Csapatsportágakban rendeznek két olyan kontinensviadalt, amelyeket mi magyarok sem csak távolról nézünk. Szereplők, talán főszereplők leszünk. Persze ettől még nem állítjuk, hogy a kézi- és vízilabdához is annyian értenek itthon, mint a focihoz, ezért a két sportág érdekesebb fogalmait magyarázzuk, nem éppen a Testnevelési Egyetem nagydoktori vizsgamunkáinak alaposságával, de a szórakoztatva nevelés klasszicista igyekezetével. Jöjjön hát a kézilabda, cundertől a visszarendeződésig.
Cunder - Iváncsik Mihály és Görbicz Anita jele az oviban. A sportközhelyek szerelmesei „a fizika törvényeit meghazudtoló” mozdulatnak hívják, a szurkolók ellenben csak „hoppácska, vaze!” néven emlegetik. A felkanyarodó szélső a szöget kifelé mozogva záró kapus zoknija mellé gurítja a labdát, de tesz bele egy olyan csavart, hogy amikor a portás épp a „Hülye vagy, kisfiam?” mosolyával akar lehajolni a guruló bogyóért, az eltávolodik tőle, majd hirtelen irányváltással betekeredik a hosszú sarokba. Nagyon sok búgócsigázásra van szükség gyerekkorban, hogy valaki ráérezzen a cunder technikájára.
Emberelőny - Akár jól is ki lehet jönni belőle. A bírók nem csak nyílt színi gyilkossági kísérletért állítanak ki két percre játékost, elég ehhez a ziccerben szaladó támadó alá picit odalépni, mintha csak egy 1 euróst akarnánk fölszedni az útjából. A becsapódás helyén keletkezett krátert még be se temeti a szél, amikor már letelik a két perces büntetés, amit a mai iszonyat dinamikus védőmunka korában nem is olyan könnyű kihasználni. Az irányító pillanatok alatt eldöntheti, hogy a létszámhiányos védőfalat egy ütemtelen, falba lőtt passzal vagy szélre kitett labdával szedi ízekre, esetleg gyorsan eladja a labdát és az emberelőny gólhátránnyá változik.
Kínai figura - Senki sem gondol a kifejezés hallatán fröccsöntött Mao Ce Tung-babákra, hiszen a kínait évtizedek óta bevetik a firkálósabb játékosok. Az irányító vagy az átlövő magasan a levegőbe íveli a labdát, a szélről berepülő társ pedig, még mielőtt leesne (ő és a labda), behúzza a kapuba. Ha nem sikerül, olyan a hatása, mint a színpadon keresztben elszálló balerinának, akit elfelejtenek elkapni: vicces. Ma már több, mint show-elem: az alaptaktika része, ide-oda zúgó átlövők és szélsők oda-vissza passzolgatják a labdát, zavarva a légköri viszonyokat.
Beálló - Főnévvé változott melléknévi igenév. Eredetileg a „marha nagy pofonokért önként a 120 kilós gólemek közé beálló 120 kilós gólem” volt a jelentése, majd önálló poszttá nemesedett. A beálló a kézilabdacsapatok jolly jokere, Bud Spencer fizikumát kell vegyítenie egy APEH-kommandó ütemérzékével. Nincs annál lenyűgözőbb látvány, amikor a hegyomlás méretű beálló röptiben kapja el a magas passzt, majd ugyanazzal a vonalvezetéssel már lövi is kapura, csak közben tesz egy 180%-os fordulatot és szabad kezével valamint fogával kiemeli a védőket a falból. (Kinizsi Pál volt a poszt ősapja a krónikák szerint.) Egy rossz beálló ellenben egy hetedik védővel egyenlő, mondta egyszer Németh András, és igaza volt.
Hatosfal - A legprimitívebb védekezési forma, eredete a török kor várostromaira tekint vissza. Akkoriban volt evidens, hogy nem ide-oda szaladgáló végvári vitézekkel lehet feltartóztatni az ellenséget, hanem a megfelelő pontokon megerősített baromi magas falakkal. Az orosz kézilabda sikereit a jegenyefák ottani sűrűségével magyarázzák sokan, de Napóleon is tudna mesélni a megfelelően összeállított hatosfalak hatékonyságáról.
Nyitott védekezés - Itt viszont nyilvánvalóan Zrínyi Miklós a történelmi előfutár. Mint miniszterelnöki interjúban az előre nem egyeztetett kérdés, úgy tudja összezavarni a kellő koncentráltsággal a védőfalból kitámadó ember a támadót/interjúalanyt. Nehezebb passzolni mellette, és még csúnya is közelről. Ma már a nyitott védekezés ezer fajtája ismert, például a passzsávba hajított felmosóvödör - igaz, nem minden játékvezető díjazza.
Középkezdés - Mesélik öreg emberek, hogy ilyen is volt valaha a kézilabdában. Ma gól után a leglustább kapus is olyan eksztázisban ront a saját kapujába, szedi ki a hálóból és hajítja előre a labdát, mint a vidéki kislány, ha meglátja Fluor Tomit a színpadon. A csapattárs rajongók pedig nála is elszántabb sprintben száguldanak előre, így sokszor az elhajított labdáért senki se fordul vissza. Miután Fluor Tomi testőrei visszahozták a szomszéd utcából a bogyót, a bírók méltóságteljesen visszafütyülnek mindenkit és mégiscsak lehet rendesen "közepet kezdeni".
Hétméteres - Büntetőlövés, melyet a 11-essel ellentétben lehet védeni akkor is, ha jól lövik. A kapu kicsi, a kapus nagy. Ez régen is így volt, ám azóta - mivel a kapu szabályozásilag változtathatatlan - a kapusok paramétereit elkezdték változtatni. A megfelelő paraméterű kapus jobb kezével kiszedi a pókot a pipából, miközben bal lábával megigazítja a csarnok pislákoló neoncsöveit. Ezért nehéz átejteni. Ellenben egy szeme közé húzott, vagy derék magasságból a lábai közé pattintott hetessel hosszabb távon tartalommal tölthetjük meg a sportpszichiáterek üres óráit.
Belemenés - Szexuális felhangokkal terhelt ősi kifejezés, egynemű sportolók esetében kifejezetten pikáns, ám a látvány elejét veszi a pajzán képzelgésnek. A belemenés az a szabálytalanság, amikor a vehemens támadó a „két pont között legrövidebb út az egyenes” igazságát mindenféle oldalmozgás nélkül próbálja bizonyítani, figyelmen kívül hagyva, hogy közte és a kapu között egy másfél mázsás útelem is található, a védő. És nekimegy. Hogy miért bele-, és miért nem nekimenés a gesztus neve? Passz, forduljunk talán Freudhoz.
Visszarendeződés - A szélsebes kézilabda alapkövetelménye, a dobott gól ünneplésére ma már a legújabb skandináv szakirodalom szerint 0,00073 sec időt fordíthat egy átlagos kézilabdás, a maradék időt a védekezésre visszafutás kell, hogy kitöltse, mert gyors a játék. Állítólag lengyel szakemberek már próbálkoztak az abszolút tökéletes visszarendeződéssel, amikor az egész csapat még a támadás befejezése előtt hátrarohan, de így, mint kiderült, nem lehet gólt lőni. További probléma, ha túl dinamikus mindkét csapat és a nagy oda-vissza rohangálásban valaki nem tudja hirtelen, melyik a saját kapuja.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.