Az öt perces, szemet gyönyörködtető videóklip készítői csokorba gyűjtötték az utóbbi idők emberi extremitásait: szikláról a mélybe vetődés, százméteres zsákolás, vízen futás látható a mozgóképek között, de a szaltó mortálék legkülönbözőbb példáin is ámulhatunk, miközben Federer is bevillan egy-egy pillanatra.

hvg.hu: A filmet nézve felmerül a kérdés, mi hajtja az embert, hogy ilyen és hasonló produkciókra adja fejét és vesse be képességeinek maximumát.

Barta Balázs: Szerintem a kulcsmondat, hogy „mindig lehet még fokozni”. Mert mindig jön valaki, aki ugyanazt megcsinálja, csak épp három centiről távolabbról, vagy éppen csukott szemmel, vagy éppen fél kézzel. A rekordok mindig pillanatfelvételek, amelyek csupán arra szolgálnak, hogy az emberek elgondolkozzanak: lehet, hogy ezt én is meg tudom csinálni, lehet, hogy én is tudom ezt fokozni. Persze a legtöbb próbálkozás kudarcként végződik, arról viszont sohasem látunk felvételt.

hvg.hu: Pedig a bakiparádé is a szórakoztatóipar egy kedvelt műfaja. A bejátszás hősei mit szeretnének bizonyítani?

B.B: Egy fontos dolgot látni kell: a hagyományos sportoló, az élsportoló esetében mindig az a cél, hogy jobban csinálja, mint más. Őket nem szabad összevetni azokkal, akik saját maguknak jelölik ki azt a pályát, ahol a legjobbak. Ma már minden területen akkora a verseny, hogy nehéz örök érvényű sikereket felmutatni. Mit tehet az ambíciódús akcióhősjelölt? Ki kell találnia olyat, amit még senki sem csinált, abban a legjobb lesz, abban ő lesz az etalon. Vagyis ott kell versenyzni, ahol csak egy ellenfél van: az idő. Méghozzá a gyakorlással eltöltött hetek, hónapok, esetleg évek. Ezekben az úgynevezett saját játékokban nem jobban kell valamit csinálni, hanem másként, vagy éppen mást. Ilyen szempontból az összehasonlításból ki kell venni például Roger Federert, aki több tízmillió teniszező királya, és nem egy különös bájjal megáldott, saját fejlesztésű játékkonstrukció ikonja.

hvg.hu: Mégis mintha egy lenne a sok "őrült" közül, egyenlőségjelet lehet tenni ezek között a hősök között?

B.B: Különbséget kell tenni az extrém sportok és az őrültségek között. Az előbbiek zömének szintén van pontos szabálykönyve, az őrültségeknek viszont nincs ilyenjük. Éppen ezért én a látható magánszámok jelentős részét nem nevezném extrém sportnak, mivel azoknak legalább annyi kritériumuk van, mint a hagyományos sportoknak. Az őrültségek esetében azonban nincs zsinórmérték. Mindenki azt csinál, amit akar, és úgy, ahogy akarja.

hvg.hu: Az extremitásra mindig van vevő, az emberi képzelet határait fölülmúlni pedig netán isteni szintre emeli a bátrakat?

B.B.: Elsősorban a net révén a napi vizuális és élményigény olyannyira megnövekedett, hogy az ember folyamatosan kívánja az újabb és újabb látnivalókat, az újabb izgalmakat. Azt hiszem, ezért lehet az, hogy ezeknek az összeállításoknak óriási sikerük van. Jó borzongani, jó elcsodálkozni, és persze a népszerűség jó érzés az „elkövetőnek” is: „na tessék, 6 millióan töltötték le a videómat!”. És persze senki sem ellenőrizheti, hogy a sikeres próbálkozás hanyadik volt a sorban, a képi manipulációkról pedig már nem is beszélünk.