Amíg futballszerető kormány működik, addig nincs gond. Hogy utána mi lesz, annak képi végiggondolásához javaslom megtekinteni az akasztói futballpálya réti boglárkától tarkálló küzdőterét, és az eladhatatlan árutömeg készletezésére kiválóan alkalmas konditermet. Mementó egy életre, miért ne építsünk faluszélre nagybefogadó képességű futballpályát. De azt hiszem, hogy ennek a leírásánál sokkal hasznosabb egy kiló mirelitborsót vásárolni, és fölhányni a falra.
Nyilatkozott az MLSZ elnöke még a múlt héten, amikor U 19-es csapatunk játszott Ausztriával, és bizony, nem ment a fiúknak. Ki is kaptak. Azt mondta a magyar futball első embere, hogy mégiscsak túlzás, hogy az osztrák és a velünk azonos csoportban lévő bolgárok amint lehet, felnőtt csapatban játszatják a mieinkkel egykorú fiatalokat, míg nálunk még az NB II-ben sem nagyon lépnek pályára, és ez az akadémiai képzés kudarca: „Arról van szó, hogy nálunk vagy nem megfelelő utánpótlásképzés folyik a kluboknál, és a mi játékosaink nem érnek be 18-19 éves korban, vagy a klubok edzői nem kellő bátorsággal nyúlnak a fiatalokhoz.” Az elnök odáig ment, hogy kijelentette, azokat az akadémiákat, ahonnét nem kerülnek ki felnőtt csapatokba építhető játékosok, nem érdemes a továbbiakban finanszírozni.
Igen szigorú az elnök, de hát a bankvilágból érkezett a futball világába, racionálisan gondolkodó, hidegfejű ember.
Ezek után nézzük, hol milyen bátorsággal nyúlnak a fiatal játékosokhoz, melyik akadémiáról, hány játékos került ki, és azt is, hogy ehhez képest hogyan aránylik mindehhez a támogatás. Tekintsünk néhány kiemelt akadémiát! Pillanatnyilag az agárdi Sándor Károly Akadémia igen magasan vezet, most összesen tizennyolc egykori agárdi nevelésű futballista játszik az NB I-ben. A Felcsúti Puskás Ferenc Akadémiának ehhez képest mindösszesen három játékosa szerepel az élvonalban.
Ezek után mindehhez hogyan aránylik a központi támogatás? Úgy, hogy a három játékost fölmutató, Videotonhoz köthető felcsúti akadémia kapta a legtöbbet, 255 millió forintot, a tizennyolc játékost felmutató, MTK-hoz köthető Sándor Károly akadémia a legkevesebbet, 200 milliót. Ha az egy játékosra jutó támogatást tekintjük, az aránytalanság még szembetűnőbb.
Mit szól ehhez Csányi Sándor? Egyáltalán, tud erről?
De ez még mindig igazságosabb, mint a társasági adókedvezményes támogatás (TAO) összege, mert az atlatszo.hu által októberben közzétett – amúgy az MLSZ honlapján olvasható – összeállítás alapján a Felcsúti Utánpótlás Nevelésért Alapítvány 2,8 milliárd (emberek, milliárd, nem millió!) forintot kapott (ebből utánpótlásra 439 milliót), az MTK az első hat között nincs is, a hatodik Győr 158 milliót kapott, 150 milliót az utánpótlásra.
Nagyon rosszul hangzik, különösen Csányi elnök, amúgy helyeselhető és támogatandó álláspontjának ismeretében. Ha szigorúan vesszük az elnöki elvárásokat, azonnal át kell csoportosítani a pénzt az agárdi akadémiához.
Természetesen nem lesz átcsoportosítva, és természetesen nem azért, mert nem volna helyes, hanem azért, mert az a logika, amit Csányi elnök megfogalmazott, az a saját maga által irányított sportágban nem fog érvényre jutni, mert ennek a konfliktusnak a következetes felvállalásához ő alighanem kevés. Amióta az eszemet tudom, a magyar futballban sosem az elnök diktált, hanem a politikai hatalom, hívják az elnököt Terpitkónak, Kutasnak vagy Bozóky doktornak, teljesen mindegy. Utoljára alighanem báró Kray István idejében volt ez másként, de az még a harmincas évek. Mindehhez tartozik még, hogy a Videotonnak van saját utánpótlásnevelő egyesülete is, az is kapott vagy 25 milliót. Végtére is, pénz van rogyásig.
A tény az, hogy a sportágba igazán nagy magánpénzt utoljára Várszegi Gábor rakott: a Sport Plusz megbízható adatai szerint a Sándor Károly akadémia 2001-ben 1 milliárd forint beruházással létesült Agárdon. Természetesen, azóta is vannak igencsak tiszteletre méltó futballszerető vállalkozók, akik jelentős összeget tesznek a sportágba, de nagyságrenddel kevesebbet, mint Várszegi. De még ők is, többnyire saját pénzüket használják, ilyenformán bizonyos érdekeltségi eleme is van a befektetésnek, nem úgy, mint például a Puskás Akadémia esetében, ahol voltaképp minden az állam finanszíroz, az esetleges játékoseladásból származó bevétel pedig nyilván ott marad az akadémiánál. Ebben egyrészt semmiféle vállalkozói érdekeltség nincsen, másrészt a működés semmilyen értelemben nem nevezhető gazdaságilag rendszerszerűnek: addig működik, amíg el nem fogy a pénz, igaz, amíg futballszerető kormány működik, addig nincs gond.
Hogy utána mi lesz, annak képi végiggondolásához javaslom megtekinteni az akasztói futballpálya réti boglárkától tarkálló küzdőterét, és az eladhatatlan árutömeg készletezésére kiválóan alkalmas teremegyüttest. Mementó egy életre, miért ne építsünk faluszélre nagybefogadó képességű futballpályát. De azt hiszem, hogy ennek a leírásánál sokkal hasznosabb egy kiló mirelitborsót vásárolni, és fölhányni a falra.
Ehhez képest vannak az NB I páriái, itt van mindjárt az Eger. Az MLSZ nem engedi a csapatot Egerben pályára lépni, mert nincs pályavilágítás. Ez a licensz része, ha pedig ez a licensz része, akkor annak eleget kell tenni. Hogy más klubnál nem tudnak például fizetni, az nem annyira érdekes, mert bár a havi bérfizetés is a licensz része, de ha a játékos nem fordul panasszal az MLSZ-hez, akkor az MLSZ szemet huny. Akkor úgy tekinti, mintha a játékosok kaptak volna fizetést. Ez amúgy a Fradinál fordult elő, Moniz be is szüntette az edzést, de hála a Szerencsejáték Zrt.-nek azonnal a bajbajutott klub segítségére sietett, és helyreállt a rend. A Fradit az állam tartja el úgy, ahogy van, ezt kiegészítik a belépőárak és a televíziós közvetítési jogok. Az Egerben Jámbor János saját pénze van, egyike azon keveseknek, akik még áldoznak a futballra, de nagyon úgy fest, hogy az Egert januártól visszaminősítik a harmadik osztályba, mert nincs világítás.
A csapat a korábbi meccseket Debrecenben játszotta, többnyire olyan időpontban, amikor természetes fénynél lehetett játszani, világításra semmi szükség, de nemrégiben a Debrecen a szerződést felmondta. Az ilyenkor még szóbajöhető pályaválasztói jog felcserélésére az ellenfelek nem voltak hajlandóak (ld. még: sportszerűség), az Eger a Vasas-pályán játssza két hátralévő mérkőzését. Az MLSZ mindehhez hozzá is járult, de egyúttal mozgásba lendült a hivatali apparátus, és energikus lépéseket tett a rend helyreállítására. A Versenybizottság megállapította, hogy az Eger képtelen eleget tenni a licensz-szerződésben vállalt kötelezettségeinek, így tavasszal már nem valószínű, hogy ilyen vidáman megy tovább az élet. Igen helyesek a jogkövetéssel kapcsolatos elvárások, de mintha itt túlzott vaskalaposságról volna szó.
Bizonyára megéri ez a szigor, még azon az áron is, ha a magyar futball elveszít egy potenciális támogatót, befektetőt, nevezzük bárminek is, a magyar futballban sosem lehet tudni. De a pénzét nem hozza tavasztól, az nagyon valószínű.
Időközben a Videoton kissé távolabbra került a továbbjutástól, 1-0-ra kikapott a Genk-től. Pedig a csapat mindent megtett, a meccs nagy részében sikerült megvalósítani azt, amit akartak: agresszíven letámadni és a félpálya környékén védekezni. El kell mondani, hogy ritkán látható potyagóllal kaptak ki: három védő közül fejelt a csatár, a kapus Bozsovics pedig nem tudta eldönteni, hogy kijöjjön vagy maradjon. Egyiket sem tette, a Genk pedig kivédekezte a hátralévő 71 percet. A csapat legjobbja Kovács István, aki egyébként akadémista, ez megdobogtathatja a futballvezetés szívét, de az már nem, hogy ő sem felcsúti, hanem Szombathelyről, az Illés Akadémiáról jött. Ma úgy látszik, hogy a hazai futball legnagyobb tehetsége, sőt, talán már több is annál. Megjátszható, nagy indulósebességű futballista, aki képes arra, amire, amire a magyar mezőny játékosainak többsége nem: a hozzákerülő labda megjátszásának több variánsa közül választhat, mert nincs technikai problémája. Nagy kérdés, hogy ebben a mezőnyben mire viszi.
A Videoton továbbjuthat még, mert az utolsó fordulóban a csoport boksz-zsákjához látogat, ami persze nem minden kockázat nélküli. A Sporting aligha engedheti meg magának, hogy otthon kikapjon. A Basel a már továbbjutó Genk-hez utazik, amelyik viszont akár meg is engedheti magának, hogy ne a legerősebb csapatával játsszon. Nem sportszerű, de ez a realitás. Minden esetre, a klub, amint Garancsi elnök elmondta, már eddig is 1.7 millió eurót keresett. A pepsifoci.hu-nak egy ötlettel állt elő, úgy gondolja, túl nagy a teher a csoportkörbe jutott csapatokon: „Azt a csapatot, amelyik a csoportkörben szerepel, legyen az a Videoton, vagy bármelyik másik csapat, a hazai kupákban kiemeltté kellene tenni, hogy csak tavasszal kapcsolódjon be az aktuális sorozatba. Nem egyeztettünk még senkivel, csak ahogy látom a mi szereplésünket, úgy látom azt is, hogy ez az ideáig eljutó többi csapatot is sújtani fogja. Mindenesetre jól át kell gondolni, hogy ezt meglépjük, vagy sem. Valószínű, hogy az MLSZ-szel, és a megfelelő bizottságokkal egy új stratégiát kell kialakítanunk, és bele kell nyúlni a következő év versenykiírásába.”
Gerától néhány éve megkérdezte egy újságíró, hogy hol tölti a karácsonyt, mikor jön haza. Azt válaszolta, Angliában marad, mert ha akarna, sem tudna hazajönni, hiszen karácsony másnapján meccs van, 30-án is, és január 3-án is. Abban az évben a Fulham-mel Európa Liga döntőt játszott.
Ettől függetlenül kétségem természetesen nincs: ha Garancsi azt mondja, hogy bele kell nyúlni a versenykiírásba, bele fognak nyúlni.
Kézilabda-Eb: a revánson túl is sok múlhat a magyar-svéd meccs végeredményén
Fontos meccset játszik este hattól a magyar női kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságon: ha sikerül legyőznie a svéd csapatot, jó esélye van a legjobb négy közé jutni.
