Shaw, akinek halálát veserák okozta, 1993-ban került a figyelem középpontjába, amikor egy tanulmányában arról számolt be, hogy egy csoport főiskolásnak, akik Mozart: D-dúr szonáta két zongorára című művét hallgatták, ha ideiglenesen is, de jelentősen emelkedett intelligencia-hányadosuk.

A tudós, aki fizikusként az elemi részecskék szakértőjének számított, 1973-ban kezdett el foglalkozni a klasszikus zenének a magas szintű gondolkodásra gyakorolt hatásával. Tanítványával, Xiaodan Lenggel egy számítógépben zenei hangokat kapcsoltak különböző agymintákhoz. Bár a kísérlet nem hozott létre Mozart-művet, de olyan zene szólalt meg, amely a nyugati klasszikus zenére emlékeztetett. Elméletét először 3 éves gyermekeken, később főiskolásokon próbálta ki: egy három részre osztott csoport egyik része Mozartot hallgatott, a másik relaxációs zenét, a harmadik pedig csak csendet kapott. A kísérlet után kiderült, hogy a Mozartot élvezők IQ-ja 9 ponttal emelkedett - igaz, hogy 10 perc után "visszatértek" eredeti intelligencia-szintjükhöz.

Gordon Shaw élete végéig folytatta e kutatását, de mindig távol tartotta magát azoktól a kereskedelmi vállalkozásoktól, amelyeket az ő munkája ihletett meg. 1998-ban társalapítója volt a Zenei Intelligencia Idegfejlesztő Intézetének, amelynek keretén belül egy számítógépes programot egy zongorával kötött össze, hogy megkönnyítse a matematika-tanulást. Ezt a programot ma 67 amerikai elemi iskolában alkalmazzák.