A dán keménymag megálmodta a győztes gólt, amit nyilvánvalóan nem a hollandok rúgnak majd. Ők a kedvező széljárásban és műszerpontos játékukban bíznak. Továbbá kerülnék a vállról indítható butaságokat. Meg a hentesbárdot is.
Lackfi János: Északi jósda avagy Eb-libikóka meg iszappakolás
Na, ha már vezérszurker lettem, elő a vuvuzelát, sípot, dobot, nádihegedűt, megafont és nyenyerét, aztán fejjel neki a drukknak!
Mert lehetne helyette óvatosan mérlegelgetni, hogy ugye nézzük csak az eltelt egy Eb-napot, milyen következtetéseket tudunk levonni belőle? Ilyeneket, hogy a labda gömbölyű, a pálya négyszögletes, és sej, de nádfedeles a spanyol bíró háza. Hiszen a nyitómeccs afféle libikóka volt, hol erre billent, hol arra, és volt is benne mindenféle izgalom, igazságtalan kiállítás meg kétségtelen kezezésért elsummantott tizenegyes meg emberhátrányban egyenlítés meg kapuskiállítás meg frissen beállt kapus kivédte tizenegyes meg tízcentis lesgól. Ha valaki eddig nem ismerte a foci nevű játékot, ezen a meccsen csaknem mindent fel lehetett címkézni neki, mint egy oktatófilmben. Vagyis a lengyel-görögnek az a bődületesen eredeti tanulsága, hogy itt nem feltétlenül áll a papírforma, a házigazdáknak mindössze viszontagságos döntetlenre futotta. Aztán jött az esti meccs, és az esélyes oroszok úgy kivasalták a végig derekasan igyekvő cseheket, mint egy ízléses vörös selyem kozákinget. Kivéve a BL-győztes Czech kapust, mert őt kitömték (válltömés?). Még az is belefért, hogy Kerzsakov három-négy ordító helyzetben labdával szórja meg a lelátót. Most akkor hogyan latolgassunk esélyeket?
Ezért szeretünk persze focit nézni, ész nélkül sört inni, ész nélkül vuvuzelázni. Ami a ma kedvenceimre rontó dánokat illeti, tény, hogy az épp nem csúcsjáraton pörgő Bendtner és a nagy ígéret Erikssen kivételével (mit is ígért?) átlag európai középcsapatos fiúk rúgják náluk a bőrt (elkelne idehaza egy pár!). Míg azért a túloldalon kőkeményen élcsapatok durván élemberei kergetik a labdát (na, még egy idétlen, ide nem illő határozót!) betyárosan.
Szóval a jelen kifürkészhetetlen, a jövő maga a homály, nézzük a múltat! Mondjuk a dél-afrikai vb-n a dánok (viking virtus ide vagy oda) igencsak örülhettek a mindössze 2-0-ás, középméretű zakónak. Pedig az egyik holland találatot dán hátvéd tálalta fel dán hátvéd hátán. Mindamellett a termékkatalógusban szerepelt Van Persie- és Van Bommel-féle oldalháló, ropogós Sneijder-felsőkapufa, gólvonalról kiollózott pontos pöccintés, és Van Nistelrooy is megkóstoltatta Sörensen kapussal (aki most sérült) a levegőben úszás gyönyörét. (Teljesen más tészta, de hadd hüppögjek egy kicsit, hogy a Juventus tájékán elsüllyedt villámgyors Elia kimaradt a keretből, pedig Dél-Afrikában öröm volt nézni veszélyes cikázását, valahányszor becserélték.)
Ami a közelmúltat illeti, azért a csoportelsőként Eb-re került dánok kaptak egy 3-1-es iszappakolást a portugáloktól, igaz, hogy ezt tőlük telhető (2-1) szívélyességgel viszonozták is odahaza. Viking vér nem válik vízzé, legfeljebb nagyarányban hígul tiszta szesszel! Ha nagyítóval nézzük, a győztes, hazai dán-portugálon a két gól egyike tömeges szerencsétlenkedés után pottyant be (a másik sistergett, ez igaz), C. Ronaldo és társai pedig szokásuk szerint belehaltak ordító helyzeteikbe.
Szóval az előjelek kedvezőek, a széljárás megfelelő, s a dánokat sem a strandról kürtölte össze a kapitány, mint 1992-ben, amikor fütyörészve, az esélytelenség nyugalmával végiggázoltak mindenkin. Reménykedem, hogy a műszerpontos, játékos, csupaenergia holland stílust látjuk majd a gyepen, Bert van Marwijk mester az öltözőben hagyatja a hentesbárdokat, hernyótalpakat, betongerendákat és egyéb vállról indítható bunkóságokat. Mondjuk az Észak-Írek elleni barátságoson (már ha valakinek 6-0 a barátság jele) nyújtott teljesítményt elviselném, de gólból elég lesz a fele is, csak villogjon az a középpálya, és derüljön ki végre, van-e üvegházi versenytársa a spanyol narancsnak Európában
Gerlóczy Márton: Fortuna istenasszonyát minden nap meg kell csinálni
Ezt a fotót ma reggel készítette rólam Margit, amikor ébredés után elmentünk a boltba kenyérért és tejért. Ő fizetett. A személyzet szabadságot vett ki a budapesti Könyvhét miatt, így egyedül maradtunk a palotában. Délután jönnek az unokák, aztán egy lengyel babysitter fog vigyázni rájuk, amíg mi a Roligan klubban szurkolunk a csapatnak.
Mint azt bemutatkozásomban már említettem: „Margit szerint egy góllal hozzuk a meccset, én azonban nem vagyok ennyire optimista. Véleményem szerint csapatunktól egy döntetlen is bravúros eredmény lenne a végső győzelemre szerintem leginkább esélyes hollandok ellen.”
Azóta meggondoltam magam. Tegnap beszéltünk Olsennel, Margit hívta fel a mobilján. Morten azt mondta, a délelőtti edzés után elment sétálni Harkovba, a belvárosban leült egy padra és elszunyókált. Megálmodta a kezdőcsapatot és azt is, hogy Tobias Mikkelsen góljával győz majd a csapat. És, hogy a hollandok tényleg megnyerik az Európa-bajnokságot, de hát a spanyolok is kikaptak két éve a nyitómeccsen egy mindaddig teljesen ismeretlen ország, Svájc csapatától.
A hollandok végig támadni fognak, de semmi sem jön össze nekik, négy kapufát rúgnak, mi pedig egy ellentámadást követő szöglet utáni fejesgóllal nyerünk.
Azt is mondta, hogy soha ne felejtsem el, amit Urbán Flórián mondott a Vasas Zalaegerszeg mérkőzés utána az idén: Fortuna istenasszonyát minden nap meg kell csinálni. És, hogy Bendtner négy napja ki sem kel az ágyból Fortunával.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
