A másokkal való kapcsolat, mások támogatása oxitocint, vagyis boldogsághormont szabadít fel, ami segít a stressz fizikai reakcióinak csökkentésében – mondja Fedor Mariann, a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológiai Tanszékének pszichológusa. Ám az, hogy mennyire vagyunk adakozóak, nemcsak neveltetési, hanem genetikai kérdés is – teszi hozzá a szakember a Semmelweis Egyetem honlapján megjelent cikkben.

Az adakozás és az azért kapott hála amellett, hogy erősíti az identitásunkat, összetartja, összehozza a közösségeket, erősíti a rendezett világba vetett hitünket is. Az adományozáshoz szükség van érzékenységre, együttérzésre, önzetlenségre, empátiára, toleranciára, amit ha fejlesztünk gyermekeinkben, azzal csak jót teszünk velük, és nem utolsó sorban mi is profitálunk majd belőle – véli a pszichológus, hozzátéve, hogy a jelenlegi kutatások szerint a többgyermekes családban felnövők adakozóbbak, mint az egykék.

MTI / Vajda János

A családi minta mellett a génjeink is szerepet játszhatanak abban, hogy mennyire vagyunk adakozóak. A Bonni Egyetem kutatói az úgynevezett COMT-gén két változatát vizsgálták, amelyek között csupán egy építőelem a különbség. Azok az emberek, akiknél ennek a génnek a több dopamint lebontó változatát találták meg, a teszt során jóval adakozóbbaknak bizonyultak, mint a másik csoport tagjai. Ikrekkel kapcsolatos kutatásokból is kiderült, hogy az altruisztikus viselkedés részben a géneknek is köszönhető.

A karácsonyt megelőző időszakban érzékenyebben reagálunk, jobban odafigyelünk a rászorulókra, ráadásul az év végi számvetéseink, önismereti kérdéseink is előtérbe kerülnek. A különböző összefogások, gyűjtések, felhívások is sokkal aktívabbak decemberben – véli Fedor Mariann, aki szerint a másik adományozó időszak a pénzügyi év vége, ekkor inkább a cégeket, vállalatokat szólítják meg, de természetesen az adófizetők segítségére is számítanak az alapítványok.