hvg.hu: Járt-e korábban Budapesten, és milyen emlékei vannak? Hogyan került kapcsolatba a Tennis Classics szervezőivel?

Jevgenyij Kafelnyikov: Igen, méghozzá a karrierem elején, ha jól emlékszem 1993-ban. Ami igazán érdekessé teszi az egészet, hogy azon a versenyen is Taróczy Balázs volt a versenyigazgató, és egy másik magyar játékossal játszottam döntőt párosban. Ezek szép emlékek, így amikor Balázs most megkeresett, boldogan mondtam igent. Egyrészt jó formában vagyok, újra élvezem a játékot, másrészt úgy hallottam, Budapest szebb, mint valaha. (Kafelnyikov 93-ban a Vasas Teniszközpontban rendezett Pharmavit Openen lépett pályára, és Noszály Sándorral játszotta az említett páros döntőt.)

hvg.hu: Így utólag visszanézve, kit vagy kiket tart pályafutása legkeményebb ellenfeleinek?

Jevgenyij Kafelnyikov: A mi generációnk különleges volt, hiszen annak ellenére, hogy Pete Sampras dominált a világranglistán, roppant kiélezett volt a mezőny. Volt vagy egy tucat játékos, aki bármikor legyőzhette a másikat. Alapvetően minden attól függött, hogy ki kivel, milyen borításon találkozott, mert akkor még hatalmas volt a különbség a pályák és a versenyek között. Wimbledon és a szőnyegborítású pályák rettentően gyorsak voltak, azokon például Goran Ivanisevics, Pete Sampras, Boris Becker, vagy Richard Krajicek ellen sokkal nehezebb volt nyerni, mint mondjuk salakon, ahol viszont a rengeteg spanyol vagy latin-amerikai teniszező volt életveszélyes. Komoly csatákat vívtam Thomas Musterrel és Andre Agassival, utóbbi ellen számos emlékezetes mérkőzésem volt.

Jevgenyij Kafelnyikov

AP

hvg.hu: Eredményekben gazdag volt profi pályafutása: világelsőség, olimpiai arany és Grand Slamek. Melyik a legkülönlegesebb?

Jevgenyij Kafelnyikov: A legnagyobb eredményem a két Grand Slam-győzelem mellett egyértelműen a sydney-i olimpiai bajnoki aranyam volt, hiszen azt Oroszországnak, a hazámnak dedikálhattam. No meg persze a Davis Kupa-győzelem, aminek szintén egy egész nemzet örülhetett.

hvg.hu: 2003-ban visszavonult a profi sporttól. Azóta milyen kapcsolata van a tenisszel, mivel foglalkozik?

Jevgenyij Kafelnyikov: A visszavonulásommal hosszú évekre megszakadt a kapcsolatom a tenisszel. Bevallom, sokáig úgy éreztem, véglegesen. Elkezdtem golfozni, ami elég jól ment, emellett pedig beleszerettem a pókerbe is. Sokáig tartott, mire visszatért a teniszéhség. Utólag nézve, én anno az egyik legtöbbet versenyző teniszező voltam, így értelemszerűen elegem lett néhány évre. Amióta viszont a szenior tenisz újra ennyire népszerű, elkezdett éledezni bennem a régi tűz. Először elfogadtam pár meghívást bemutatókra, de éreztem, hogy még nem vagyok elég jó formában ahhoz, hogy megfelelő teljesítménnyel álljak elő. Innen viszont már egyenes volt az út: még több edzés, még több bemutató, és most itt vagyok, újra fitten.

AP

hvg.hu: A teniszen kívül még milyen sportokat űz vagy néz rendszeresen?

Jevgenyij Kafelnyikov: Leginkább golfozom, abban igen jó eredményeim vannak, persze csak amatőr szinten. Legutóbb elindultam a hazai profi bajnokságban is, de gyorsan rájöttem, hogy ott már nem sok babér terem nekem. Emellett imádok pókerezni, igaz, sokan úgy gondolják, hogy az nem is sport. De higgyék el nekem, öt-hat órán át folyamatosan koncentrálni hatalmas terhelést jelent.

hvg.hu: Az orosz tenisz az utóbbi években kicsit mintha veszített volna a lendületéből. Mi ennek az oka? Vannak olyan feltörekvő tehetségek, akik Ön szerint sokra vihetik?

Jevgenyij Kafelnyikov: Ez csalóka, mert azért most is vannak remek játékosok. Például Alekszandr Dolgopolov, aki ugyan már ukrán színekben versenyez, de mégiscsak valahol a mi gyerekünk. Vagy Mihail Juzsnij, aki nem is olyan régen még Top 10-es játékos volt, most is jól tartja magát. És persze ne feledjük, a sérüléséig Nyikolaj Davigyenko tartósan ott volt a legjobb ötben, ráadásul ATP-világbajnokságot is nyert. Szerintem nem olyan vészes a helyzet, bár az igaz, hogy most nincsenek olyan nagy formátumú játékosaink, mint például Marat Szafin volt. A fiatalok között rengeteg a tehetség, és most már van elég pénz is Oroszországban, hogy jól menedzselhessék őket.

Sokat kivett belőle a profi tenisz

AP

hvg.hu: Míg a mai teniszt sokan Novak Gyokovics, Rafael Nadal és Roger Federer küzdelmeként aposztrofálják, a 80-as, 90-es években sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnt a férfi tenisz mezőnye. Össze lehet hasonlítani azt az időszakot a mostanival?

Jevgenyij Kafelnyikov: Való igaz, akkoriban vagy tízen simán esélyesek voltak egy Grand Slam-győzelemre, de lehet, hogy még többen is. A mi generációnkat azonnal követte egy újabb, akiktől épp Federerék vették át a stafétát, akitől most meg éppen Nadal és Gyokovics veszi át azt. Ez egy kegyetlen körforgás, ahol ritka az olyan időszak, amelyben egyetlen, vagy csak néhány játékos dominál. Vannak mindenféle statisztikák, amelyek alapján akkoriban kiegyensúlyozottabb, vagy ha úgy tetszik, izgalmasabb volt az élmezőny. De az is lehet, hogy Federer, Nadal vagy Gyokovics egyszerűen ennyivel jobb a többieknél, pedig a mezőny egyáltalán nem lenne a gyenge.

AP

hvg.hu: Kit tart képesnek arra, hogy felzárkózzon a mostani hármashoz?

Jevgenyij Kafelnyikov: Ez roppant nehéz kérdés, hiszen Federer egyeduralkodó volt és Nadal épp hozzá zárkózott fel. Most pillanatnyilag Gyokovics a legjobb, de Andy Murray vagy Juan Martín del Potro bármikor odaérhet. A különbség messze nem olyan jelentős, mint amilyennek tűnik. És ott vannak az éhes üldözők, Jo-Wilfried Tsonga, Tomás Berdych vagy Robin Söderling. Egy apró kis lépés, és ők akár egy döntőben is meglephetik a legjobbakat.

hvg.hu: A női tenisz egyre kiszámíthatatlanabb, a WTA-világranglista élén pedig több mint 50 hete egy olyan hölgy áll, aki még nem nyert Grand Slamet. Nem rossz ez a sportnak? Nem teszi egy kicsit komolytalanná?

Jevgenyij Kafelnyikov: Kellemetlen a kérdés, nem is lehet rá egyszerre diplomatikusan és őszintén válaszolni. Az, hogy Grand Slam-győzelem nélkül világelső lehet valaki, nem újdonság, korábban Dinara Szafina, vagy Jelena Jankovics is elérte ezt. Igazságtalan lenne ezért Wozniackit kritizálni. Az más kérdés, hogy akik képesek lennének Grand Slameket nyerni, például Serena Williams vagy Kim Clijsters, már nem elég motiváltak, holott félig egészségesen, félgőzzel is kiemelkednek a többiek közül. Tegyük rögtön hozzá, hogy idén már megjelentek azok a játékosok is, akik kitörtek ebből az ördögi körből: Petra Kvitová, Li Na, Samantha Stosur, vagy tavaly Francesca Schiavone mind-mind új színt hoztak a sportba. Szerintem nem komolytalan a női tenisz, sokkal inkább nagyon kiélezett. Ami valóban hiányzik, az néhány domináns játékos. De emlékezzünk vissza, az nem volt unalmas, amikor mindent Steffi Graf nyert?

Vincze Szabolcs