Óriási volna az öröm, ha a magyar csapat az idei tokiói játékokat is olyan sikeresen zárná, mint az 57 évvel ezelőttit.
Az 1964-es tokiói nyári olimpiáról, az első Ázsiában megrendezett játékokról 22 éremmel – tíz arannyal, hét ezüsttel és öt bronzzal – tért haza a magyar küldöttség, ez volt az eddigi 31 olimpia közül az ötödik legsikeresebb. Az éremtáblázaton a hatodik helyen zárt Magyarország, csak az Egyesült Államok, a Szovjetunió, a házigazdák, a két Németország egyesült csapata, valamint Olaszország tudott előttük végezni.
Az első érmet, egy ezüstöt, a súlyemelő Földi Imre nyerte az 56 kilogrammosok mezőnyében a játékok második napján, október 11-én. Másodikként a nyitóünnepségen a zászlót vivő gerelyhajító, a négy évvel korábban Rómában bronzérmes Kulcsár Gergely tudott dobogóra állni, két nappal később: a fináléban 82,32 méteres országos csúcsot dobott, aminél csak a finn Nevala tudott jobbat.
Magyarok Tokióban |
Az országot 16 sportágban – atlétika, birkózás, kajak-kenu, kerékpározás, kosárlabda, labdarúgás, ökölvívás, öttusa, röplabda, sportlövészet, súlyemelés, torna, úszás-műugrás, vitorlázás, vívás, vízilabda – összesen 182sportoló képviselte, közülük csupán 32 volt nő. |
Az olimpia ötödik napján kiosztott 19 aranyérem közül kettőt magyar versenyző nyakába akasztottak: nyert az öttusázó Török Ferenc, aki a második tusától kezdve az élen állt a versenyében, a férfi csapat pedig megőrizte a négy szám utáni bronzérmes pozícióját. A másik aranyat Rejtő Ildikó nyerte tőrvívásban. A számban akkor még négyes döntőt rendeztek, ahol a magyar sprotoló egy vereség és két győzelem után újra vívott két riválisával, s mindkettőt legyőzte.
A hatodik napon meglepetésaranynak örülhettek a magyar sportszeretők. A 22 éves orvostanhallgató, Hammerl László a kisöbű sportpuska 60 lövés fekvő számában az utolsó sorozat előtt mindössze egyetlen körrel volt elmaradva az amerikai Wigger mögött, s hibátlan volt a hátralévő tíz lövése. Ellenfele egyet rontott, a szabályok szerint azonban az került az élre, aki a végjátékban jobb eredményt ért el. Hammerl új világ- és olimpiai csúccsal győzött. Egy újabb magyar atléta, a gerelyhajító Rudasné Antal Márta is ezüstérmet nyert 58,27-es eredményével, ami három méterrel haladta meg az akkori országos csúcsot, a súlyemelőknél pedig két magyar is dobogóra állhatott középsúlyban: Tóth Géza a második, Veres Győző pedig a harmadik helyen zárt.
Az olimpia félidejénél érkezett az újabb vívóarany a női tőrcsapat révén: a Dömölky Lídia, Rejtő Ildikó, Juhász Katalin és Ágoston Judit (valamint Marosi Paula) a szovjeteket legyőzve nyert. Azaz Rejtő kétszeres bajnokként térhetett haza. A súlylökés döntőjében két magyar is érdekelt volt, végül Varjú Vilmos bronzérmet érő 19,29 métert dobott, Nagy Zsigmond pedig az ötödik helyet csípte el.
Másnap a férfi vízilabda-válogatott szerezte meg a „szokásos” érmet – méghozzá a legfényesebbet. Ez volt összességében az ötödik olimpiai aranya a csapatnak, amely 1928 óta valamennyi nyári ötkarikás eseményen dobogóra állhatott. A Gyarmati Dezsővel és Kárpáti Györggyel felálló gárda a négyes döntőben előbb Olaszországot győzte le 3-1-re, majd az utolsó mérkőzésen a szovjeteket 5-2-re. Ezzel a Szovjetunió a harmadik helyre szorult, míg az ezüstérmet a jugoszlávok érdemelték ki.
Atlétikában ezúttal Zsivótzky Gyula szállította az érmet, Róma után egy újabb ezüstöt. Ennek ellenére csalódott volt, pedig alig fél évvel korábban kezdte újra az edzéseket egy súlyos, háromlépcsős életmentő gyomorműtét-sorozat után, amely miatt kétszáz napot töltött kórházban, és 17 kilogrammot veszített a testsúlyából. Négy évvel később, Mexikóvárosban aztán a csúcsra ért.
A tizedik nap a magyar birkózókról, a pehelysúlyú Polyák Imréről és a nehézsúlyú Kozma Istvánról szólt. Előbbi három olimpiai ezüstérme után végre megnyerte az aranyat a szovjet Rurua ellen, utóbbi pedig az ugyancsak szovjet Roscsin ellen első olimpiai bajnoki címét szerezte.
A vívók harmadik tokiói aranya Pézsa Tibor nevéhez fűzdődik, aki két orosz és egy francia versenyzőt utasított maga mögé a négyes döntőben. A nap második érmét, egy bronzot Hammerl László nyerte meg a kisöbű sportpuskások összetett számában. Az is eldőlt, hogy a magyar labdarúgó-válogatott – 1952 után ismét – fináléba jutott a futballtornán. Ehhez az Egyesült Arab Emirátusok csapatát verték Bene Ferencék.
Október 21-én ismét a vívók örvendezették meg a magyarokat: a Kulcsár Győző, Nemere Zoltán, Gábor Tamás, Kausz István (és Bárány Tamás) összeállítású párbajtőr-válogatott az olaszokat győzte le a csapatverseny fináléjában. Ez az egység az olimpiák történetében először állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára.
A játékok hajrájának kezdete ezüstös napot hozott: Makray Katalin a harmadik legjobb idővel jutott döntőbe felemás korláton, ahol a cseh Caslavska volt a favorit. A gyakorlata közben azonban eltörött a karfa, ezért meg kellett ismételnie, ami viszont már nem sikerült annyira jól, így végül a dobogóról is lemaradt. Makray végül a szovjet Asztahova mögött, de Latinyina (az egyetlen olyan női versenyző, aki kilenc olimpiai aranyérmet nyert) előtt végzett. Férfi kajak egyesben Hesz Mihály állhatott fel a dobogó második fokára 1000 méteren.
Az utolsó előtti napon a magyar fociválogatott Csehszlovákiával csapott össze az olimpiai bajnoki címért 80 ezer néző előtt. Az első félidő magyar fölényben és szórványos cseh akciókkal telt, de gól nélküli döntetlennel ért véget, a szünetben Lakat Károly szövetségi kapitány nagyobb higgadtságot kért a játékosaitól. A magyar vezető Csernai és Bene összjátékából, de a menteni igyekvő Weiss lábáról bepattanva született meg. A második gólt már maga Bene szerezte, amire a 80. percben még volt válasza a cseheknek, de végül 2-1-gyel zárult a meccs. A magyar csapat 12 év után lett ismét olimpiai bajnok, a gólkirályi címet a 20 éves Bene érdemelte ki.
A nap másik érmét, egy bronzot, a tornász Ducza Anikó nyerte a talaj döntőjében, ahol Latinyina és Asztahova végzett előtte. Később Ducza arról beszélt, hogy az eredmény felért számára egy győzelemmel, hiszen lánya születése után nem egészen egy évet tudott csak készülni az olimpiára.
(MOB)
Úszóelnök: Sokadszorra alázzák meg Virth Balázst
Wladár Sándor szerint az, ahogyan Milák Kristóf korábbi edzőjével bánnak, egyenesen történelemhamisítás. Úgy fogalmazott: „fekélyes a seb, és egyre mélyül. Hosszú időt igényel a gyógykezelése”.