A magyar válogatott a Sáfár Szabolcs - Lőrincz Emil, Sebők Vilmos, Lipcsei Péter, Keresztúri András - Mracskó Mihály, Nyilas Elek (Horváth Ferenc 67.), Halmai Gábor, Egressy Gábor (Dombi Tibor 81.) - Kovács Zoltán (Illés Béla 57.) Orosz Ferenc felállásban küzdötte végig az összecsapást Helsinkiben, az Olimpai Stadion 32 ezer nézője előtt.

A 62. percben Antti Sumiala góljával a hazaiak szerezték meg a vezetést, majd jött a 91. perc, amely aznap este a magyar csapatnak hozott szerencsét: a kapu előtti káoszban Teuvo Moilanen öngóljával kiegyenlítettünk. Az ország eufórikus hangulatban várta a Jugoszlávia elleni pótselejtezőket, hiszen halványan megcsillant az esélye annak, hogy tizenkét év után újra részt vegyünk egy labdarúgó világbajnokságon.

A sztárokkal teletűzdelt ellenfél aztán tíz perc alatt rúgott egy hármast (Branko Brnovics a második percben, Miroszlav Dukics hatodikban és Dejan Szavicsevics a tizedikben talált be), a félidő végére pedig még kettőt. Ezek után már nem nagyon volt miről álmodozni. Az Üllői úti Stadionban rendezett meccs vége 1-7 lett, a novemberi belgrádi visszavágó pedig sima 5-0, Predrag Mijatovics négy gólt rúgott Babos Gábornak.