Ma este kezdi meg szereplését a magyar férfi kézilabda-válogatott a szerbiai Eb-n. Nehéz csoportunkban a franciák és a spanyolok a favoritok, mi várhatóan a 3. helyért küzdünk Oroszországgal. Csapatunkról, csoportellenfeleinkről és az esélyekről Borsos Attilát, a magyar válogatott és a francia Chambéry egykori játékosát, a Sport TV szakkommentátorát kérdeztük.
hvg.hu: A játékosaink arról beszéltek az Eb előtt, hogy a mi erőnk a csapategységben rejlik. Ellensúlyozható ezzel az esetleges játékerőbeli különbség?
Borsos Attila: Azóta, hogy a női válogatottunk tagjaitól többször is hallottuk 1-1 világverseny előtt, hogy mennyire szeretik egymást és puszi-puszi, aztán meg nem mozdultak egymásért a meccseken, pláne nem vagyok híve annak, ha a játékosok azt mondogatják, hú, mennyire egységes a csapat! Mert ezt a pályán kell megmutatni, ott kell meghalni a másikért. És a kollektivitás a védekezésben látszik: hogy amikor a másik hibázik, hogyan segítesz neki? Egyáltalán nem, vagy csak ímmel-ámmal, vagy úgy mész és lépsz oda, hogy már azt is nézed, neked hogyan segít a másik oldaladon lévő társad, miközben az, aki közületek legelőször hibázott, már az egész védőfalat megkerülve a túloldalon iparkodik. Hogy sok minden pótolható a csapategységgel, azt az izlandi válogatott példája mutatja: három-négy világversenyen is elöl végeztek, olimpiai ezüstérmet is szereztek úgy, hogy jó játékosaik vannak, de nem különlegesek, viszont hihetetlenül egységesek, borzasztóan küzdenek egymásért, mindegyik játékos ugyanazt csinálja, nem lóg ki senki a sorból. Nálunk sincs Nagy Laci, vagyis egyetlen olyan játékosunk sincs, akire úgy nézhetnének a többiek, hogy akkor majd te megoldod, mert te vagy a legjobb. És hogy ez működhet, azt a magyar férfi válogatott többször is bebizonyította az utóbbi időben. Emlékezzünk csak a tavalyi vb-re, ahol egyszer-kétszer voltunk nehéz helyzetben, például a norvégok ellen, akik a meccs elején átrohantak rajtunk. De nem zuhantunk össze 5-6 gólnál sem, hanem megfordítottuk.
hvg.hu: Tényleg a győzelmi kényszer alatt játszó oroszok a legsebezhetőbbek a csoportunkban?
BA: Nekik az a nagy hátrányuk, ami az előnyük is egyben: hogy van egy Makszimov nevű edzőjük, aki legalább 20 éve vezeti őket. Az oroszok a 80-as években, főleg az első felében, nem csak vezető hatalma voltak a kézilabdának, hanem a megújítói is. Ők hozták be az erőt és sebességet ötvöző játékot, emlékszem, hogy csodáltuk őket, hogy úgy mennek, mint a golyó, pedig mekkora nagy lovak! És nyilvánvaló, hogy Makszimovnak nagy szerepe volt ebben, de ma már nem tud újat hozni, az elmúlt 5-6 évben ugyanazt látjuk tőlük: egy elég sematikus játékból megpróbálják fizikailag felőrölni az ellenfelet. De nem megy, mert ma már az ellenefelek is jó vagy jobb fizikai állapotban vannak. Szerintem jogos várakozás, hogy az oroszokat meg kell verni. Mert hiába játszanak mindannyian a Csehovszki Medvegyiben és ismerik egymást nagyon jól a játékosok, és persze, a BL-ben azt is láttuk, egy-egy mérkőzésen marha veszélyesek, de azért nincs olyan klasszis kapusuk, mint korábban, lassúak a lövőik és Chipurin sem az a beálló, aki az orosz játéknak kell, aki olyan nagydarab, hogy elakad rajta a védőfal, miközben a többiek ide-oda húzogatják a labdát. Egy fantáziadús játékosuk van, Igropulo, aki nem véletlenül játszik a Barcelonában, de ő meg nem olyan játékos, aki egyedül el tud vinni egy csapatot.
hvg.hu: Mi minden szólhat még mellettünk?
BA: Nagyon jó, hogy az első meccset velük játszuk, mert van idő taktikailag felkészülni, baromira rá tud koncentrálni a szövetségi kapitány arra, hogy ezt a meccset, percekre lebontva hogyan kell majd játszani. A tavalyi vb-n ez nagyon bejött, taktikailag vertük meg a németeket, mert Mocsai Lajos olyan játékot talált ki. Abban bízom, hogy ez most is így lesz. Abban pedig biztos vagyok, hogy az oroszok nem készülnek majd úgy a magyarokból, mint mi belőlük. Az más kérdés, hogy működik-e majd, amit mi kitalálunk. Ha nem, akkor ledarálnak. Ha igen, akkor felszabadultan neki lehet menni a spanyoloknak vagy a franciáknak.
hvg.hu: Mit érdemes tudni a spanyolokról?
BA: Két csapatra, a Barcelonára és az Atletico Madridra épülnek, és a köztük lévő rivalizálás pont olyan, mint fociban, ennek ellenére a válogatottban nagyon egységesek. Komoly kérdőjel lehet náluk a kapuban, hogy Sterbik Árpi hiányában a 38 éves Hombrados bírja-e majd végig a terhelést úgy, hogy a klubjukban is felesben védtek a meccseken Árpival... De a spanyolok nagyon jól védekeznek, nehéz nekik gólt lőni. Támadásban a jobbátlövő a lyukas posztjuk, nem véletlenül van mindig napirenden a Nagy Laci-kérdés, mert onnan hiányzik egy klasszis játékos. A szélsőik mindkét oldalon életveszélyesek. És bár Iker Romero kifelé van a formájából, az azért Berlinben is látszik, hogy 1-1 mérkőzésre még képes meghatározó játékossá válni. A két Entrerriosra kell majd figyelni, és hát a beállót nehéz lesz tartani, mert ahhoz a játékhoz, amit Aguinagalde játszik, a borzasztó erejéhez nagyon erős védők kellenének és nekünk ilyen nincsen nagyon. Ez lehet az egyik probléma, illetve, hogy a jó védekezésükkel sok labdát szereznek és abból gyorsan indulnak. Vagyis, ha nem hagyunk ki lövéseket, nem adjuk el a labdát, lehet esélyünk.
hvg.hu: Az elmúlt években mindent nyerő francia válogatottnak van bármilyen gyenge pontja?
BA: Problémát jelenthet, hogy először játszanak úgy ebben az évben, hogy minden játékosuk itt van, aki számít. Korábban, a nagy versenyeken mindig hiányzott valaki a kulcsjátékosok közül, ebből kifolyólag az a sok jó, aki ott volt mellettük, kapott lehetőséget. Most így fest az átlövő soruk: Narcisse, Karabatic, Accambray, Barachet, Gille, Fernandez. Vagyis két csapatra való jó játékos, akik között Onestának valahogy el kell majd osztania a játékidőt. Mert ez ugyan egy nagyon jó csapat, még Karabatic is simán elfogadja, hogy nem kezdő, és nem játszik az első negyed órában, de azt, hogy egy egész meccsen nem, azt legfeljebb csak egyszer. Vagyis megfelelő mennyiségű játékidőt kell adni ezeknek a játékosoknak, különben egymás lábán állnak a pálya szélén. És ez nem annyira könnyű dolog. Ráadásul ha nem játszanak olyan nagyon jól, akkor az, aki nincs a pályán, kicsit türelmetlenné válik. És mint minden edzőre, Onestára is jellemző, hogy amikor nem megy annyira, akkor nehezebben cserél. Mert akkor kétszer is meggondolja, lehozza-e Karabaticot a pályáról, hiszen akármilyen rossz is éppen, az utolsó 5 percben is el tudja dönteni a meccset. Ez lesz szerintem az egyik kérdés velük kapcsolatban.
hvg.hu: Mi a másik?
BA: Hogy Omeyer a kapuban milyen formát hoz? Őt akkor sem lehet lecserélni, ha rosszul véd, mert megsértődik. Nagy polémia volt Franciaországban, hogy ki legyen a 2. számú kapus? Most hárman vannak, de igazából csak ketten. Mert Dumoulin már kezdő a saját klubjában, így nehezebben viseli ezt a helyzetet, Karaboue viszont elfogadja, hogy Omeyer akkor se jön le, ha vezetnek tízzel és akkor se, ha égnek tízzel. De bárhogy is lesz, arra nem számíthatunk, hogy nem teszik majd oda magukat az Eb-n, mert az év legfontosabb versenyét, az olimpiát akarják megnyerni. A francia játékosok ugyanis abban a filozófiában élnek, hogy amíg mozogni tudnak és játszanak a válogatottban, addig mindent meg akarnak nyerni. Mert tudják, hogy nekik van a legjobb csapatuk és egyetlen verseny sem jön vissza, amit elszúrnak. És nincs annál rosszabb, mint 10 évvel később visszagondolni, hogy mi voltunk a legjobbak és megse nyertünk. Ez beépült a fejükbe és ezért minden versenyre olyan motivációval mennek, mintha még soha nem nyertek volna. Nyilvánvalóan ezen az Eb-n is ők a favoritok. Dán-francia döntőt tippelek.
hvg.hu: Nekünk hol van a helyünk reálisan?
BA: A minimum, amit ki kell tűznie ennek a csapatnak, hogy olyan nem fordulhat elő, hogy háromszor átszaladnak rajtunk. Elveszíthetjük mind a három meccset, de olyan nincs, hogy a franciák elleni 3. meccsen azt nézzük majd, mikor megy haza a busz. És az olimpiai selejtező szempontjából sem mindegy, hogyan teljesítünk: előre jelezhetnénk, hogy itt vagyunk. Ha pedig továbbjutnánk a csoportunkból, még 3 nehéz meccsen érhetne a csapat, hiszen a horvátokkal, Izlanddal és a Szlovénia-Norvégia párharc győztesével játszhatnánk. Szerintem az 5-8. hely számunkra a realitás, de a 7. helyünket mindenképpen tartani kéne, mert az azt jelentené, hogy a tavalyi vb nem egy kicsúszott eredmény volt, hanem ott vagyunk és később, picit jobb sorsolásssal előrébb is léphetünk.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.