A modern labdarúgásban már nagyon ritka, hogy valaki egy csapatnál futballozzon egész pályafutása alatt, különösen ha jó és keresett játékos. Nem is olyan régen azonban még a legnagyobbak között sem volt ritka a klubhűség. A goal.com összeállítása.

10. Pelé (brazil, Santos) - Bár a brazilok háromszoros világbajnok legendája a New York Cosmos focistájaként fejezte be karrierjét 1977-ben, előtte 18 évig egyetlen csapatban, a brazil Santosban játszott. 1956 és 1974 között több mint ezer mérkőzésen húzta fel a brazil csapat mezét, pedig a világ legjobb játékosaként nem mindennapi ajánlatai voltak.

"A Real Madrid, a Manchester United és a Juventus is meg akart szerezni akkoriban" - nyilatkozta 2009-ben az Eurocalcionak. - A Juve elnöke még a Fiat támogatását is megszerezte, ami már-már konkrét szerződést jelentett. Sokat gondolkodtam egy európai karrieren, de a szívemben egyetlen csapat létezett, a Santos."

9. Sepp Maier (német, Bayern München) - a 95-szörös német válogatott kapus 17 évig, 1962 és 1979 között védte a bajorok elitklubjának kapuját. 1966-tól kezdve kihagyás nélkül 442 mérkőzésen lépett pályára a német elsőosztályú bajnokságban, a Bundesligában, ami rekord hazájában. Egy ittas vezetés okozta súlyos autóbaleset miatt vonult vissza 35 évesen.

Sepp Maier

8. Matthew Le Tissier (angol, Southampton) - a támadó ugyan csak nyolcszor volt angol válogatott, kivételes technikai tudása miatt a legjobbak között tartották számon. Bár 1990-ben élénken érdeklődött utána a Tottenham Hotspur, 1996-ban pedig a Chelsea, Le Tissier profi pályafutása során (1986-2002) sosem hagyta el a Southampton csapatát.

Hűségét a szurkolók is értékelték, és utalva francia származására a "Le God" (Az Isten) nevet ragasztották rá. Ő a Southampton történetének második legjobb gólszerzője, valamint az első középpályás, aki ezen a poszton játszva elérte a százgólos határt a Premier League-ben.

Matthew Le Tissier

7. Lev Jasin (szovjet-orosz, Dinamo Moszkva) - a huszadik század legjobb kapusa 22 évig védett a fővárosi csapatban (1949-1971), és az egyetlen hálóőr a sportág történetében, aki megkapta a futball legnagyobb egyéni kitüntetését, az Aranylabdát (1963).

"Jurij Gagarin űrutazásánál már csak az jelent nagyobb örömöt, ha kivédek egy tizenegyest" - mondta egyszer. Karrierje során összesen 812 mérkőzésen védett, ebből 326 alkalommal volt a Dinamo kezdőcsapatának tagja, és több mint 150 büntetőt hárított.

6. Alessandro Del Piero (olasz, Juventus) - ugyan két évig a Padova csapatában játszott, 1993-as érkezés óta nem hagyta el a Juventust. Többször írt arról az olasz sajtó, hogy Spanyolországba vagy Angliába igazol, de ezzel szemben még akkor sem hagyta el a klubot, amikor 2006-ban a fogadási botrány miatt az olasz másodosztályba sorolták.

A szezon híre volt akkoriban, hogy az AC Milanhoz igazol, de sietett tudatni mindenkivel, hogy maradni akar a Juvénél. "Ez a klub az én történetem, minden ideköt és nem hiszem, hogy képes lennék egy másik olasz csapatban játszani."

5. Jan Ceulemans (belga, Club Brugge) - országának egyik legismertebb focistája 96-szor szerepelt a válogatottban, ami máig rekord. A nyolcvanas években a világ egyik legjobb középpályásának tartották, és a (leginkább Olaszországból érkező) hívások ellenére sosem hagyta el Belgiumot: 14 évig (1978-1992) volt a Club Brugge játékosa.

Jan Ceulemans

4. Carles Puyol (spanyol, FC Barcelona) - a 32 éves védő már Európa- és világbajnok Spanyolországgal, és a B csapatból felkerülve 1999 óta stabil tagja az FC Barcelona első csapatának. Egyedül 2003-ban volt szó arról, hogy elhagyja a katalán klubot, akkor a Manchester United érdeklődött iránta.

"Az angol klub meg akarta venni, de mi nem akartuk eladni. Itt senki sem szeretné, ha elmenne" - reagált a csapat, miután ő is úgy nyilatkozott, hogy csak akkor hagyná el hazáját és a Barcát, ha ezzel a klub érdekeit szolgálja.

Carles Puyol (középen)

AP

3. Juan Carlos Plata (guatemalai, CSD Municipal) - a 86-szoros válogatott csatár, aki Közép-Amerikában ikonnak számít, húsz éven keresztül (1990-2010) nem hagyta el a guatemalai Municipal csapatát, ezalatt tizenöt bajnoki címet szerzett a klubbal.

A játékos fizikai képességei nem voltak kiemelkedőek, technikai tudása viszont messze az átlag fölé emelte: ragyogó befejező csatár volt, de játékszerevezőként is a legjobbak közé tartozott.

2. Ryan Giggs (walesi, Manchester United) - ifistaként még a városi rivális Manchester City csapatában játszott, de 1987-ben, még 14 évesen a Unitedhez került. 1990 óta a felnőtt keret tagja, soha nem igazolt másik csapathoz. A kilencvenes évek közepén az Internazionale szerette volna megszerezni, mert az 1995-ben az elnöki székbe ülő Massimo Moratti nagy rajongója volt.

2003-ban ugyancsak az Inter jelentkezett be érte, de a játékos maga jelentette be, hogy valóban volt megkeresés, de nem kíván eligazolni. Ryan Giggs 37 éves, jelenleg is a Manchester United csapatában játszik.

1. Paolo Maldini (olasz, AC Milan) - az olasz klub legendája 16 évesen debütált a milánóiak felnőtt csapatában, és 2009-ben ugyaninnen vonult vissza. Rengeteg lehetősége lett volna a távozásra, ezek közül talán a Chelsea és Ruud Gullit hívása volt a legkomolyabb 1997-ben.

A "Kapitány", a világ egykori legjobb védőjátékosa annyira klubhű, hogy két fia, Christian és Daniel is a Milan korosztályos csapataiban focizik.