A Circuit de Catalunyát minden csapat és pilóta túl jól ismeri. A várhatóan kis különbségekből nagy "test-test elleni" csaták várhatók - hacsak a Lotus megint meg nem lepi az egész mezőnyt.
Barcelonában ma bejáratták a hétvégi futamra a Forma-1-es versenyautókat. Vasárnap, ha nem is mindenki, de a "nagyok közül" voltaképpen bárki nyerhet. Csakhogy ők is vannak már vagy tízen.
A katalán pályát minden csapat úgy ismeri, mint a tenyerét, mivel évente legalább egyszer itt tréningezik a teljes mezőny. A Barcelona közeli katlanban 1991 óta rendeznek F1-es futamokat, azóta alig valami változott a vonalvezetésen. Ám pórul jár, aki lebecsüli ezt a ringet csak azért, mert ide "mindenki csak haza jár". Mert bár a csapatok az idén is teszteltek már itt (ráadásul ez volt a tesztidőszak finise), és a versenygépek lényegében az installációs köreiket is már az alapbeállításokon futják, de a február és május közti két hónap azért némi változtatásra mindig rákényszeríti a csapatokat.
A célegyenesre ráfordító kanyarról tudna mesélni Senna, aki épp csak egy kicsit csúszott le az edzés végén a felgumizott, rettenetesen tapadó, ezért padlógázt követelő ívről, máris bemutatott egy piruettet. De az ív végén meg di Resta mutatta meg, milyen, ha picit szélesebben érkezik meg az ember - a Sahara-Force Indiával fel is tépte a műfüvet, nyilvánvaló túlórára szorítva a pályamunkásokat.
Szóval: ha csak picit széles is, baj van. Ami a nap legszebb kicsúszását illeti, Webberé e cím, miután nagyjából egy köbméternyi kavicsot szórt szét a pályán, mert egy elrontott kanyarkombináció miatt oda-vissza megjárta széltében az egész kavicságyat.
2in1 kell
Barcelonát mindenki ismeri, és éppen ez a futam legfontosabb ízfokozója. A csapatok Európában először itt, pont ott esnek egymásnak, ahol a köridőkben kifejezhető különbségek általában meglehetősen kicsik. Ám a keskeny pálya miatt - szemben például a bahreinivel - ezek a kis különbségek döntő fontosságúak, sőt: aranyat érhetnek. Előzni ugyanis nehéz. Nem lehetetlen, de ehhez a pályára voltaképpen két autót kell egyszerre a pályára vinni. Egyet a lassú kanyarokba, az autó egyensúlya miatt, és egy másikat a gyors egyenesekbe.
Klasszikusan az előzéshez jó kigyorsítás és kellő végsebesség kell. A katalán pályán enélkül nem is lehet pozíciót nyerni, mert "ritmusból" csak két ponton lehet tisztességgel előzni. Az egyik a célegyenes végén van, ahol "izomból" kell - feltéve, ha sikerül a jobbos kanyarhoz időben a belső ívre húzódni. A másik a több mint 4600 méteres pálya kétharmadánál, szintén egy hosszú egyenes végén (de egy balos visszafordító előtti féktávon), "vakmerőségből" csikarható ki.
Akad még egy látványos pont, de ehhez partner is kell (akinél jobban kell tudni ilyen tempónál sakkozni), meg némiképp szerencse is. A célegyenes utáni négy kanyar voltaképpen egyetlen jobb-bal-jobb-jobb hajlításként is felfogható, pláne, hogy a kanyarkombináció vége előtt már padlógázon kell menni. Nos, a végén, a két jobbos közt még be-be lehet szúrni a másik autó mellé. De aztán lesz, ami lesz.
Egyensúly orrban, farban
A barcelonai előzéshez azonban az is kell (mivel a sebességkülönbségek viszonylag kicsik és az egyenesek pedig nem túl hosszúak), hogy ne csak az egyenesekben, de az azt megelőző, tekergőző kanyarokban is lopni lehessen a távolságot. Ez utóbbit csak kifejezetten jó aerodinamikai egyensúllyal lehet elérni - nem véletlen, hogy minden csapat ilyen új szárnyakat, íveket, légterelőket vet be, hogy egy kis különbséget még kiautózhatóvá tegyen a többiek kárára.
A McLaren jár ebben az élen: az egész orr-rész átalakult, és jelentősen módosult a légbeömlőnyílás körüli rész is. Button panaszkodott is eleget az autó egyensúyára - utána viszont a délután leggyorsabbja tudott lenni. Ugye, milyen jó, hogy az első futamokon a Button-Hamilton párost végül mégsem kiáltották ki az idény legnagyobb favoritjának?!
Az első edzést Alonso nyerte ugyan, de ebből túl messzemenő következtetéseket kár volna levonni, mert ugyebár a Ferrari ... (és akkor ide ki-ki vérmérséklete szerint illessze be a megfelelő jelzőt) - és délután már csak 14. lett a spanyol (igaz, Massa 11., de más-más tréninget futottak).
Lotus-fóbiás lesz a mezőny
Ezért is lesz érdemes figyelni, hogy boldogul a lopakodással a titkon az élmezőny csúcsa felé settenkedő Raikkonen, aki az első szabadedzésen a leggyorsabb volt (a Lotust 318,2 km/h-s sebességgel "mérték be"), és a másodikon pedig - miközben találtak még egy kis plusz löketet az autóban: 321,3 km/h -, csak három tizeddel volt lassabb a csapattársánál. Ezt vetítve Alonso idejére (314,3 km/h, illetve 315,6 km/h), de főként Vettelére (311,8 és 311,5 km/h) és Webberére (311,6 és 311,2 km/h) látható a biztos tempókülönbség. Kérdés, hogy adott esetben a kör többi részén a fekete-ezüst versenyautóból kitaposható tempóval együtt mindez elég lesz-e egy-egy helycseréhez?
Ha sikerül, Raikkonen eddig is monumentális nimbusza tovább hízik, mivel igazolást nyer: tényleg nem volt azzal semmi baj, hogy a finn világbajnok (egyedül a nagymenők közül!) teljes egészében kihagyta a mugellói tesztet. Ha nem sikerül, lehet blama is a vége, hogy a szorgalmasan araszoló Grosjean végre legyőzheti a csapat bálványát.
Szeretnénk hinni: jelzésértékű, amit 20 perccel a vége előtt villantott a Lotus világbajnoka. Egy gyors körre fordulva, nem túl szerencsésen éppen a célegyenes végén érte utol Senna Williamsét, ám mikor a brazil nem akarta elengedni, ahelyett, hogy visszafogta volna magát, verseny üzemmódba kapcsolt. (Tíz perccel később, amikor centire ugyanez a szituáció alakult ki Webber és Kovalainen között, az ausztrál a pálya feléig kergette a Caterhamot, de csak úgy tudott elmenni a piros Anrgy Bird sisakban versenyző finn mellett, hogy az lecsúszott egy ívről és elvette a lábát a gázpedálról.)
Akár így lesz, akár úgy, a Lotus már nyeregben van (hol van az már, amikor tavaly ilyenkor az alakulat - Heifelddel és Petrovval párban - dugóhúzóban zuhant). Ma Barcelonában az a kérdés is feltehető, lesz-e bárki, aki képes letörni az aranyszegélyes istálló futamgyőzelmi ambícióit.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.