Ötvenöt évvel ezelőtt is rendkívüli volt az időjárás Magyarországon: a január enyhe, a február roppant hideg, majd márciusban áradások jöttek, júniusban pedig viharszezon és hihetetlen lehűlés következett: 1956. június 22-én például Pécsett egész nap a 10 fokot sem érte el a hőmérséklet.

– Meddig tart még a rendkívüli időjárás? – tette fel a kérdést címlapos anyagának címében a Szabad Nép 1956. június 23-án szombaton. Az 55 évvel ezelőtt megjelent lapszám szerint „az idei időjárás eddig is számos meglepetésben részesített bennünket: januárban szokatlan, tartós enyheség, februárban kegyetlen hideg köszöntött ránk; a március elejei hirtelen enyhülés hatalmas árvizet okozott, majd a hónap derekán újabb hideghullám következett; az áprilisi és májusi időjárás nagyjából megfelelt az átlagosnak, májusban viszont hatalmas zivataros esők kezdődtek. A júniusi hőmérséklet – egy-két kisebb átmeneti lehűléstől eltekintve – eleinte kedvezően alakult, 15-én azonban nagyobb hosszan tartó lehűlés következett.”

A Szabad Nép szombati, június 23-ai száma szerint „a lehűlés mélypontját csütörtökökön és pénteken érte el: ezekben a napokban az egész országban alig egy-két helyen emelkedett 20 fok fölé a hőmérséklet, pénteken pedig Pécsett egész nap nem haladta meg a 10 fokot. Nap nap után záporok, zivatarok, helyenként felhőszakadások voltak szerte az országban. Borsod megyében, az edelényi járásban a szendrői völgy dombjairól lezúduló hatalmas víztömeg Perkupa és Szalonna községek közt mintegy 80 méteres szakaszon alámosta a vasúti töltést; a helyreállítás azonnal megindult, s pénteken már zavartalan volt a vasúti forgalom.”

Ma is gondot okoz az árvíz a térségben

A hegyekből lezúduló víztömeg több helyen megrongálta az utakat. „Szendrőlád és Abod községekben több ház súlyosan megsérült, a lakókat ki kellett költöztetni” – írta a kommunista pártlap. Mindez azért érdekes, mert a térséget tavaly hatalmas árvizek sújtották ismét, amint arról a hvg.hu is helyszíni tudósításokban számolt be.

Nagyítás-fotógalériánk a tavalyi árvízről. Kattintson a képre!

Fazekas István

Akárcsak 1956-ban, úgy 2011-ben is viszonylag kevés volt a jégeső. A viharok, zivatarok, felhőszakadások azonban nem maradtak el. „Az ilyen nagy nyári felhőszakadásokkal, zivatarokkal legtöbbször jégeső szokott együttjárni. Most, júniusban szerencsére ez a kellemetlen kísérő jelenség csak igen szórványosan fordult elő, úgyhogy jelentősebb kárt a mezőgazdaságban eddig nem okozott” – írta a Szabad Nép. A lap hozzátette: „a Csongrád megyei Nagylak és a Fejér megyei Lepsény községek határában 130 milliméteres eső hullott, ami azt jelenti, hogy ezeken a helyeken – meglehetősen rövid idő alatt – négyzetméterenként 130 liter víz zúdult le. A felhőszakadásokat helyenként szélvihar is követte s ez szintén kárt tett a növényzetben s itt-ott a lakóházakban is”.

"Liberális napok" a Szabad Népnél

A kommunista pártlap „finoman adagolta” a híreket. Csak a tudósítás közepéből derült ki, hogy „a legutóbbi napok nagy felhőszakadásos esőzései következtében Békés megyében, Gyula környékén, mintegy húsz-harmincezer hold vetésterületet öntött el átmenetileg a belvíz. Az érintett terület mélyebben fekvő részein a felgyülemlett víztömeg 30 tanyát is körülzárt.”

Minthogy ezekben a hetekben viszonylag „liberális” volt a lap szerkesztése – amint erről Mementó-sorozatunk előző részeiben már beszámoltunk, ez a rövid időszak szinte csak napokig tartott a Szabad Népnél –l, enyhébb bírálatokat is megengedett magának az újság. Ám ezúttal már nem a kulákokat vagy a „nép ellenségeit ostorozta” a Szabad Nép, ahogyan a legdurvább rákosista periódusaiban, hanem a falvak kommunista átszervezésének a jelképeit, az úgynevezett „gépállomásokat”, illetve azok vezetőit. (A gépállomásokat azért hozták létre az ötvenes évek elején, hogy a falvakat teljesen kiszolgáltassák a központi irányításnak: a szegényeknek sosem tellett gépekre, a gazdagoktól viszont elvették azokat, és elsősorban a kollektív gazdaságok, a téeszek hasznosíthatták a gépeket, de még azok sem birtokolták őket, minden nagyobb gép az állomások tulajdonába került ugyanis.)

Sem embernek, sem tsz-nek nem lehetett traktorja

Pető Iván és Szakács Sándor A hazai gazdaság négy évtizedének története című könyvükben ezt írták a gépállomásokról: A gépállomások fontos feladatává vált a gépi termelőeszközök állami monopóliumának megvalósítása és ezen keresztül a mezőgazdaságban megtermelt jövedelem elvonása, központi csatornába terelése. A gépállomás külső szolgáltatásként, meglehetősen magas, terményben fizetendő díj ellenében végezte el főleg a szántás, a vetés, az aratás, a cséplés gépi munkáit. Sem a földműves-szövetkezetek és termelőszövetkezetek, sem a magángazdaságok tulajdonában nem maradhatott traktor és más nagygép.

A gépállomások bírálata

A Szabad Nép így írt a vízügyi munkákról: „A munka meggyorsítására üzembe állítottak 120 hordozható és 30 beépített szivattyút is, s így előreláthatólag néhány nap alatt mentesíteni tudják a belvizektől Gyula környékét. A belvizek elleni munkában nagy szükség volna a gépállomások segítségére is. Egyes gépállomások vezetői azonban – például Kiskunlacházán – indokolatlan huzavonával, bürokratikus magatartásukkal akadályozzák ezt. A Kiskunlacházi Gépállomás vezetői például csak hosszas vita után adták át a vízügyi szerveknek a belvíz elleni küzdelemhez kért tíz hordozható szivattyút. Pedig az időjárás viszontagságai ellen is csak úgy lehet eredményesen felvenni a harcot, ha – a vízügyi szervek mellett – a tanácsok, a gépállomások, s nem utolsósorban a helyi pártszervezetek és pártszervek is gyorsan, operatívan intézkednek s ahol szükséges, azonnal segítenek.”

Vagyis burkoltan még a pártszerveket is bírálta a kommunista pártlap, amely nem sokáig maradt „liberális”, hiszen közben Hruscsov, a szovjet kommunista párt első titkára letorkollta Rákosit és Gerőt Moszkvában. Így két nap múlva, június 25-én már ezt írta a lap: „10 ezer hold földet szabadítottak meg Békés megyében a belvíztől”. Majd hozzátette a cikk: „A hatóságok és a gyulai vízügyi hatóság, a gépállomások is mindent megtesznek, hogy – előreláthatóan szerdára, a vizenyős lapályokat kivéve – mindenütt megszabadítsák a termőföldeket a víztömegtől.”

Amikor már mentegetik a gépállomásokat

Vagyis ekkor már mentegetni kezdték a gépállomásokat, nem bírálták azoknak a vezetőit a Szabad Népben, amely már nem nagyon ügyelt a hírek „túlexponálására”: június 26-án már csak a második oldalon számoltak be arról, hogy minden korábbinál nagyobb terület áll víz alatt Békésben.

Nagyítás-fotógalériánk a tavalyi árvízről. Kattintson a képre!

Stiller Ákos

Sőt arról, hogy Kétegyházát elöntötte a víz, csak utólag értesülhettek az olvasók, méghozzá június 26-án: „a Békés megyei Kétegyháza környékén – ahol 30-40 centiméter vízben álltak egyes utcarészek már sikerült levezetni a vizet”. Az is kiderül a cikkből, hogy „a legutóbbi három-négy nap alatt összesen mintegy harmincezer holdról sikerült már levezetni a belvizeket. Békés megyében azonban még tízezer-tizenötezer holdat, az ország többi részén pedig még további harmincezer-harmincötezer holdat kell felszabadítani a vizek alól.”

Végül a helyzet június 28-ára rendeződött: „a Békésben elöntött terület négyezer holdra csökkent” – írta a Szabad Nép.