"Viszonylag rövid idő alatt erőteljes változás ment végbe" - idézi a The New York Times tudomány os rovata Anders Pape Mollert, a párizsi Pierre és Marie Curie Egyetem biológusát, aki Szép Tiborral, a Nyíregyházi Főiskola ornitológusával a kutatást végezte. Megállapításaikat a The Journal of Evolutionary Biology, az evolúciós kutatások tudomány os szaklapja közli majd.

A megfigyelések szerint a hím füsti fecskék farktolla a jó gének reklámozója, mivel növesztésére jó egészségnek örvendő egyed fordít energiát. A nőtényeket különösen a két külső toll vonzza. Pape Moller több két évtized megfigyelései alapján megállapította, hogy a külső farktollak 11,4 milliméterrel meghosszabbodtak. A 10 százalékos növekedés az egyik legnagyobb evolúciós változás, amelyet valaha is dokumentáltak vadon élő állatok populációjában. A vonzerőt nem gyakorló központi farktollak ugyanakkor nem nőttek.

Moller és Szép hipotézise szerint a fecskék evolúciós változását az elsivatagosodás, a Szahara térhódítása okozza. Az általuk vizsgál füsti fecskék télre Dániából Dél-Afrikába vándorolnak, majd tavasszal térnek vissza. A sivatagi övezetben a vegetáció ritkulása kevesebb táplálékul szolgáló rovart jelent, az átkelés a Szahara fölött kemény megpróbáltatás a fecskék számára. A gyengébbek éhen vesznek, az erősebbek elérik Dániát, ahol tovább adják génjeiket, így a hosszabb farktoll génjeit a következő nemzedéknek.