A magyar tornászok az eddigi olimpiák alatt tizennégy aranyérmet szereztek az országnak. Mégis, kevés sport van olyan siralmas helyzetben, mint a Berki Krisztián személyében még ma is világklasszist felmutató magyar torna.
Négy Európa-bajnoki győzelem után idén októberben Berki Krisztián lólengésben szerzett világbajnoki aranyérme bebizonyította, hogy egy olyan sportágban is születhet ilyen fantasztikus teljesítmény, amely húsz év leforgása alatt a legsikeresebb magyar sportok közül a legméltatlanabb helyzetbe került. Ki és mit rontott el?
Anyagi és személyi kérdések
„Itthon is fel kell ismerni, hogy legyen szó bármilyen sportról, azt már csak ipari szinten lehet és kell csinálni - mondta a hvg.hu-nak Dr. Magyar Zoltán, a Magyar Torna Szövetség kétszeres olimpiai bajnok elnökhelyettese, rámutatva, hogy mára óriási szerepet kapott az anyagi oldal. - Nyugaton az állam tartja fönn a tornát, és maga a sport is népszerűbb, mert tesznek érte. Magyarországon sajnos a sport ma elsősorban befizető dolog, áldozni kell rá mindenkinek - szülőnek, szövetségnek, sportolónak.”
Szerinte a magyar államnak nem szabad kiszállnia a torna finanszírozásából, mert a szponzoráció sem úgy működik, mint más, sűrűbb versenynaptárú és jobban reklámozott sportágaknál. Nem szerencsés az sem, hogy a magyar tornaszövetség élén évente váltják egymást az elnökök. Jelenleg is vezetőt keresnek, november végén Nagy János állt fel. "Új elképzelésre van szükség, hosszú távú gondolkodásra, de ez sem elég, jó segítőket kell találni" - véli.
A szövetségnek az eddigi aranyérmeknek köszönhetően öt helye van a Magyar Olimpiai Bizottságban, ami előkelő pozíciót jelent, ugyanakkor Magyar szerint a sportág eddig nem tudta kihasználni a jó eredményeit. "Rendes emberek vannak a sportban, de leginkább tanáremberek, szakedzők, akik nagyon szeretik a sportágukat, de nincs köztünk például egyetlen igazi közgazdász sem. Nem tudunk összehozni egy szponzori csapatot sem."
Elmondása szerint hat évnél tovább ő sem szeretne sportvezető lenni. "A riói olimpiáig megpróbálom megtenni, ami tőlem telik. A pénz nem motivál, sokkal inkább az, hogy ne lássam tönkremenni a sportágamat, és a vérkeringésében is benne maradjak." Az anyagi helyzet megoldásra vár, és több szakember is a határon túl, jobb körülmények között dolgozik a sportért.
„2005 óta dolgozom Svájcban, bár eredetileg nem terveztem, hogy elmegyek Magyarországról - mondta a hvg.hu-nak Bordán Csaba, aki korábban 16 évig tornázott a Spartacusban és a Ferencvárosban, ahol aztán edzőként is dolgozott hét évig. - Az itteni szövetségi kapitány kért fel, hogy segítsek, engem pedig a szakmai előrelépés, a nyelvtudás tökéletesítése, és a svájci sportélet megismerése motivált. Az anyagi vonzat már csak hab volt a tortán.”
A jó feltételek ellenére Bordán szívesen hazajönne, hogy itthon kamatoztassa tapasztalatait. „A pekingi olimpia után már előrehaladott tárgyalások voltak a szövetség és köztem, de anyagi okok miatt végül nem jött létre az együttműködés. Az igazsághoz tartozik, hogy a szövetség a tervezett támogatásnak csak a töredékét kapta meg. Berki Krisztián eredménye persze fantasztikus, de ennek nem szabad eltakarnia az igazságot. A magyar tornasport egyik napról a másikra él.“
A 25 éves Berki Krisztián szerint a nehézségek ellenére a szakmai motiváció még most is megvan (akár egy ötödik Eb-arany, akár egy olimpiai győzelem), de tény, hogy egy felnőtt embernek már egzisztencia és anyagi biztonság is kell. Márpedig a gyakran minimálbérből élő válogatott tornászok helyzete nem nyújt vonzó perspektívát sem az új generációknak, sem szüleiknek.
MENNYIBE KERÜL A TORNA A SZÜLŐKNEK? |
A tornaklubok havi tagdíja 4500 és 7 ezer forint között van. Mivel a gyerekeket már 4 éves kortól be lehet íratni ún. gyerektornára, a felszerelés még nem jelent különösebb kiadást, hiszen mindenki otthonról hozhatja magával az atlétát és az alsónadrágot. Csak később válik költségesebbé a ruha és a tornaszerek (pl. fásli, tenyérvédő) beszerzése, és mivel a csapat miatt egyenruháról van szó, a szülők összeállnak és közösen döntenek egy-egy uniformis mellett. A magyar tornaklubok pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé a tömeges támogatást, mindezt csak bizonyos szint fölött tudja biztosítani a versenyzőnek, mikor már eredményeket hoz. |
Motiváció
„Jelenleg a klubomtól és a szövetségtől függök – mondta a hvg.hu-nak Berki. – Elsősorban a külföldi versenyekből származó bevételből tudom fenntartani magam, és segíteni a szüleimnek. A színvonal és a díjazás azonban nálunk nincs szinkronban egymással, volt például olyan, hogy többszörös Európa-bajnokként napról napra éltem.”
Elmondása szerint nem is ő van a legrosszabb helyzetben, hiszen a Wesselényi Miklós Sport Közalapítványtól az eredményeiért támogatást kap, és a Hummel révén szponzora is van. Sokkal inkább azok a minimálbért kapó válogatott tornászok, akik ennyi pénzért teszik kockára az egészségüket és a jövőjüket. Kiemelkedő teljesítményt nyújtó magyar tornászból egyébként sincs sok, így komoly veszteségnek tekinthető, hogy a körülmények miatt olyan fiatal, tehetséges és eredményes sportolók hagyták ott a sportot, mint például Hetrovics Marcell.
„Ez az a sport, amit csak a pénzért nem lehet csinálni - tette hozzá Berki. - Ha visszatekintek, az eredmények és az élmények tükrében még így is azt mondom, hogy megérte. A torna olyasmit adott nekem - szurkolók, utazások vagy az emberi tulajdonságok -, amit máshol nem kaphattam volna meg. De az a baj, hogy úgy látom, itthon nincsenek meg az alapok, nincs rendszer.”
Csak összehasonlításképpen: Ausztriában egy eredményes tornász 1500-2000 eurót keres, Németországban még ennél is többet. Magyarországon Berki esete mutatja, hogy előfordulhat az is, egy világbajnok tornásznak nincs olyan megfelelő sportszere, amin gyakorolhat. „Persze jól esik az elismerés, jól esnek a kézfogások, de ettől nem jutok előbbre.” Az az elnökhelyettes szerint is elképzelhetetlen, hogy külföldön egy világbajnok sportoló ne legyen megfizetve.
A torna mint alapsport
Magyar Zoltán szerint a gyerekeket ma már eleve nehéz rávenni arra, hogy egyáltalán mozogjanak, egy négy éves pedig nem áll oda a szülei elé, hogy márpedig ő tornász szeretne lenni. Pedig a torna az atlétika és az úszás mellett egyike a három alapsportnak, és legalább 15-20 másik sportnak az alapja. Mivel egy kisgyerek már négy éves korától beíratható tornára, később bármilyen más sportágat választhat, az alapokat - tartás, motoros rendszerek, lazaság, térérzék és fegyelem - addigra megkapja.
„8-10 éves korukra a gyerekeket már alig lehet rávenni a sportra, így kulcsfontosságú, hogy mi már 3-4 évesen elkezdünk foglalkozni velük - fogalmazott Magyar. - A tömegsport oldaláról nézve pedig elmondható, hogy sokan például, elsősorban nők, munka mellett a csapatsportokkal szemben előnyben részesítik a fitneszt vagy az aerobikot, amelynek szintén a torna az alapja és több százezer embernek nyújt mozgásélményt.”
Jelenleg nyolc olyan egyesület van Magyarországon, amely komolyan foglalkozik tornaoktatással: a Ferencváros, a KSI, a Honvéd, a Postás és az Újpest, vidéken pedig Győr, Szombathely és Békéscsaba. Magyar szerint az utánpótlás szempontjából a legrosszabb az, hogy egyre több gyerek hagyja abba a sportot.
"Lobbizni kellene például óvodákban, általános iskolákban, de ehhez egy elszánt menedzsment kell." Azt is ki kell használni, hogy a torna látványsport. A jelenlegi három nemzetközi verseny (Matolay Emlékverseny, Kónya Éva Emlékverseny és a Szombathelyi Grand Prix) mellett további tornákat kell felvenni a programba, ami több tévés megjelenést jelentene a sportág népszerűsítése érdekében.
Bordán Csaba szerint a probléma gyökere az, hogy hiányzik egy hosszú távú fejlesztési terv, egy utánpótlás-koncepció a magyar tornából. „Létezik ugyan a Héraklész-program, de sajnos nagyon kevesen foglalkoznak utánpótlással." A tréner tapasztalatai szerint Svájc nemcsak a rendszer felépítésében, de a megtartásában is nagyon erős.
„Ebben a kis országban nyolc férfi és nyolc női utánpótlásbázis van, és számtalan egyesület, ahol tornaedzések folynak. Sok az edző, sok a gyerek, nagy a tradíció. Pedig a hetvenes-nyolcvanas években a svájci tornászok Magyarországra jártak tanulni, a mostani szövetségi kapitány például az UTE-ban és a KSI-ben tanult. Tehát volt és van is tudás otthon, de meglátásom szerint hiányzik a rendszer és a rend."
Vincze Szabolcs
A MAGYAR TORNASPORT OLIMPIAI ARANYÉRMEI | ||
1932 | Los Angeles | Pelle István (talaj) |
1932 | Los Angeles | Pelle István (lólengés) |
1948 | London | Pataki Ferenc (talaj) |
1952 | Helsinki | Korondi Margit (felemás korlát) |
1952 | Helsinki | Keleti Ágnes (talaj) |
1956 | Melbourne | Keleti Ágnes (felemás korlát) |
1956 | Melbourbe | Keleti Ágnes (gerenda) |
1956 | Melbourne | Keleti Ágnes (talaj) |
1956 | Melbourne | Női kéziszer csapat (Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga) |
1976 | Montreal | Magyar Zoltán (lólengés) |
1980 | Moszkva | Magyar Zoltán (lólengés) |
1988 | Szöul | Borkai Zsolt (lólengés) |
1992 | Barcelona | Ónodi Henrietta (ugrás) |
2000 | Sydney | Csollány Szilveszter (gyűrű) |
Kézilabda-Eb: a revánson túl is sok múlhat a magyar-svéd meccs végeredményén
Fontos meccset játszik este hattól a magyar női kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságon: ha sikerül legyőznie a svéd csapatot, jó esélye van a legjobb négy közé jutni.