2005. április. 27. 00:00 Utolsó frissítés: 2005. május. 02. 14:22 Kult

A zenekészítés mindenkié

Annak ellenére, hogy a popvilág a hangos gitárok reneszánszát éli, az otthoni zenekészítésről a számítógépek korában nem az erősítőbe dugott elektromos gitár és a négysávos kazettás magnó jut eszünkbe. Pedig nemrég még ez volt az elérhető legegyszerűbb technológia.

Egy sampler billentyűzete
Zene fragmentumokból
© sxc.hu
A kilencvenes évek elején, az embargós idők vége felé még a négysávos felvételi technikájú Fostex vagy Tascam kazettás magnó volt a hazai amatőr zenekarok kultikus otthoni felvételi eszköze. Ezzel a technikával ma is el lehet boldogulni, bár lemezen is kiadható felvételt ne várjunk tőle. Ha belegondolunk, a Beatles legendás Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Bands című lemezét is négysávos technikával készítette. Igaz, ez 1967-ben történt, amikor a négysávos rögzítés professzionálisnak számított, és akkor is csak kreativitásuk tudta kitágítani a négy sáv szabta szűk határokat. Ma fordított a helyzet: a technológia mindent elérhetővé tesz, otthoni körülmények között is, profi minőségben. A kreativitás ahhoz kell, hogy a végtelen lehetőségekből ki is tudjunk hozni valamit.

A zenekészítő szoftverek igen széles skálán mozognak, a professzionális stúdiótechnikát imitáló rendszerektől a technoforradalmároknak szóló megoldásokig. A logika nagyjából minden szinten azonos: modellezni a stúdiómunka fázisait a felvételtől a keverésen át a masteringig. Tehát soksávos "magnó", azaz rögzítő, midi (vagyis amin keresztül az eszközök kommunikálnak), és modellezett "konkrét" vagy akár virtuális hangszerek egyaránt megtalálhatók ezekben a rendszerekben. Ami pedig nincs, az plug-inok segítségével beilleszthető. A laikusok klasszikus kérdésére, hogy nem kell-e valamilyen hangszeren játszani ahhoz, hogy zenét "csináljunk", egyértelmű "nem kell" a válasz. A hangok megszólaltathatók akár egy billentyűs hangszerrel is, vagy legalább egy keyboarddal (bejátszó billentyűzet), de egyetlen egér is elég ahhoz, hogy zenészek legyünk. Főként akkor, ha a zenénk egyfajta kollázs, tehát fragmentumokból, samplingekből (hangmintákból) áll össze.

Mielőtt bárki elszörnyedne azon, hogy ma már anynyit sem kell tudni, milyen hangok vannak egy c-moll akkordban, szögezzük le: a zenekészítés és a szerzőség fogalma radikálisan átalakult a technokorban. Ha máshonnan nem, az első lemezlovas megjelenése óta ez a fajta kollázstechnika a kortárs populáris zenék alapja, bár a "mintázás" már épp a fent említett Beatles-albumon is előfordul. Mindez nem jelenti azt, hogy ma már tehetség, fül sem kell, hiszen attól, hogy van egy számítógépünk és rajta zenekészítő szoftverek, hozzá pedig egy rekesznyi sampling-CD, még nem lesz automatikusan hallgatható a végeredmény.

A profi stúdiótechnikában használatos szoftverek 2-300 ezer forintos áron hozzáférhetők bárkinek. E szint mágikus nevei, a ProTools, a Cubase, és a Logic milliós áron is kínálnak csomagokat; igaz, ezeknek a nagy stúdiók veszik hasznát. Ne gondoljuk azonban, hogy a mai elektronikus zenei színtér húzónevei mind ilyesmivel dolgoznak. Sőt. Ebben a zenei felfogásban létezik az a fajta ethosz, amely esküszik az egyszerű eszköz- és szoftverparkra, ám mindenekfelett a muzikális tehetségben, a leleményben és persze az aprólékos munkában hisz. Nem több, mint 100-150 ezer forintos ráfordítással - ha már van egy jó PC-nk vagy Macünk - összerakható az, ami a zenekészítéshez kell. A hazai (és egyre inkább az európai) elektronikus színtér sztárja, Yonderboi sem készítette mással áttörést jelentő első albumának anyagát (Shallow and Profound). A Reason, az Acid, a Fruity Loops, a Buzz százezer forint alatti csomagok, de egy Macintosh gép már gyárilag GarageBand szoftverrel érkezik, amely (nevében a missziója) már elégséges a zenebarkácsoláshoz, és a végeredmény korántsem kontármunka lesz.

Kulcskérdés a hangkártya. Ez az a terület, amelyet a leginkább fejlesztenek. Az ideális megoldás e téren az EMU hangkártyacsaládja. Hozzáférhető áron kapunk hangkártyát, audio és midi ki- és bemenettel, virtuális hangszert és egyszerűbb zeneszerkesztő szoftvert. Vannak, akiket kifejezetten a fejlesztés, a barkácsolás, az eltérő logikák keresése érdekel. Esetükben moduláris felépítésű alkalmazások jöhetnek szóba, amelyek alkotóelemeiből gyakorlatilag a felhasználó konstruálhatja meg a neki kellő zenei alkalmazást, vagy akár effektprocesszort, virtuális hangszert. A Native Instruments "Reactor"-a ilyen típusú szoftver. A Clavia Nord Modular több ennél, hardveres kiegészítővel ellátott rendszer, amelyben mindaz benne van, ami a zenekészítéshez kell. Sőt talán az is, amiről még nem tudjuk, hogy kellhet.

A rock and roll-mítosz, az egy szál gitárral útnak induló és híressé váló srác története a technológia korában kicsit másképp fest. A zenekészítés mindenki számára hozzáférhető, teljes vertikuma nemcsak a felfogások és stílusok szétaprózódását, de a befogadás megváltozását is jelenti. Az elektronikus zenei színteret épp az eszközök flexibilitása és viszonylagos olcsósága teszi burjánzóvá. A zenefogyasztók, vagyis a közönség is zenét készít, mindenki kihozhatja saját zenéjét s találhat egy lemezlovast, aki a helyi klubban lejátssza. Az elektronikus zene olyanná válik, amilyenné az eszközökkel kreatívan bánó heterogén közeg alakítja. S a barkácsolók az eszközök fejlődését is befolyásolhatják.

NAGY GERGELY