"Ha szexet akarok, elmegyek egy klubba, vagy ha nagyon kevés az időm, telefonon hívok magamnak egy pasit. A klubban nagyon egyszerűek a szabályok: fizetsz, és miután minden szempontból kielégítettek, hazamész" - tárulkozott ki egy tévéműsorban a 34 éves moszkvai Jelena. Az egyik fővárosi magángalériában dolgozó hölgy egy a sok ezer nő közül, aki esténként felkeresi Oroszország valamelyik, csak nők számára fenntartott szexklubját, vagy telefonon, illetve interneten rendel magának partnert.

A klubok számában természetesen Moszkva vezet, már négy "csak nőknek" táblájú intézmény működik a városban, s ezzel a 10 milliós metropolis világelsővé vált: egész Amerikában összesen négy, Nyugat-Európában pedig csupán két állandóan működő szexklub várja a hét minden napján kizárólag a hölgyvendégeket. A legrégibb a hét évvel ezelőtt megnyitott Krasznaja Sapocska (Piroska) klub, és az intézmény annyira népszerűvé vált, hogy tavaly három további hasonló szórakozóhely nyílt.

Moszkva az engedékenységben is vezet: míg a nyugati-európai és amerikai klubok többségében a mindent a szemnek, semmit a kéznek mottó érvényesül, az orosz szórakozóhelyeken a hölgyek - némi fizetség fejében - szinte azt csinálnak a férfi táncosokkal, amit akarnak. Az is különbségnek számít, hogy a moszkvai nőiszex-klubok egyben férfibordélyként is működnek: a táncosok azért igyekeznek felingerelni a közönséget, hogy utána valamelyik felhevült dáma megrendelje a teljes szolgáltatást is.

A tehetős üzletasszonyok és a részben-egészében elhanyagolt milliomosfeleségek köréből kerül ki a klubok törzsközönsége, a vendégek többsége 25 és 50 év közötti nő. Az azonos nevű amerikai hetilap orosz változata, a Russzkij Newsweek beszámolója szerint van, aki szinte büszkélkedve meséli, hogy férje tudtával és pénzét költve látogatott el a Piroskába, majd hozzáteszi, az ura sem unatkozik, ő egy másik, férfiakat szórakoztató intézményben múlatja az időt. A takarékosabbak egy-egy alkalommal 10-15 ezer rubelt (1 rubel = 7,3 forint) költenek, de vannak, akik 30-50 ezret is elvernek. A nyilvános, illetve szokásjog alapján összeálló árlistából kiderül, hogy egy táncossal eltöltött közös zuhanyozás 3 ezerbe, a szauna 5 ezerbe, egy táncos egész napi bérlete pedig 25 ezer rubelbe kerül. Az elsősorban nem Oroszországból, hanem a többi volt szovjet tagköztársaságból származó táncosoknak joguk van ugyan arra, hogy visszautasítsák a pénzes hölgyek közeledését, ám ez ritka, mint a fehér holló.

A 20-25 éves fiúk fő célja persze nem az, hogy a klubokban öregedjenek meg. A táncosok között legendák terjednek arról, ki milyen zsíros állást csípett meg magának. Akadnak, akik néhány évre különszeretők lettek, és olyanok is, akik sofőrként vagy testőrként helyezkedtek el a klubban megismert hölgyek valamelyike mellett. A Russzkij Newsweek szerint egyikük, Makszim az egyik hölgyvendég pártfogoltjaként Amerikába is eljutott, és annyi pénz gyűjtött össze, hogy Miamiban megvett egy ottani klubot.

Orosz szexológusok szerint a nők lemásolták az agresszív orosz férfivilágot, és sok közülük a férfiakat megszégyenítő erőszakossággal tör üzleti és egyéb céljai elérése felé. Miközben az orosz társadalmat változatlanul a feminizmus gyakorlatilag teljes hiánya és az általános férfiuralom jellemzi, a szexklubokban a hétköznapokon szinte átlagosan viselkedő nők ugyanazt teszik, mint férfi társaik: feneketlennek tűnő pénztárcájukkal megvesznek mindent, ami eladó.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA