Most hét végén kezdődik a nagy kajak-kenu „menetelés”: az olimpiai válogatóversenyek sorozata, illetve az Európa-bajnokság. Négy számban nincs még olimpiai kvótája a magyar kajak-kenu válogatottnak, felvezetésként Szegeden ezekben a számokban rendeznek válogatót a poznani pótkvalifikációs versenyre. Lesz-e magyar kenupáros Londonban?
Négy éve aranyéremre készült, most örülne, ha megmaradna az esély a részvételre élete harmadik olimpiáján. Kozmann Györgynek a tavalyi, szegedi vb rosszul sült el – kenu párosban kvalifikálta magát, de még a B-döntőbe sem jutottak be Korisányszky Péterrel.
Így aztán ebben a számban még nincs olimpiai kvóta. Egy európai hely maradt kiadó Londonra: hogy megszerezzük, magyar egységnek kell nyernie Poznanban május közepén. Kérdés, melyik egység jut el odáig. Kozmann Varga Dáviddal térdelt össze – az egységek kialakítása nem ment könnyen.
„2010-ben, amikor elhatároztam, hogy visszatérek, két célom volt: egyik, hogy a szegedi vb-re kijussak, a másik, hogy az olimpiám ott legyek. Egyértelműen a párosban gondolkodtam és Kiss Tamással akartam menni, de a tavalyi válogatókon kiderült, hogy vele ezúttal nem működik a páros” – mondja az újrakezdés nehézségeiről.
„Tavaly a vb-kudarcunk a többi egységre is rossz fényt vetett, kiderült, hogy nem jók a párosaink. Így aztán új párokat keresett mindenki, az októberi edzőtábort viccesen párválasztó-tábornak neveztük, rózsaceremóniával. Én ott három embernek „adtam rózsát”, köztük volt Varga Dávid.
A tél nagy bizonytalanságban telt el, elég nehezen ment, nem voltam hozzászokva, hogy úgy készülök egész télen, hogy azt se tudom, kivel fogok menni. De nem volt mit tenni.”
Kozmann azt mondja, a szövetség elejét vehette volna a bizonytalankodásnak, ami miatt március közepére véglegesedett csak, milyen egységek állnak rajthoz a kvótáért.
„Ha már a versenyzők nem voltak elég motiváltak a párválasztáshoz, én – ez magánvélemény – azt gondolom, a szövetségnek kellett volna nyomást gyakorolnia mind a versenyzőkre, mind az edzőkre, hogy minél előbb kialakuljanak a párosok, ennél fontosabb nincs.
Én már tavaly októberben kijelöltem volna a párokat. Március 15-től készüljek úgy, hogy május elején csúcsformában legyek? Egyes versenyzőkre az utolsó pillanatig kellett várni, nem tudták, mit csináljanak. Pancser dolog volt. Én sodródtam az árral, mert nem vagyok senki, hogy dirigáljak. De ennek kell, hogy legyen felelőse.”
Az egyik felelős Hüttner Csaba, utánpótlás szövetségi kapitány, a C-2-es program egyik kidolgozója, ő máshogy látja ezt a kérdést.
„Az októberi táborra azért volt szükség, mert a vb-n látszott, nem működőképesek a meglévő párosok. Egy olyan programot alakítottunk ki, amit viccesen Big Brothernek neveznek a kenusok: minden szóba jöhető versenyzőt meghívtunk és az összes lehetséges felállásban kipróbálták magukat. Tehát minden bal kéz felől húzó versenyző összeállt minden jobbossal, a tapasztalatokat pedig közösen megbeszéltük.
Ez volt a párválasztós tábor. A probléma azonban az, hogy ide a versenyzők kb. 30-40- százalékos állapotban érkeztek, ez alapján pedig nem lehetett eldönteni, mi az ideális felállás. Az ő érdekük volt, hogy ne egy ilyen visszafogott teljesítmény alapján állítsuk össze a párosokat.”
Hüttner hozzáteszi: Malajziában, a január végétől február végéig tartó második táborban aztán mindenki egyesben kenuzva jó erőállapotba hozta magát, hogy végül Törökországban már a saját hajóikban evezve szokjanak össze az új egységek.
Kozmann György végül Varga Dáviddal, a kétszeres vb-6. helyezett kenussal ált össze. Kevés idejük van összerázódni, de nem magyarázkodnak.
„Nem akarok előre mentegetőzni, amikor eldőlt végre a dolog, azt mondtuk magunknak Dáviddal: ez van, ennyi idő áll rendelkezésre, kihozzuk belőle, amit lehet. Szakmailag amit tudunk, elvégezzük. Tök jó időket megyünk, stabil a hajó. Fejlődünk, úton vagyunk, de épp ezért mondom azt, hogy ha több időnk lett volna, messzebb érhetnénk.”
Ha valakinek, Kozmannak van tapasztalata a gyors váltásban, az új partnerrel való összeszoktatásban. Peking előtt tragikus körülmények között kellett váltani, a 24 nappal a játékok előtt elhunyt Kolonics György helyett Kiss Tamással összeszokni. Olimpiai bronz jelezte, hogy akkor – sikerült.
„Megszokni az ilyesmit nem lehet – mondja erről Kozmann György – Pekingben azért volt egy rendkívül erős érzelmi töltete a dolognak, azt nem lehet pótolni, nem is akarjuk. Az ott akkora tartalék energiákat mozgósított, amit nem lehet helyettesíteni, nem lehet előhozni.”
Jelen pillanatban tehát felettébb bizonytalan, lesz-e a C-2 1000 méteren magyar induló Londonban. Kozmannak már van két bronzérme olimpiáról, megkérdeztük, tragédiaként élné-e meg, ha most nem lehetne ott?
„Ilyenkor már nem jár a fejemben, hogy mi van meg eddig. Dac vagy bizonyítási vágy nincsen, természetesen az eredmény nem mindegy. A presztízs kérdésén már túl vagyunk, tavaly a két válogatón olyan párosok is megvertek, amikről sosem gondoltam volna. Ezen a tűzkeresztségen már átestem. Nem innen közelítem meg.
Van egy feladat, amit igyekszem megoldani. Amikor visszatértem, tudtam, hogy amit addig elértem, az már nem számít. Félretoltam. Új időszak következik, új kihívásokkal, teljesen más dimenzióban élem meg a versenyzést, össze sem tudom hasonlítani azzal, amikor Kolóval készültünk egy vb-re vagy válogatóra. Akkor is voltak, de mások voltak a kérdőjelek.”
A zaklatott és szakmailag nehezen modellezhető felkészülés után a kérdés, milyen teljesítmény az, amivel már elégedett lenne. A válasz nem bonyolult:
„Elégedett csak akkor lennék, ha kijutnánk az olimpiára. Nekem London lehetne a harmadik.”
Kézilabda-Eb: a revánson túl is sok múlhat a magyar-svéd meccs végeredményén
Fontos meccset játszik este hattól a magyar női kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságon: ha sikerül legyőznie a svéd csapatot, jó esélye van a legjobb négy közé jutni.
