe egy kis japán cég is.

Az ELP nevű vállalat a CD-knél használatos eljárást alapul véve már 1989 óta tökéletesíti Laser Turntable elnevezésű találmányát. Az eszközben – mint neve is mutatja – a hagyományos hangfelvevő tűt öt ultramodern lézer-letapogatóra cserélték. Innentől az eszköz működése kísértetiesen emlékeztet a CD-lejátszóéra.

Két pár lézer világítja meg a bakelitlemez barázdáit, amelyeket a felvétel során egy gyémántfejű tű vág az üres korongba. Az egyik pár lézer méri a barázdák mikroszkopikus egyenetlenségei által keletkező változásokat, a másik kettő pedig a barázdák széleit követi folyamatosan Egy különálló sugár a lemez felületét világítja meg, ez gondoskodik arról, hogy az előbbi négy lézer állandó távolságot tartson a korongtól.

Ahogyan a lemez forog, optikai érzékelők felfogják a barázdák falairól visszaverődő lézereket. Az egyenetlenségek következtében váltakozó sugarak hasonló elektronikus jelet alkotnak, mint amely a hangfelvevő tű vibrálása következtében kialakulna. A lemez felületén található apró karcolásokat, amelyek a bakelitlemezek jól ismert recsegését, ugrálást okozzák a lézersugarak figyelmen kívül hagyják.

A kissé megvetemedett lemezek torzabb hangját is kiszűri az új lejátszó, ugyanis a különálló ötödik lézer gondoskodik róla, hogy a négy érzékelő sugár állandóan optimális szögben és távolságban legyenek az optikai érzékelőkhöz képest.