A hvg.hu svédfelelőse és elkötelezett angoldrukkere csap össze alább, hogy kifejtse: miért is az ő csapata megy majd tovább a négy közé szombat délután. Sztojcsev Iván és Nagy Iván Zsolt gondolatai következnek.
Going home
Nem, az ember nem szívesen tenne fel pénzt arra, hogy Svédország legyőzi Angliát. De arra sem sokan mertek fogadni, hogy Oroszország idáig eljut, vagy hogy a németek csoportutolsóként utaznak haza.
Ha posztonként hasonlítjuk össze a két válogatottat, Svédország gyengébb, csapatként azonban egy olyan stabilitást látunk tőlük, ami Anglia ellen is győzelmet érhet. Németország ellen sem sokon múlt, Mexikót viszont gyönyörű játékkal alázták meg, a nyolcba jutásért pedig úgy összeállt a védelmük, hogy Svájcnak esélye sem volt a győzelemre.
Svédország mellett szól az is, hogy a vb állóképességi játék. Meggyőző persze, hogy Anglia az első két csoportmeccse után két győzelemmel, 8-2-es gólkülönbséggel állt, de pont ilyenkor jöhet a hiba: a jó formának ki kell tartania egy hónapig. A belgák elleni 0-1 és Kolumbia legyőzése sem volt az az igazán meggyőző teljesítmény – egy így játszó Angliát Svédország legyőzne.
Coming home
Szögezzük le az elején: ez nem az objektív elemzésre szánt pár sor, ebben a cikkben összecsap két szerző, akinek az a feladata, hogy az általa választott (esetleg a sors által neki juttatott) csapat győzelme mellett érveljen. Ezt tényleg csak a félértések elkerüléséért mondom el, nehogy aztán azt felróják, hogy angolpárti vagyok.
Amivel persze nem tévednének: angolpárti vagyok, voltam és leszek – és teljesen függetlenül a svédek vagy bárki elleni meccs eredményétől. (Így azután a divatszurkolóktól eltérően akkor is legitimen leszek angolhívő, amikor jövő vasárnap megnyerik a világbajnokságot.)
Szóval, a svédek ellen játszunk. (Igen, pont így: játszunk.) Tulajdonképpen van, aki nem svéd, de kedveli ezt a csapatot? És ha igen, miért? Focitörténelmük kiemelkedő pillanatai egyetlen névben foglalhatók össze: Zlatan Ibrahimovic – a futballistenek egyike, aki önmagában is megérdemelné a vb-érmek egyikét. De hát ő nincs ott Oroszországban. És így lényegében senki sincs, akit érdemes lenne hosszabb távon megjegyezni. (Egyedül Robin Olsen kapusnak van esélye erre, amennyiben bekövetkezik az, amiről pletykálnak, és elviszi a Liverpool. Na akkor igen, akkor lehet belőle is legenda.)
Ezzel szemben ugyebár ott van a foci őshazája. Charlton, Linecker, Beckham, Gerrard és Lampard hazája, amely leszállítja a világnak a legjobb bajnokságot, még sincs már jó ideje nemzetközi sikere. Emlékei vannak, de legendája nincs. Márpedig a sportnak legendák kellenek. És nem, a kiscsapatok meglepetésgyőzelmei nem legendák. Gondoljunk bele: változtatott bármit is a focin a görögök Eb-győzelme? Semmit. Változtatna a svédek négy közé jutása? Ugyan már.
A briteké azonban lendületet adna a Premier League-nek, és ezzel lendületet adna a világ labdarúgásának.
Szóval, egy dologban kell és érdemes most hinni. Abban, amit Anglia hetek óta énekel: Football's coming home!
Kézilabda-Eb: a revánson túl is sok múlhat a magyar-svéd meccs végeredményén
Fontos meccset játszik este hattól a magyar női kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságon: ha sikerül legyőznie a svéd csapatot, jó esélye van a legjobb négy közé jutni.