Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A rendszeres futók tudják, az edzés nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is hat az emberre. Egy brit pszichoterapeuta segít kiaknázni a testmozgás pszichés hatásait, és azt állítja: könnyen önismereti módszerré és gyógyító terápiává is fejleszthetjük a parkban vagy az erdőben rótt köreinket.
Láncdohányosként kezdett futni a londoni Hyde Parkban, ám eleinte alig bírt 500 métert megtenni. Aztán lassan kezdett belejönni, és hamarosan már egy barátjával keringett a Serpentine tó körül, miközben egyre több szó esett futótársa párkapcsolati válságáról.
Ekkor jött rá William Pullen, hogy mozgás közben milyen jól meg lehet nyílni a másik előtt. Az edzések és beszélgetések indították Pullent arra, hogy elmenjen egy pszichoterapeuta képzésre, majd pedig kidolgozza dinamikus futásterápiának (DFT) nevezett módszerét.
Nem elfutni a kínos kérdések elől
Ennek lényege – mint írja Fuss önmagadért című, magyarul nemrég megjelent kötetében –, hogy „a mozgás segítségével képesek leszünk sikeresen szembenézni bonyolult érzésekkel és komplikált élethelyzetekkel”. Ehhez a DFT a testmozgást a pszichoterápia és a mindfulness, azaz tudatos jelenlét eszközeivel kombinálja.
Nem kell azonban megijedni a komoran hangzó szakszavaktól, mert a szerző kifejezetten szabadon hagyja az olvasóit. Módszerét – saját példáján is okulva – bármilyen edzettségi állapotban el lehet kezdeni, mindenki maga dönt a fizikai megterhelés mértékéről (csak az a fontos, hogy „időről időre fizikai kihívást jelentsen”), és az önterápia nyílt végű, azaz addig tart, amíg úgy nem döntünk, hogy elég volt.
A DFT ugyanis nem a maratoni táv mihamarabbi teljesítéséről szól, hanem alapvetően önmagunkhoz segít közelebb jutni. Mégpedig arra alapozva, hogy „mozgás közben ránk törnek az érzelmek, amelyeket a futáshoz felhasznált energiáink, és a magunknak elmesélt történetünk keltettek életre”.
Ha pedig sikerül kapcsolatba kerülni a mélyen rejtőző érzelmeinkkel, akkor tisztábban látunk mindent, és felszabadultnak érezzük magunkat. Ezért sem érdemes Pullen szerint túlterhelni magunkat, figyelni kell a fokozatosságra is.
Lelki edzés is
De kiknek érdemes ilyesmibe belevágni? A Fuss önmagadért szerzője szerint elsősorban azoknak, akik úgy érzik, beleragadtak egy adott helyzetbe, erőtlenek, önbizalomhiányosak, folyton lehangoltak, szoronganak, feszültek vagy depressziósak.
A rendszeres mozgás növeli az energiaszintet, és csökkentheti a düh vagy frusztráció miatt kialakuló szellemi fáradtság mértékét is. Ezenkívül alkalmas például nagy horderejű döntések meghozatalának előkészítésére, mint a munkahelyváltás vagy válás. De arra is megfelelő lehet a futásterápia, hogy valaki a gyászát (vagy egyéb veszteségét) tegye elviselhetőbbé, és újra élettel, reménnyel töltődjön fel.
Némileg meglepő lehet, hogy a terápiás mozgást nem (vagy nem csak) az izmok bemelegítése előzi meg a módszer szerint, hanem elsősorban lelki ráhangolódás, amelynek során az ember megpróbál önmagára, a testének és lelkének apróbb rezdüléseire, illetve a megoldani vágyott problémára figyelni. Az edzést pedig nem nyújtás és zuhanyozás vezeti le, hanem a futás közben felmerült érzések, gondolatok leírása egy naplóba.
A fontos futópartner
De az is eltér a szokásos futási előkészületektől, hogy a szerző szerint sokat segít, ha találunk egy bizalmas partnert is az edzéseinkhez. Olyat, aki lehetőleg hasonló edzettségi szinte van velünk, másrészt, akinek szívesen kiöntjük a szívünket (vagy ő nekünk). Ez azért fontos, mert „ha van valaki melletted, olyan szempontok vizsgálatára is lehetőséged nyílik, amelyek korábban nem merültek fel benned. Most más szemmel nézhetsz önmagadra. Azért vagytok együtt, hogy meghallgassa a történetedet, megismerje vágyaidat és a félelmeidet, és veled tartson az utadon, amelynek célja önmagad jobb megismerése”.
Egy efféle futópartner azonban – figyelmeztet a szerző – nem a klasszikus értelemben vett terapeuta, hiszen nyilvánvalóan nincs szakmai képzettsége. De nem is ez a feladata, hanem elsősorban az, hogy meghallgassa – ítélkezés nélkül, empátiával – azt, amit megosztanak vele. Ez már önmagában nagyon sokat segíthet.
Arra is vonatkoznak persze szabályok, aki megnyílik a másiknak. Pullen szerint nem kell például mindenáron intelligensnek tűnni, nem kell feltétlenül viccesnek lenni (mert ez gyakran inkább a zavar jele), nem kell folyamatosan beszélni, és nem szabad törődni a partner (vélt vagy valós) elvárásaival.
A természet gyógyító ereje
A módszer vázolásán túl a Fuss önmagadért valódi önsegítő könyv, mert végigveszi a főbb problémafajták (depresszió, szorongás, kapcsolati problémák, harag, döntéshozatal, szülő-gyermek viszony) hátterében álló okokat, megakadásokat, majd mindegyik témához bőséges kérdéssort is ad az olvasónak. Ezek alapján lehet körbejárni a témákat (némelyik akár több futásra is elég gondolkodnivalót ad), illetve kiegészíthetjük a sajátjainkkal.
A szerző mélyen hisz a természet gyógyító erejében, és abban, hogy az a flow-élmény, amit futás közben (ha nem is mindig, de jó eséllyel többször is) megélünk, közelebb visz önmagunkhoz. A kérdés szerinte az, hogy tudunk-e türelmesek lenni, tudunk-e hallgatni az érzéseinkre, a szükségleteinkre.
Ha igen, ha megtaláljuk a belső békénket, akkor – némileg maga ellen beszélve – elegendő lesz, ha terápiák helyett „csak” futni járunk. Mert így „magunk válunk saját életvezetési tanácsadónkká, saját bizalmasunkká, saját türelmes hallgatóságunkká, és saját magunk legjobb barátjává”.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, melyben életciklusainkkal foglalkozunk. Keresse az újságosoknál, de meg is rendelheti nyomtatott formában vagy most ekönyvként is.
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezménnyel.
