Anne Rice Lestatja óta sok vér lefolyt már az azóta híressé vált különböző vámpírok torkán, nehéz lenne meghatározni, pontosan hogyan is indult el a vérszívók dicsőítése, de az biztos, hogy az utóbbi években szinte megkerülhetetlenné és egyértelműen kívánatossá váltak.

Ott van például az elsőre szexmentes Twilight sorozat, amely a kezdeti ártatlan szűziesség után nagyon is bővelkedik gyomorforgató részletekben, a tinédzser lány és a százéves élőhalott nászát még gyermekáldás is koronázza – senki ne akarja tudni, milyen következményekkel. A filmes változat későbbi folytatásai azért valószínűleg hanyagolják majd ezeket a biológiai érdekességeket, tekintettel a rajongók átlagéletkorára és a korhatáros karikákra, így Edward és Bella látszólag örökre megmaradhatnak a maguk plátói, csupán csak szerelemből bántalmazó kapcsolatuknál.

A könyv változat az Ulpius-háztól

Nem minden vámpír próbál meg azonban szende báránynak látszani, Charlaine Harris True Blood sorozatának vérszívói például olyannyira köztünk élnek, hogy a szavazati és egyéb polgárjogok mellett a szabad partnerválasztás lehetőségével is élnek. Az HBO által sikeres tévésorozatban is feldolgozott világban a vámpíroknak komoly rajongótábora van, pont mint a valóságban, bár igen kérdéses, mit szólnának a vérszívást most fórumokon és webes közösségekben dicsőítő tinédzserek, ha tényleg beléjük mélyedne két hatalmas agyar, ahogy ez a True Bloodban lépten-nyomon megesik.

A magyarul mind könyvben, mind a tévében Inni és élni hagyni címmel megjelent történet-füzér a Twilight nemileg éretlen közönségével szemben kifejezetten felnőtteknek szól, hiszen a főszereplők, Sookie, a telepatikus louisanai pincérnő és Bill, a vámpír mellett a többiek is meglehetősen rendszeres és időnként határozottan látványos szexuális életet élnek - ki emberrel, ki élőhalottal. Bár az erotika és a vágyak jelentős szerepet játszanak a sztoriban, Harris véresen komolyan veszi a saját maga teremtette alaphelyzetet és hol közvetve, hol közvetlenül elemzi a vámpírok, mint kisebbség társadalmi helyzetét, illetve a vérszívókkal folytatott párkapcsolat és barátkozás esetleges buktatóit is. Az egyetlen dolog, amivel viszont egyáltalán nincs gond, az pont a szex, mivel a vámpírok, legyenek nők vagy férfiak, csodás szeretők és Harris univerzumában harapásuk egyáltalán nem halálos vagy fertőző, legfeljebb fárasztó. Az írott szöveg remek stílusú és fantáziadús szexjeleneit az HBO sorozata sem rontotta el, bár eredetiben is csak 18 részt adtak le eddig, ennek ellenére nem sok szereplő maradt, akit a nézők még nem láthattak pucéron. Mivel hosszú távon még a szex is unalmassá válhat, a történet szerencsére vicces is.

Nyilván nem a meztelenkedésnek és a vámpírokkal való pajzánkodásnak volt köszönhető viszont a kezdő epizódok után azonnal megkapott Golden Globe jelölés a legjobb drámai tévésorozat és a legjobb színésznő kategóriában, ami a duplázódó nézettségi adatok mellett egyértelművé tette a produkció sikerét. Ez utóbbi díját egyébként a Sookie-t játszó Anna Paquin szépen haza is vitte és valószínűleg beállította a tízévesen, A zongoraleckéért kapott Oscar mellé a gardróbba.

KM