Tehéngáz, krigliharc és a szép sebészek
Humbug vagy hasznos? Fontoskodós vagy tényleg fontos? Egy éven át halogattuk a felelősségteljes szerkesztői döntést, de most már nem várhatunk tovább ezeknek az - egyébként valódi - tudományos híreknek a közzétételével.
Tehéngáz
0,1 százalékos zsírtartalmú tejet adó teheneket állítana csatasorba 2011-től a biotechnológiai fejlesztésekre specializálódott új-zélandi ViaLactica cég. A világsajtó által a tavasszal felkapott közlemény szerint az ultrazsírszegény tejet természetes úton állítanák elő, miután öt évvel ezelőtt rábukkantak Marge-ra, aki 1 százalékos zsírtartalmú tejével tűnt ki a többi tehén közül. A világstandardnak megfelelően 3,2-3,8 zsírszázalékban utazó tulajdonosának kevés hasznot hozó állat genetikai vizsgálata nyomán a ViaLactica olyan, genetikailag módosított állatok kitenyésztését tervezi, amelyeknek a teje kevesebb zsírt tartalmaz. Ez azonban, ha sikerül is, igen költségesnek ígérkezik, ráadásul a zsírszegény tej fehérjében is kevésbé dús, így nehezebb hagyományos tejtermékeket gyártani belőle. Végül, de nem utolsósorban az ilyen állatokkal, illetve a belőlük készített termékekkel szemben erősek a fenntartások a közvéleményben. Az év másik marhahíre szerint napi emésztése során egy kérődző akár 300 liter metángázt is kibocsáthat - ez is hozzájárul az üvegházhatáshoz, a globális felmelegedéshez. Michael Kreuzer, a zürichi műegyetem professzora évek óta foglalkozik ezzel, nemcsak a klímaváltozás miatt, hanem azért is, mert energiaveszteség, hogy a szarvasmarhák a takarmány 4-7 százalékát metáneregetésre pazarolják. A svájci kutatók azt találták, hogy 10-40 százalékkal csökkenthető a metánkibocsátás például kókuszdió-, lenmag- vagy napraforgóolajok, illetve trópusi növények etetésével. A tehenek azonban nemigen kedvelik az efféle takarmányt. Ausztrál kutatók ezért nemrég azzal álltak elő, hogy ha kenguruk emésztőbaktériumait ültetnék át a kérődzőkbe, akkor nagyságrendekkel kevesebb metánnal terhelnék környezetüket.
E-güzük
A munkahelyi mókuskerékben alig jut idő az egészséget megalapozó napi rendszeres testmozgásra - a közhelyes megállapítást igyekszik komolyan venni a minnesotai Mayo Klinika, amelynek szakértői kifejlesztették a futópaddal kombinált számítógépes munkaállomást. A jövő irodájaként aposztrofált berendezés azokon kíván segíteni, akiket munkájuk napi legalább nyolc óra ülőfoglalatosságra kárhoztat, így a mozgásszegény életmód következményeként könnyen túlsúlyossá válnak, és fölmegy a vérnyomásuk. A készülék rendeltetésszerű használata azt jelenti, hogy a munkavállaló legyalogol néhány kilométert, miközben internetezik, e-maileket olvas és ír. Így állítólag legalább két és félszer több kalóriát éget el, mint egy helyben ücsörögve, sőt egyes optimista számítások szerint egy év alatt 20-30 kilót is lefogyhat. Némileg szkeptikus az új találmánnyal kapcsolatban Matos Lajos szívgyógyász, aki nem vitatja ugyan a kezdeményezés élettani előnyeit, ám szerinte menet közben csak nagyon egyszerű feladatokat lehet jól elvégezni, elvégre "éppen a kikapcsolódás miatt megy el az ember sportolni, sétálni". A kardiológus a HVG-nek azt is elmondta, hogy a legfrissebb kutatások szerint hasznosabb, ha valaki napi fél órát mozog, mint ha például hetente háromszor órákon keresztül izzasztja magát - sőt a napi fél óra sportot akár három-négy menetben is el lehet végezni. E tekintetben tehát igen hasznos lehet a munkahelyi futópad, ha az alkalmazottak például cigarettaszünetekben használják - dohányzás helyett.
Öreg-hibák
Gondolkodó nemzet a német - erősítette meg nemrég a Roper Consulting amerikai közvélemény-kutató cég. A 39 ezer ember megkérdezésével 31 országban készített felmérésben arra voltak kíváncsiak, az öregedés mely velejárójától félnek a leginkább a 13 évesnél idősebbek. A németek 70 százaléka a legjobban az emlékezetromlás miatt aggódik. Ezzel szemben a latin temperamentumáról ismert Brazíliában a szexuális vágy várható csökkenése okoz frusztrációt. Az amerikaiaknak az elhízás miatt fáj a fejük, míg az egyiptomiak 37 százalékának egyáltalán nincsenek félelmei. A tanulmány tehát igazolta, mennyire fontos a kulturális kontextus ismerete az öregedéssel kapcsolatos folyamatok megértésében - adott tudományos megalapozást Michael Gusmano, a New York-i Egyetem kutatója. A felmérés szerint nemzetközi átlagban az emberek egyharmada fél az öregkorral együtt járó testi fájdalmaktól, Németországban viszont 54 százalék aggódik emiatt. A német szorongás történelmi okait egy másik kutató a második világháborúban vagy az ország újraegyesítése okozta változásokban véli megtalálni. A kutatókat meglepte, hogy Skandináviában, ahol jónak mondható az egészségügyi ellátás, az átlagosnál többen félnek attól, hogy megbetegednek öregkorukra. A bulvárgyanús felméréssel kapcsolatban Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója hangsúlyozta: nem volna ildomos túlzottan messzemenő következtetéseket levonni az adatokból, a felmérés módszertanát ugyanis nem tették közzé, önmagában a mintanagyságból pedig nem következik a megbízhatóság.
Pasztátlan tisztaság
Forradalmasítja a szájápolást a titánium-dioxid rudat tartalmazó, fogpaszta helyett elektrokémiai folyamatokkal operáló fogkefe - érvel japán fejlesztője, Kunio Komijama fogorvosprofesszor. A fogkefenyélbe rejtett napelem hatására a kefe nyaki részébe ültetett titánium-dioxid negatív töltésű ionokat generál a nyálban. Mivel a szintén negatív felületű fogakon megtapadó baktériumtelepek, a plakkok pozitív töltésűek, a nyál negatív töltése szinte lerántja őket a fogról - írta novemberben a New York Times. A fogpasztán elérhető megtakarításnak persze ára van: az egy-két dolláros átlagfogkefével szemben a Soladey márkanevű varázsszerszám 30 dollárba kerül. "A fogkrémnek csodakefe nélkül is sokkal elhanyagolhatóbb a szerepe a szájhigiéniában, mint például kézmosáskor a szappannak" - relativizálja az ár-érték arányt Gera István, a budapesti Semmelweis Egyetem fogorvos-tudományi karának dékánja. A legfontosabb a helyes és alapos suvickolási technika, hiszen elsősorban a kefe és a fog közti súrlódás tisztít. A japán kefe hatékonysága azért is kérdéses, mert a fogakon kialakuló - akár egyetlen nap alatt több ezer rétegűre növő - baktériumtelepnek csak a legalsó rétege tapad a foghoz az elektrosztatikus töltés révén. Az alul így kapaszkodó kórokozókra települő további rétegek már saját receptoraikkal kapcsolódnak egymáshoz, rájuk tehát leginkább a fogkefével való dörzsölés hat, nem pedig a titánium-dioxid és a fény hatására ionizálódó nyál.
Krigliharc
A kocsmai verekedések és a söntéspoharak kutatása révén megosztva nyerte el szeptemberben Jonathan Shepherd, az angliai Cardiff Egyetem arc-, állcsont- és szájsebészprofesszora a szakma Nobel-díjaként emlegetett Stockholmi Kriminológiai Díjat és a vele járó 150 ezer dollárt. Miután a bányászok lakta vidéket is ellátó doktornak zsinórban kellett operálnia a heves kocsmai csetepaték áldozatait, több évtizedig tartó vizsgálatba fogott a nemegyszer életveszélyes arcsérülések megelőzésére. A pubokban körülnézve arra jutott, hogy veszélytelenebbek azok a poharak, amelyek nem szilánkosan törnek, hanem ütéskor az autók szélvédőjéhez hasonlóan apró cserepekre hullanak. Miután Shepherd kampányolásának köszönhetően az 1990-es évek végétől számos nagy-britanniai kocsma ilyen üveg-, sőt műanyag poharakat kezdett használni, a professzor ki tudta mutatni a kriglikkel okozott arcsérülések számának csökkenését. "Shepherd szemléletét értékelték Stockholmban, vagyis azt, hogy a bűncselekményekkel összefüggésbe hozott környezeti tényezőket, ez esetben a kocsmai poharakat figyelembe véve járult hozzá a bűnmegelőzéshez" - mondta a HVG-nek Gönczöl Katalin kriminológus, a 11 tagú nemzetközi zsűri tagja, hozzátéve, hogy ő más jelöltre szavazott. Kétséges, hogy a brit tapasztalatot más országok is hasznosítani tudják-e. "Az utóbbi évtizedben elvétve találkoztunk pohárral okozott arcsérüléssel az intézetben" - állítja Bogdán Sándor, a Semmelweis Egyetem Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának adjunktusa. Gönczöl Katalin szerint hazánkban inkább a sörösüveggel való vagdalkozás dívik, a pohárral való verekedést a kriminológusok kifejezetten brit szokásnak tartják.
A szép sebészek
A sebészek szebbek és magasabbak, mint más területre specializálódott orvoskollégáik - állapították meg a British Medical Journal hasábjain a barcelonai egyetem klinikájának kutatói. "Már orvostanhallgatóként felfigyeltünk arra, hogy a magas, jóképűnek mondható medikusok sokkal nagyobb százalékban választják a sebészi hivatást, mint alacsonyabb és kevésbé jó kinézetű társaik" - vázolja a munkahipotézist a két nőből és két férfiból (egyikük sebész) álló kutatócsoport. Az egyetemi klinikán dolgozó harminc férfi orvos (köztük 14 sebész) felmérésén, kikérdezésén alapuló - a kis minta ellenére a tudományosság kritériumait betartó - vizsgálat igazolta is az előfeltevést. A kutatók azt is megállapították, hogy a mozifilmek doktor sztárjai valamivel még a valódi sebészeknél is csinosabbak. A tudományos közlemény kitér a különbségek még tisztázásra váró genetikai, neveltetésbeli és társadalom-lélektani hátterére is. Gyanússá csak a lábjegyzeteknél válik: a szerzők a források között felsorolták a Hófehérke című mesét, a "Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken!" idézetre hivatkozva.