Világversenyen szerzett érem nélkül vonult vissza tizenöt év után a válogatottságtól, de húsz év múlva is extraklasszisként emlegetjük majd. Például azért, mert ő volt az, aki a londoni olimpián az utolsó percben mínusz egynél megfogta az izlandiak hetesét, ami elengedhetetlen volt, hogy bejussunk az elődöntőbe. Interjú Fazekas Nándorral.
hvg.hu: A bejelentésed óta eltelt három hétben egyszer sem bizonytalanodtál el?
Fazekas Nándor: Két nappal utána, amikor Gyöngyösön játszott a csapat, éreztem azt, hogy máris hiányoznak a srácok és az egész. Hiszen tizenöt évig játszottunk együtt a válogatottban, rengeteg a kitörölhetetlen emlék. Amikor az athéni olimpián 31-30-ra legyőztük a németeket, vagy Londonban, amikor kétszeri hosszabbításban nyertünk Izland ellen. És ma is aggódom, amikor utóbbit visszanézem, hogy megfogom-e a hetest. Soha nem felejtem el azt a meccset, sem a szurkolók szeretetét, a kismillió sms-t, amit itthonról kaptunk. De azért mégiscsak az van, hogy 15 év elég volt. A család a legfontosabb, szeretnék velük több időt tölteni. Mind a három fiam elég nagy már, így fel tudták fogni, hogy sokat vagyok távol. És persze, amikor eredményesen szerepeltünk a válogatottal, nagyon büszkék voltak rám, de ez mindig csak 1-2 napig tartott. Az sokkal jobban megmaradt a fejükben, hogy milyen sokáig nem voltam itthon.
hvg.hu: Az eldőlt már, hogy ez lesz-e az ő sportáguk is?
Fazekas Nándor: Persze, finoman terelgetem őket. Gergő a legidősebb, ő kézilabdázik és nagyon ügyes. 10 hónapos volt, amikor kimentünk Németországba és kétéves korától szinte minden meccsünkön ott volt. Otthon pedig kellett csinálnunk leukoplaszttal egy kézilabdapályát, A/4-es papírokkal még a reklámokat is imitáltuk a nappali parkettáján, volt két gyerekkapu, és ahogy Németországban szokás, a mi “arénánkban” is le volt oltva a villany, én meg egy függöny mögül, németül kommentáltam, ahogy Fazekas Gergő befut a pályára és egyedül játszik egyik kaputól a másikig és vissza. 2003-as születésű, de a 2001-eseknél is játszik. A középső fiam a bohóc, ő most a fociért bolondul, meg Messiért és Ronaldóért. Pedig kézilabdában szerintem ügyesebb. Erőszakoskodni nem szeretnék, de azt azért mondtam neki, hogy amíg óvodába jár, mind a kettőt kell csinálnia, jövőre pedig választania kell, mert az iskola mellett két sportágat nem lehet űzni. A pici pedig mindig velük van, őket követi.
hvg.hu: Téged ki terelt?
Fazekas Nándor: Tulajdonképpen “rákényszerítettek”: focista szerettem volna lenni, de nem volt ilyen opció, mivel kézilabdás iskolába jártam. És mivel elég magas voltam már akkor is, az edzőm átlövőt akart belőlem faragni. Csak hát a passzolás nem volt az erősségem, ahogy megkaptam a labdát, egyből kapura lőttem. Ezt nem is lehetett kinevelni belőlem. Aztán az egyik meccsünk szünetében beálltam a kapuba, hogy ne üres kapura lövöldözzenek a társaim, és nem nagyon tudtak nekem gólt lőni. Mondták is az edzőnknek, hogy “a Nándi nagyon jó, ki kéne próbálni”. Be is állítottak és megfogtam mindent. Onnantól ez az én posztom. Nagyon gyorsan beleszoktam és legszívesebben reggel, délben és este is edzésre jártam volna. Kiskoromban föltettem erre az életem. Elkezdtem nézni a tévében a régi idők nagy orosz és svéd kapusait, Lavrovot és Svenssont például. És nagyon gyorsan megtanultam a látottakat, minden nagyon gyorsan megragadt a fejemben. És gyorsan jöttek az eredmények is. Rengeteg kupát nyertem, általános iskolában a tornák 90 százalékában elhoztam a legjobb kapusnak járó serleget.
hvg.hu: Kiket koppintottál még?
Fazekas Nándor: Mats Olssonnak a jobbra-balra spárgáit, Sterbik Árpinak a szétcsúszásait, a szélről való védéseit. Más alkatúak vagyunk ugyan, de a mai napig látom, hogy egy-két dolgot ugyanúgy csinálok, mint ő. Pechem volt, hogy akkor lett a világ legjobb kapusa, amikor Veszprémbe jött - nem volt olyan meccs, bárki ellen játszottunk is, hogy 50 százalék alatt védjen -, mégis hálás vagyok, hogy a kapustársa lehettem. Szerintem ma is ő a világ egyik legjobbja. Mentálisan, gondolkodásban nagyon ott van: kevés kapus tudja egy teljes meccsen keresztül, hogy az ellenfél 14 játékosa közül melyik, mikor, hova lövi a labdát. Ő ebben a top, minden egyes játékos ott van a fejében, de úgy, hogy amikor a lövő ide vagy oda húzza a kezét, Árpi már ott fekszik. Tehát nem a lövés után megy el, hanem előtte, mert tudja, hogy abból a pozícióból nem tud mást lőni.
hvg.hu: Ki a másik legjobb?
Fazekas Nándor: A francia Omeyer. Aki szerintem azért tudta így kinőni magát, mert mindig is olyan csapatban játszott, ahol világklasszisok voltak-vannak előtte, vagyis fel tudta építeni az egóját, az önbizalmát. És neki sosem kellett második számú kapusként beugrania és bizonyítania.
hvg.hu: Az milyen?
Fazekas Nándor: Mivel én szinte az egész pályafutásom során az voltam, mondhatom, hozzá lehet szokni. Én mindig bizonyítani akartam, nem a legjobb akartam lenni, hanem a tőlem telhető maximumot akartam nyújtani. Akkor is, ha félidőnyi lehetőséget kaptam és akkor is, ha csak öt percet. Ezzel a hozzáállással tudtam feldolgozni azt is, amikor 10-15 góllal vezettünk a magyar bajnokságban, de én mégis csak az utolsó 5-10 percre kaptam lehetőséget. Akkor is úgy mentem föl, hogy annyi labdát fogok meg, amennyit csak tudok. Persze, az nyilván nem véletlen, hogy akkor tudtam kiteljesedni, amikor 28 évesen kimentem Németországba: ott éreztem először, hogy igazi felelősség van rajtam. És akkor is tudtam teljesíteni, mert nem stresszelt a feladat, hanem földobott.
hvg.hu: És azt hogy lehet kezelni, ha meccs közben lecserélnek?
Fazekas Nándor: Amikor érzem, hogy nem megy és lecserélnek, semmi gondom. Azzal se, amikor bejön a fiatalabb kapus, mert már annyival vezetünk vagy vezet az ellenfél. Azt nehéz feldolgozni, amikor nem érzem, hogy kéne a csere és mégis lehoznak. Abban sokat lehet őrlődni, nemcsak azon a mérkőzésen, hanem a következőn is. De az a legrosszabb, ha azon a meccsen a kapustársamnak sem megy, és vissza kell mennem és bizonyítanom kell. Az elég nehéz. Olyankor fejben dől el, össze tudod-e magad szedni vagy mész lejjebb a süllyesztőben.
hvg.hu: És ha rossz teljesítmény után kell visszamenned?
Fazekas Nándor: Az jó. Sokat jelent, hogy a kispadon ülsz és nézed a mérkőzést. Mert hiába nézted előtte a videót, mint én is nemrég, a Kiel elleni meccs előtt Jichát. Minden szituációban ugyanazt a sarkot lőtte a videón, ellenünk viszont úgy döntött, csak a másikra céloz. És már az ötödik gólját szerezte így, de én a videó alapján még mindig arra gondoltam, hogy most már csak változtat. De nem. És akkor leültem a padra, kívülről pedig már láttam, hogy neki ilyen napja van. Úgy mentem vissza, hogy tudtam, nem a videóra kell alapoznom a gondolkodásom, hanem arra, amit aznap csinál. Ezt a pályán, amikor ez is lő és az is, nem tudtam volna végiggondolni.
hvg.hu: Minden játékosból készülsz egy-egy meccs előtt?
Fazekas Nándor: Azokból, akik ellen sokat játszottam már, vagy sokat láttam őket a tévében, mint például Karabaticot vagy Hansent, nem szoktam, mert majdnem minden mozdulatuk ott van a fejemben. Inkább az általam kevésbé ismertekből készülök.
hvg.hu: Mentálisan fárasztóbb vagy fizikailag?
Fazekas Nándor: Mentálisan, hiszen minden poszton van két játékos és egyesével végig kell nézned mindegyiküket, hogy ki, milyen pozícióban, hogy tartja a kezét, lent vagy fönt, átemeli-e a fejed fölött, mikor hova szeret lőni. Ez nagyjából száz fölötti repertoár, amit mind fejben kell tartani, hogy hatékony lehess. Aztán ezredmásodpercnyi idő alatt kell tudnod előhívni, hogy adott játékos adott szituációban mit csinált a videón, amit megnéztél.
hvg.hu: És ha olyan gólt kapsz, amit elvileg, a videó alapján, az előtted lévő védőknek kellett volna blokkolniuk?
Fazekas Nándor: Olyankor „összebizonytalanodom”. Nemrég volt is egy ilyen mérkőzés: a videó alapján pontosan tudtuk, kinek hova kell helyezkednie, aztán a meccs elején kétszer is belőtték a fal mögött. Gondoltam, átmegyek a másik sarokba, erre belőtték mögém, mire az edző mutogatott, hogy “az a te sarkod”. Ez ilyenkor teljes káosz. Aztán inkább totó-lottó.
hvg.hu: Kiabálsz a társaiddal, ha előtted hibáznak?
Fazekas Nándor: Nem ilyen karakter vagyok, és azt is tudom, hogy nem csak a veszekedésre nem szabad energiát fecsérelnem, de a jobbra-balra irányításra sem, mert ezekkel csak leépíteném magam. Inkább csak arra koncentrálok, hogy minél több labdát védjek, mert ezzel a védekezést is fel tudom építeni. Hiszen a társaimat is húzom, ha látják, hogy biztos háttér van mögöttük.
hvg.hu: Sosem féltél?
Fazekas Nándor: Egészséges félelemérzet ma is van bennem, a “senkitől sem félek, mert én vagyok a legjobb” mentalitás a délszláv játékosok sajátja.
hvg.hu: Van, hogy becsukod a szemed védés közben?
Fazekas Nándor: A 9-10 méterről elengedett lövéseknél nem. De szélről, hetesnél vagy beállóból vannak olyan pillanatok, amikor igen. Például, ha úgy mozog a játékos csuklója, hogy a labda az arcom felé jön, akkor automatikusan becsukom a szemem. Ezt nem szabadna, de szerintem nincs olyan kapus, aki ne ezt csinálná.
hvg.hu: Van megalázó gól?
Fazekas Nándor: Például amikor beugrik a szélső, te becsukod a szemed, ő pedig átejti a fejed fölött. Lehet, el se menne a kapuig a labda, beledobná a kezedbe, de mivel csukva van a szemed, átmegy rajtad. Vagy amikor olyan kiszorított szögből kapsz gólt, ahonnan üres kapuba is nehéz volna betalálni. De ott állsz és mégis bedobják. Nekem ilyen volt a 2007-es vb-n az orosz Koksarov gólja. Balszélről, kiszorított helyzetből dobta, azzal a góllal estünk ki a vb-ről és amiatt nem jutottunk ki a pekingi olimpiára.
hvg.hu: Meg tud fogni egy ilyen gól?
Fazekas Nándor: Ezt speciel sokáig nem tudtam megemészteni, mert nem az volt, hogy én játszottam Koksarovval, hanem feladtam neki azt a helyet, ahova be tudta lőni. Egyébként pedig attól függ, hogy a mérkőzés melyik fázisában történik. Ha a meccs közepén vagy végén, akkor nem igazán foglalkoztat, mert a jó marad meg bennem. De az elején inkább leépít, hiszen ott épp az volna a fontos, hogy 1-2 labdába beleérj, mert attól lesz önbizalmad.
hvg.hu: Hogy játszol az ellenfél játékosával?
Fazekas Nándor: Mivel a videoelemzés alapján tudom, kinek mi a kedvenc lövése, ezeket a lehetőségeket a meccs során fel is tudom kínálni. Ha valaki mondjuk, a rövid alsót szereti szélről lőni, akkor én beállok a hosszúra, felemelem a lábam, majd amikor ellövi, visszazárom. Ha ezeket jól ki tudod sakkozni és egész meccsen jól koncentrálsz, akkor szinte bármelyik játékossal szemben nyert ügyed van.
hvg.hu: Hetest védeni hogy kell?
Fazekas Nándor: Ott azért nincs olyan, hogy “a játékos kedvenc sarka”. Minden játékos figyeli a kapust, megpróbál minél tovább várni és az utolsó pillanatban ellőni a dereka mellett vagy a lába között a labdát, bárhol, ahol talál helyet. A hetesvédéshez sok szerencse kell. Inkább rosszul lehet lőni.
hvg.hu: Vannak babonáid?
Fazekas Nándor: Amikor Zsemberyvel a Dunaferrnél voltunk, meccs előtti nap meg kellett innunk két sört, mert az másnap két pontot jelentett. Az egy sör csak egy pontot, ha nem ittunk, nem nyertünk. Egyébként meccsnapon nem borotválkozom és a melegítést mindig ugyanúgy csinálom, ugyanazokat a gyakorlatokat, ugyanabban a sorrendben.
hvg.hu: Mit szagolgatsz meccs közben?
Fazekas Nándor: Ammóniát. Ezt akkor szokták alkalmazni, amikor valaki elájul. Feltámad tőle. Nem mondom, hogy álmosan megyek mérkőzésre, de ettől még jobban bepörgök, ahogy belemegy a fejembe. Kettőt beleszippantok és kipattannak a szemeim. Ezt anno Szatmári Jánosnál láttam.
hvg.hu: Egy-egy meccs előtt szoktad érezni, hogy jól fog menni?
Fazekas Nándor: A válogatottban öt perc után, az első 4-5 lövést követően meg tudtam mondani és ha nem ment, szóltam Rolinak (Mikler Roland, a Szeged és a válogatott kapusa), jöjjön, van 10 perce, hogy bizonyítson, ha jól megy, marad, ha nem, akkor visszajövök, mert igazából csak pihennem kell, hogy a lábaim beinduljanak. Carlost (Carlos Ortega, a Veszprém vezetőedzője) és ezt a Veszprémet még nem ismerem annyira, itt inkább akkor is csinálom, ha belehalok, csak egyszer-egyszer jelzem Mirkónak (Mirko Alilovic, a Veszprém másik kapusa), hogy kezdjen el melegíteni.
hvg.hu: Milyen ebben az új Veszprémben játszani?
Fazekas Nándor: Nagyon jó és nagyon nehéz. Új edző és új játékosok érkeztek, akikkel védekezésben és támadásban is új szisztéma alapján játszunk. Fejben és fizikailag sem könnyű átállni egy 5-6 éve megszokott rendszerről, az új játékosok nem egy perc alatt érnek össze, idő kell ahhoz, hogy a társak mozdulatai rögzüljenek a fejekben. De a céljaink változatlanok: bajnoki cím, Magyar Kupa-győzelem, és a Bajnokok Ligájában legalább a Final Four.
hvg.hu: Máshogy is edzetek?
Fazekas Nándor: Nincs annyi foci. És azokat az elemeket gyakoroljuk, amiket Carlos a meccsen viszont akar látni védekezésben és támadásban is. Nem figurákat játszunk, hanem kettő a kettő ellen, három a három ellen szituációkat gyakorlunk, amiket kötelező gólra váltani. Vagy hogy a szélső és a kettes védő mikor megy le, mikor jön vissza, vagy hogy a támadó játékosoknak melyik kettős közé kell beugraniuk. Minden egyes lejátszott mérkőzést megnézünk másnap videón, vagyis nemcsak azokat, amik következnek. És kielemezzük a hibákat. Mindenkinek minden pillanatban tudnia kell a feladatát. Minden videózásra notesszal kell mennünk, mindent föl kell írnunk és otthon elő is kell vennünk. És ha edzésen vagy meccsen mégis többször hibázol, akkor megkérdezi, miért nem nézted át, amit fölírtál. Hiszen akkor úgy csináltad volna. Dolgozat egyelőre nincs belőle.
hvg.hu: És a meccselés?
Fazekas Nándor: Azt csináljuk, amit a Barcelona: 15-20 perc után bejön a következő sor. Nem mindegyik csapat tudja ezt megcsinálni, csak azok, ahol 14-16 ugyanolyan képességű játékos van. A Veszprém most ilyen, és ez nagyon jó, mert azok is érzik a bizalmat, akik csak a cserepadról kapnak lehetőséget. A Kiel és az Atlético ellen is azért tudtunk nyerni, mert nem az volt, hogy ugyanazok játszottak hatvan percig és az oxigénhiány miatt a végén már nem tudtak gondolkodni, hanem bejöttek a friss játékosok.
hvg.hu: A Final Four adhat annyit, amennyit egy, a válogatottal világversenyen szerzett érem jelenthetne?
Fazekas Nándor: Nem összehasonlítható a kettő, és az egyikről már alighanem sosem tudom meg, milyen. Van hiányérzetem a válogatottban töltött 15 év kapcsán, hiszen mindig is erősek voltunk, ebben a csapatban mindig benne volt, van és lesz is, hogy világversenyen érmet szerez. Sajnos, ez már nem az én időszakomban történik meg.
hvg.hu: Januárban, amikor a vb lesz, mit csinálsz?
Fazekas Nándor: Leszerveztem három disznóvágást, amit még gyerekkoromban, a nagyapámtól tanultam el. Amúgy tévén nézem a vb-t a gyerekekkel, és ha négybe jut a csapat, akkor kimegyek és kiszurkolom azt az érmet. És egyszerre fáj majd a szívem és leszek nagyon boldog.
| Nagy Lászlóról |
| "Csak a sajtó foglalkozott az ügyével intenzíven, mi mindig úgy készültünk, hogy csak a 'most' számít, a 16-18 jelen lévő játékos, ha nem jött, nem vártuk, nélküle kellett megoldanunk az aktuális feladatot. Amikor pedig kiderült, hogy visszatér Magyarországra és a válogatottba, akkor nagyon örültünk, hiszen visszakaptuk a világ egyik legjobb játékosát. Egyikünk sem felejtette őt el és egyikünkben sem volt negatív érzés. És tudtuk, hogy vele nem csak pontszerző helyért játszhatunk a londoni olimpián, hanem éremért. Ez így is lett, és ehhez Laci is nagyon kellett: mindazt, amit a Barcelonában töltött 12 év alatt tanult, át tudta hozni a válogatottba és a Veszprémbe is." |
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
