2009. október. 20. 15:26 Vincze Szabolcs Utolsó frissítés: 2010. október. 27. 12:20 Sport

"Egy aranyérmet elvesztettem, nem pedig nyertem egy ezüstöt”

Londonban ezüstérmes lett lólengésben, Stuttgart után másodszor. Ugyanakkor négyszeres Európa-bajnok és bármilyen versenyen indul, bajnokesélyes. A hvg.hu Berki Krisztiánnal, az utóbbi idők legeredményesebb magyar tornászával beszélgetett a világbajnokságról, a londoni olimpiáról, a magyar torna és saját jövőjéről.


hvg.hu: Először is gratulálok a világbajnoki ezüsthöz. Te egyébként hogyan értékeled a saját gyakorlatodat? Mennyire erős a mostani mezőnyben?

Berki Krisztián: Köszönöm szépen. A fináléban az én gyakorlatomnak volt a legmagasabb kiindulási pontszáma, három tizeddel magasabb, mint az aranyérmes kínai tornászé. Tudtam róla, hogy van egy erősebb gyakorlata is, ami olyan erős, mint az enyém, de szerintem amikor látta, hogy én hibázok, taktikázott és a gyengébb, de biztosabb gyakorlatával állt elő. Biztos vagyok benne, hogy ha ő jön előttem, akkor a nehezebbet csinálja meg. Ugyanakkor le a kalappal előtte, mert bizonyította, hogy nehéz ellenfél. Hasonló gyakorlata van az angol tornásznak is, ő is nagyot akart dobni, de leesett a szerről. A döntőben tehát az én gyakorlatom volt a legerősebb.

hvg.hu: Pontosan mit hibáztál?

Berki Krisztián: Az első egykápás elemnél (ami körülbelül a gyakorlatom negyedik eleme) kicsit meginogtam és bebicskáztam. A hibát egyébként sokkal nagyobbnak, az egész gyakorlatot pedig rosszabbnak éreztem belülről, de utólag látva nem volt olyan vészes és azt mondom, sokat vontak le érte. Persze azóta többen jöttek oda hozzám és mondták el a véleményüket, hogy az én gyakorlatom szebb volt a győztesénél. Ez persze jól esett, de ettől még sajnos nem az én nyakamban lóg az aranyérem. Mivel az én gyakorlatom többet ért, úgy érzem, egy aranyat elvesztettem, nem pedig azt, hogy nyertem egy ezüstöt.

A gyakrolata mindenhol aranyesélyes
© MTI/AP

hvg.hu: A londoni olimpián már túllátsz? Addig mennyit változtatsz a mostani gyakorlatodon?

Berki Krisztián: Ez a mostani gyakorlat nem volt végleges. Folyamatosan vannak új elemek és egészen biztosan lesz változtatás Londonig. Mindenképpen szeretnék erősíteni a gyakorlatomon. A tornában ma már azt mondják, a határ csillagos ég, de ez egyáltalán nem így van. Hogy mi lesz London után, azt még nem tudom. Éppen élőben láttam, mikor Rio De Janeirót választották a 2016-os olimpiai helyszínéül. Nekem egyszer már megadatott, hogy elmenjek oda és egy nagyon jó hangulatú városnak tartom, ahova szívesen visszamennék. A londoni olimpián 27 éves leszek, Rióban 31 lennék. Mondjuk, a jövőt én nem a korhoz kötöm elsősorban, sokkal inkább ahhoz, hogy képes leszek-e addig az elitben maradni. Még mindig szeretem-e majd csinálni? Lesznek-e még olyan sikereim, melyek motiválnak a folytatásra? Őszintén mondom, hogy nem tudom. Lehet, hogy 2012-ben úgy döntök, elég volt, de lehet, hogy lendületben maradok 2016-ig. Talán.

hvg.hu: Mi hosszú ideje jól szerepelünk az olimpiákon torna tekintetében. 1976-ban és 80-ban Magyar Zoltán lett olimpiai bajnok, 1988-ban Borkai Zsolt, 1992-ben Ónodi Henrietta, 2000-ben Csollány Szilveszter, 2012-ben pedig minden jel szerint neked lehet esélyed az éremszerzésre. De mi a helyzet az utánpótlással? Hogyan állunk?

Berki Krisztián: Igazság szerint a közeljövőben egy nagy űrt látok, mert vannak ugyan ügyes srácok, de még fiatalok, nem értek be. Ugyanakkor ki tudja? Lehet, pár év múlva, mikor én már tornászpályafutásom vége felé járok, feltűnik majd valaki. De azt is hozzá kell tennem, hogy jelenleg senkit sem látok, de még a saját korosztályomban sem, akivel már most közösen vihetnénk a stafétabotot. A nemzetközi szinttől sajnos nagyon le vagyunk maradva.

hvg.hu: Jövő? Hogyan tervezed, mit szeretnél csinálni profi karriered után?

Berki Krisztián: Jelenleg az egri Esterházy Károly Főiskolára járok testnevelő tanári szakra, azaz mindenképpen a sport mellett szeretnék maradni később is. Ez azonban sajnos bizonytalan, hiszen itthon nincsenek megfizetve a trénerek. Külföldön például egy gyerektornász-edző is nagyságrendekkel többet keres, mint itthon egy válogatott edző, és közel sincs annyi felelősség a vállán, főleg nem annyira eredmény centrikus. Nincs mit csodálkozni azon, hogy nagy az elvándorlás. Én is csak egy csodában bízom, amikor majd az arra érdemes trénerek megkapják azt a pénzt és elismerést, amit megérdemelnek.

MAGYAR ZOLTÁN, KÉTSZERES OLIMPIAI BAJNOK TORNÁSZUNK JEGYZETEI
„Sajnos Hetrovics Marcell többször is rontott a londoni világbajnokságon, így senki sem jutott tovább összetettben, ami pedig nagyon fontos lett volna az elkövetkezendő kvalifikációk szempontjából. Azt hiszem, ezt a szereplést mindenképpen át kell majd beszélni, hiszen egy világbajnokságra csúcsformában kell lenni a tornászoknak. Korábban pedig valamennyien szép eredményeket értek el, de Berki Krisztián kivételével most sajnos nem voltak csúcsformában a fiúk. Hidvégi Vid meg is sérült. Krisztiánnak ugyanakkor fantasztikus gyakorlata van, a végeredmény pedig vitatható volt. A Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) Technikai Bizottsága a román Adrian Stoica vezetésével ugyanis tesztpontozásokat végzett Londonban, ők pedig Berki Krisztiánt hozták ki győztesnek a fináléban. Ez az értékelés ugyan nem hivatalos, de a sportág legmagasabb szintjét jelenti. Krisztián egy pici hibát vétett, ezért pedig többek szerint sokat vontak le. A tornában valóban sok múlhat a sportdiplomácián, de a nemzetközi szövetség is sokat tesz azért, hogy ez egyre kevesebbet számítson. Ezért van például az, hogy szinte az utolsó pillanatban jelölik az aktuális verseny bíróit, de el kell fogadni: mindenki számára vannak jó és rossz zsűrik egyaránt.”