Juhász Roland, 2011 legjobb magyar futballistája

Földi Imre/MTI

hvg.hu: Hibátlanul vettétek az Európa Liga csoportküzdelmeit. Kívülről könnyűnek tűnt, de milyen volt belülről?

Juhász Roland: Eredetileg én is nehezebbre számítottam. Idén tulajdonképpen csak az első két meccs volt nehéz, de a negyedik után már megvolt a továbbjutás, így a hajrában csak a csoportelsőség miatt kellett hajtanunk. Arra számítottam, hogy az AEK Athén tavaly óta megerősödött, de az első csoportmeccsen viszonylag könnyen győztünk ellenük, és a Sturm Graztól is többet vártam. Az osztrák csapatban egyedül Szabics Imre volt az, aki láthatóan minden meccsen megpróbált csinálni valamit.

hvg.hu: A folytatás azonban keményebbnek ígérkezik.

Juhász Roland: Ahogy én látom, az Európa Liga a szervezés és a körítés miatt is egyre jobban hasonlít a Bajnokok Ligájára, még ha utolérni nyilván sosem fogja. Idén nagyon erős csapatok kerültek be a legjobb 32-be, és ebben a szakaszban azért még jó lenne elkerülni olyan kemény ellenfeleket, mint a Manchester United, a Manchester City, a Valencia, az FC Porto, az Ajax, az Atlético Madrid vagy a Lazio. Ha lehetne választani, a spanyol ellenfeleket inkább elkerülném, ha nagy ellenfél, legyen inkább angol. Mondjuk a Tottenham Hotspur, velük jó meccseket tudnánk játszani. (az interjú az Európa Liga-sorsolás előtt készült, amikor a Tottenhamnek még volt esélye a továbbjutásra) A sorozatnak viszont határozottan jót tesz ez az erősödés, és a 16 között már jöhet bárki.

hvg.hu: Játékosként ki volt eddig a legkeményebb ellenfeled?

Juhász Roland: Egyértelműen a svéd Zlatan Ibrahimovic, őt mindig nagyon nehéz volt tartani. És nemcsak azért, mert hihetetlenül technikás, de roppant kemény is, egyszer fejbe is rúgott. Viszont a védők szerencséje vele szemben az lehet, hogy hangulatember. Ha nem élvezi, visszavesz. Rajta kívül még Didier Drogbára ás Henrik Larssonra emlékszem élénken, velük sem volt könnyű dolgom.

hvg.hu: Tényleg, hogyan kommunikáltok egymással a csapaton belül, mondjuk feszült helyzetben? Megy dicséret vagy az osztás?

Juhász Roland: A pályán minden csapatrésznek – védelem, támadás, középpálya – megvan az irányító embere, akitől a bíztatás és a kritika is folyamatosan érkezik. Szerencsémre ez a klubomnál és a válogatottnál is én vagyok. A védelemnek ugyanakkor extra nyugodtságot adhat a kapus személye, hiszen a viselkedése, akár ha kapkod vagy bizonytalan, akár ha higgadt, az előbb-utóbb átragad, de legalábbis hatással van a hátvédekre. Szerencsére azt mondhatom, hogy a magyar válogatottnál és az Anderlechtnél is szerencsések vagyunk a kapusokkal.

Nem könnyű a helyzet a magyar válogatott védelmének tengelyében

MTI

hvg.hu: Hogyan érzed, miben fejlődtél legtöbbet a belga bajnokságban?

Juhász Roland: A helyezkedést emelném ki. Mivel korábban támadó voltam, gyakran elhagytam a pozíciómat, ami sem nekem, sem a csapatnak nem volt minden esetben jó. Másrészt a higgadtság, ami viszont az idővel és a rutinnal jön. Ez a két dolog, amit mindig érzek magamon.

hvg.hu: És miben tudsz még fejlődni?

Juhász Roland: Mindenben, de nem is akarok vagy tudok konkrét tulajdonságot mondani. Előre lépni mindig lehet. Egy focista addig tud fejlődni, amíg csak játszik.

hvg.hu: Gondolom, nem csak a belga bajnokságban akarod kipróbálni magad. Idén nyáron arról szóltak a hírek, hogy talán a skót Rangershez igazolsz. Mennyire volt ez komoly?

Juhász Roland: A két klub nem volt messze a megállapodástól. Én azt éreztem, hogy jelenlegi klubom, az Anderlecht nem igazán akarta, hogy létrejöjjön ez az üzlet. Mindig kitaláltak valamit. A bajnokság szempontjából ugyanakkor nem lett volna előrelépés, de Skóciából, főleg az egyik legjobb csapatból közelebb lett volna az angol bajnokság.

hvg.hu: Ezek szerint szeretnéd magad kipróbálni Angliában? Egyáltalán, milyen bajnokságba igazolnál szívesen, ha elhagynád az Anderlechtet?

Juhász Roland: Valóban, a német és az angol bajnokság áll a legközelebb hozzám. 28 éves vagyok, nem számítok öregnek, így még esélyem is van rá. Viszont ha elhagyom a mostani klubomat, akkor annak idén nyáron kell megtörténnie, különben lecsökkennek az esélyeim az átigazolásra egy komoly bajnokság komoly csapatába.

Juhász Roland (jobbra)

Bődey János

hvg.hu: A magyar NB I-be visszajönnél?

Juhász Roland: Ezen még nem gondolkoztam. Pár évig még külföldön szeretnék játszani, de egyáltalán nem zárom ki, hogy hazamenjek, hiszen addig szeretnék focizni, ameddig csak bírom. Viszont ha hazajönnék, akkor a fővárosban szeretnék játszani. Azt nem tudom, mennyire számolna velem egykori klubom, az MTK, mert elsősorban a fiatalokra épít. Éppen ezért nincsenek ilyen klubkikötéseim. Majd meglátjuk, erről beszélni most egyáltalán nem aktuális.

hvg.hu: És mit gondolsz a magyar válogatott védelméről? Mi az erőssége és a gyengéje?

Juhász Roland: Nem szeretem csupán négy emberre lebontani a védekezést, mert véleményem szerint az egész csapatnak kell védekeznie. Az utóbbi időben azért tűnik talán jobbnak a hátsó alakzat, mert együtt mozgunk az egész csapattal, ezzel pedig a mi dolgunk is könnyebb egy kicsit. Idén sérülések és eltiltások is sújtottak minket, de ennek ellenére javarészt megoldottuk a feladatunkat. De hogy mást is említsek, a támadásunk is jobb lett, hasonló okok miatt. Ma már nem az a helyzet, mint mikor fellőttük a labdákat Torghelle Sanyinak, ő pedig harcolt az ellenfél védőivel, várt a többiekre, de mire felértünk, már gyakran elvették tőle. Ma már sokkal inkább együtt mozgunk.

hvg.hu: Mennyire értékeli fel vagy le a válogatott szereplést a mérsékelt siker?

Juhász Roland: Én mindig azt gondolom, hogy legfontosabb a válogatott, és ez nem annak a függvénye, hogy kijutunk-e egy világversenyre vagy sem. Hiszen mindig úgy indulunk neki, hogy ki szeretnénk jutni. De egyelőre ott tartunk, hogy a svédek elleni győzelem is a bravúr kategóriába tartozik, és ezzel nem árt tisztában lenni. Szerintem akkor lépnénk érdemben előre, ha mindenki rendszeres játéklehetőséget kapna a klubjánál.

hvg.hu: Tényleg változott valami Egervári Sándor keze alatt a válogatottnál?

Juhász Roland: Igen, én határozottan azt érzem, hogy előre léptünk. Megnőtt az önbizalmunk, és amióta válogatott vagyok (2004 óta), ilyesmire még nem volt példa. Az idei remek sorozatunkból a finn és a lengyel meccs kilóg, de szerintem jó évet zártunk. Nagyon jó a csapategység, és jól megértjük egymást pályán belül és kívül. Nagy eredmény ez annak függvényében, hogy évente maximum tízszer találkozunk.

hvg.hu: Mit gondolsz Dzsudzsák Balázs döntéséről, hogy nyáron a dagesztáni Anzsi Mahacskalához igazolt? Akkor te azt nyilatkoztad, hogy nem igazolnál oda.

Juhász Roland: Azért az Anzsinál komoly célokat tűztek ki, komoly játékosokat és edzőket szereztek. Egy csapattársam, Mbark Boussoufa is oda igazolt. Azt gondolom, 1-2 éven belül számolni kell velük az európai kupákban. Nézze, ez Dzsudzsák Balázs döntése volt, ez az ő élete és az ő pályafutása, ezért szerintem az a legfontosabb, hogy ő jónak tartja-e a döntését. Van egy olyan érzésem, hogy pár év múlva már a legtöbben helyeselni fogják az átigazolását, hiába kavart fel akkora indulatokat a nyáron. Az Anzsi szerepe egészen biztosan nőni fog a kontinens labdarúgásában.

Vincze Szabolcs