Szerte az országból több mint száz vendéget várnak Saarbrückenbe, hogy köszöntsék az egykori híres kézilabdázót, aki a tragikus balesetet követő talpra állásával sokaknak példát mutatott. Nem véletlenül érdemelte ki a "különleges harcos" címet, és került be a német sport halhatatlanjainak csarnokába. Játékosként Jónak becézték, a nemzeti együttesben 104 találkozón összesen 381 gólt lőtt. 

Az ominózus napon, 1979. március 30-án egy magyarországi kupamérkőzés 22-ik percében azonban ütközött a tatabányai Pánovics Lajossal, és beütötte fejét a betonborítású pálya padlójába. A magyar játékos vétlen volt, a németek akkori kedvence, a VfL Gummersbach beállósa ugyanakkor súlyos koponyaalapi sérüléseket szenvedett. A kómából öt hónap után ébredt fel, de azóta is tolószékhez kötött, és állandó ápolásra szorul. 

A Németországban mai napig népszerű volt sportoló azóta sem adta fel, és harmincöt év óta gyakorlatilag minden nap újra kezdte a harcot. 2009 őszén megjelent, Csapatszellem - Jo Deckarm két élete című könyvének előszavában arról számolt be, hogy ugyanolyan keményen "edz" második életében is, mint kézilabdázó korában. Harmincöt évvel a Tatabányán elszenvedett rendkívül súlyos sérülése után saját bevallása szerint ismét az élet pozitív oldalát élvezi.

Pedig nem volt gyerekjáték mindaz, amin az elmúlt évtizedekben keresztülment. Az egykori kiváló kézilabdázónak újra meg kellett tanulni emlékezni, beszélni, mozogni és táplálkozni, és bár a tolószék immár elválaszthatatlanul hozzánőtt, néhány lépést olykor igyekszik anélkül is megtenni. Büszke arra, hogy képes megborotválkozni, fogat mosni, felöltözni, sőt cipőjét is be tudja kötni. A tolószékből az ágyba és vissza, mindez már szinte rutinnak számít. És újból megtanult nevetni, amit igyekszik állandóan gyakorolni. Vallja, hogy humor nélkül nincs erő és bátorság.

Korábbi játékostársai és barátai támogatják őt. Köztük mindenekelőtt Heiner Brand, a német válogatott korábbi trénere, akivel 1978-ban együtt lettek világbajnokok és aki 2007-ben már a válogatott edzőjeként vezette újabb vb-sikerre Németországot. Ők segítenek előteremteni ápolásának költségeit is, amelyek évente legkevesebb 55 ezer eurót tesznek ki. Amikor a támogatására létrehozott alapítvány kasszája több évvel ezelőtt csaknem teljesen kiürült, a volt csapattárs, Heiner Brand válogatottjával jótékonysági mérkőzést vállalt a kassza feltöltésére. A mérkőzésből 100 ezer euró folyt be. 

A vasárnapi saarbrückeni ünnepséget beárnyékolja, hogy miközben Németország egy "különleges harcost" köszönt, egy nagy bajnokért, Michael Schumacherért aggódik hetek óta. A Forma-1 korábbi hétszeres világbajnoka december 29-iki súlyos síbalesete óta fekszik mesterséges kómában a franciaországi Grenoble kórházában.

Deckarm emberi nagyságára jellemző, hogy a tolószékből Schumachernek üzent. "Schumi igazi harcos, és most is győzni fog" - hangzott az üzenet. Értékelése szerint a 131 napig tartó kóma után az új élet megkezdésében jelentős mértékben segítette, hogy élsportoló volt, és erős akarattal rendelkezett. "Michael az elmúlt években már többször bizonyította, hogy ő is hasonló akaraterővel rendelkezik" - tette hozzá. 

Ő maga pedig harcol tovább. Vágya az, hogy felálljon a tolószékből, és ismét segítség nélkül járhasson. Tudja, hogy ez álom, mégis minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy megvalósuljon. Másfél szobás kis lakását valóságos fitneszteremmé alakíttatta át, és naponta több órát edz, hetente kétszer úszik is. Hatvanévesen célja, hogy példaképpé váljék azok számára, akik szinte reménytelen élethelyzetből kezdik újra. Részvétre nincs szüksége, második életével maga akar erőt és bátorságot sugározni.