Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az elmúlt hónapokban feltűnően gyakran szerepelt Budapest a nemzetközi sajtóban, mint utazási célpont. Volna mit tanulnunk abból, hogy vendégeink mit szeretnek, mit nem szeretnek, s mi mindenről nem is tudnak. Egy külföldi megmondja, a hvg.hu kommentálja.
„Radar alatt repülök”, mondja Jeanine Barone, a Huffington Post rendkívül befolyásos amerikai hírportál egyik szerzője, világutazó és újságíró. Igazat mond, nem kíván a turizmus marketingesek látókörébe kerülni, kihagy mindent, amit az idegenforgalmi propagandisták ajánlanak.
Ezt tette Budapesten is. November 6-án publikált ajánlatában aligha találunk egyetlen olyan helyszínt, amit a magyar országimázs építők sulykolnak - elég csak térképére vetnünk egy pillantást, találunk benne dél-budai, félreeső helyet is. A teljesség igénye nélkül 14 helyszínt sorol fel, ezek a mozaikdarabok építik fel az ő személyes Budapest portréját.
Huffington Post nagyobb térképen való megjelenítése
1. Koller Galéria szoborkertje a Várnegyedben – Megemlíti, hogy az 1953-ban alapított kultúrsarok a legidősebb ma is működő magánkézben tartott galéria.
2. Café Miró – „Mintha a szürrealista festő (Joan Miró – a szerk.) festményébe lépnék”, a színek annyira vibrálóak. Hozzáteszi, hogy az ablakból tisztán látható a Mátyás-templom.
hvg.hu: A magunk részéről a templomhoz csak hajnali 2 és 4 között vinnénk vendéget. Igazi olcsó turista butító helyszín, árusokkal, kisostoros, hímzéses bazárkultúrával rondított minden nappali órája.
Ami viszont a giccsaparádé méltó párja: áporodott vizeletszag a Jezsuita lépcső fedett részén.
3. Tóth Árpád sétány – „…Gesztenyefák szegélyezik a [völgyből hirtelen feltörő] fennsíkot (sic!)…” A várnegyedből inkább a Krisztinavárosra néző passzázst ajánlja, semmint a 80-as évekből hátramaradt szuvenír és közhely negyedet a Mátyás-templom körül.
4. Lotz Károly terem, Alexandra könyvesbolt – „Neo-reneszánsz tér, ami 19. századi grandiózus bálteremként élte éveit. Amíg elmajszoljuk a marcipán és csokoládé rétegekből felépített, a ház nevét viselő tortát, le ne maradjon a mennyezeti freskókról, amiket Lotz Károly festett.” Az Andrássy út Párizsi Nagyáruház emeletétre küldi az utazókat.
hvg.hu: Bár grandiózus, mégsem könnyű megtalálni, hacsak nem igazít valaki útba. Egy látványos cégért mindenképpen megérdemelne a bejárat felett.
5. Vasárnapi piac – „…kuriózum minden négyzetcentin, köztük egy régi autó kasznija, egy talpakon álló kád, mindkettőben helyet foglalhatunk…” A Szimpla kertben vasárnaponként rendezik meg a termelői piacot, de Barone kitér a romkocsma a bohém barokk díszletére is.
hvg.hu: Valaha működött egy kertmozi is. Eltűnt, ahogy eltűnnek a kurzusba nem illeszthető kisebb filmszínházak, és a független színházak is.
6. Marvelosa Kávézó és Étterem – „…a nagymamád házába hívtak meg. Játék macik a fotelekben, horgolt babák az asztalokon, régi porcelánedények a vitrin mögött…” Kalács, körözött, házi lekvár.
hvg.hu: Barone még csak sugallja, a házigazdák azonban már kimondják: a pergő-pezsgő környezet helyett ide azért érkezünk, hogy lelassuljunk.
7. Millenáris Park – „Az egykori fémipari komplexum… 2000-ben kultúrnegyeddé alakult, játszótérrel, ami a magyar népművészeti formákat követi. […] Találhatnak egy apró szőlészetet is, és közösségi veteményeskertet is, paradicsommal, meg egy halom más terméssel.”
hvg.hu: És persze nem hagyja ki a Csodák Palotáját, amire méltán büszkék lehetünk… lehetnénk… vagyunk? A cikk néhány nappal azelőtt készült, hogy a Csodák Palotája elköltözött a Millenárisról, de már hónapok óta ismert a nehéz anyagi helyzete. Az Index szeptember 27-i összefoglalója szerint az interaktív tudományos kiállítás, amely Öveges professzor misszióját folytatja, új helyszínt keresett, mivel a Millenáris Kht. veszteségesnek ítélte az együttműködést. Fel is út, le is út, a Camponában vetettek horgonyt.
Az új helyszín nem tud vetélkedni a Millenárissal, hiszen messze Dél-Budán várná a vendégeket. A Moszkva téri helyszín budapestieknek, vidékieknek, osztálykirándulóknak könnyen elérhetővé tette az interaktív kiállítást.
8. Margitsziget – „…zöldbe borult tájkép régi romokkal pettyezve […] ahol a futók nyájként verődnek össze.”
hvg.hu: Biztos, hogy nem nyári hétvégén járt erre, vagy ha igen, akkor sem a szigetspiccen. A szigetre kiköltözött mulatókból a lealjasodott közönség a környezetét is a saját mocskához igazítja. Amikor elszabadulnak, szemét csorog minden kukából, cigarettacsikk szőnyegen gázolnak át a reggeli futók és törött üvegeket kerülgetnek. Nem hajléktalanok hevernek szanaszét, hanem márkás ruhákban kidőlt, bamba részeg vagy hajnali másnaposságban méregtelenítő huszon-harmincévesek.
9. Cserpes Tejivó – Főleg az enni-innivalókat ecseteli.
hvg.hu: Fogyasszunk mi is magyar terméket, mert (itt) nagyon is jó! (Nem beszélve arról, hogy milyen kiváló a honlap.)
10. Instant – Barone újra belefeledkezik a romkocsma dekorációjának elemzésébe. Önálló művészeti alkotásnak tartja a teljes belső építészetét. „A romkocsmák labirintusa” bizony „vibrál” a „túlburjánzó giccsek” stílusától.
hvg.hu: A romkocsmák aranykora egy időszakra esik a magyar Facebook, az iwiw (akkor még csak wiw) virágzásával. A kettő viszonya olyan volt, mint egy vámpírtörténet: nappal csak az éterben léteztek a barátságok, de amint leszállt az éj, a sötétben testet öltöttek a barátok. Ráadásul a kapualjak mögött rejtőzködő romkocsmákat akkor még inkább csak a bennfentesek találták meg.
11. Tranzit Art Café – A Kosztolányi Dezső téren ugyanaz a lelkesedés fogja el, mint a romkocsmákban. Részletesen mutatja be e külcsínt: az alkalmi kiállításokat, a szétszakadt gumiabroncsokból készült installációkat. Amikor Barone a helyszínen járt, éppen Örkény saját kezűleg készült illusztrációit állították ki. Még azt is megtudjuk, hogy az „egyperces” angol megfelelője a „flash fiction”.
12. Húspatika – „Kifinomultabb, mint egy hentesüzlet, otthonosabb, mint egy deli.” Ő, a merész amerikai író, aki – bár a kalória- és zsírszegény reggelikhez ragaszkodik – nem riad meg a mangalicazsír alapú csokoládétól.
hvg.hu: Picit pontatlan, no de a töpörtyű intézményét nehéz elmagyarázni az Elbától nyugatra. Ugyanis a csokiban igazából sózatlan töpörtyű került, ezt próbálta körülírni. Akad egy másik változat is, abban rozmaring és paprika bújik meg.
13. Kopaszi gát – Hajóutat ajánl, BKV járattal érkezett. A piknikelés mellett a Ponyvaregényt ajánlja, az étlapról a somlói galuskát emeli ki.
hvg.hu: A Kopaszi gát tényleg egy kis mai magyar csoda. Merthogy vigyáznak rá, és ennek a mértékegysége a kikopott fű:ápolt gyep arány. Ezen túl a gát és Lágymányos partjával közrefogott öbölben nem csak fürdeni lehet, hanem sárkányhajózni és kielboatozni. Egy városba aligha csempészhetjük vissza ügyesebben a szabadságot és a természetet, mint természetes vízzel és vízparttal.
14. Citadella – Egy apró érdekesség: „Az ország fasizmus alóli felszabadulásának emlékére” épült.
hvg.hu: De jó Barone-nak, akinek nem kell részt vennie az álságos magyar történelemértelmezésben, aminek sarokköve a Horthy-nosztalgia és az 1920-45 közötti események elmaszatolása.
Vad és romantikus, nyugodt és előkelő
Budapest gyakori téma, de ritkán kapja meg a méltó figyelmet. A Telegraph a múlt héten publikálta Robert Bathurst színésszel készített interjúját, akit Budapest-szakértőjeként mutatott be, mivel a művész két hónapot töltött a magyar fővárosban.
7 pontatlanság Budapestről az angol sajtóban
Csakhogy a két hónapból nem sok csapódott le a publikációban. Közhelyes és pontatlan. A körút építészetét art nouveau stílusba sorolja, a Tokaji nevét helytelenül írja, a történelmi hátteret pletykaszinten idézi. Például az 1956-os forradalom a fürdőkben született, mert ott nem voltak lehallgató készülékek, mondja a cikk.
Szőrszálhasogatás számon kérni? Talán, de ki venne le egy olyan párizsi kalauzt a könyvesbolt polcáról, ahol a Diadalívről azt írják, hogy orientalista, és amely szerint a Francia Forradalom azért született a Szajna-parti sétányokon, mert a besúgóknak víziszonya volt? A csomókeresés jogát tehát a saját városunkra is fenntarthatjuk.
A Bathurst-példa kivételes ugyan, de ahhoz képest, hogy a magyar fővárost hányszor dolgozzák fel, meglepően szerény a részletek szeretete. Általában Párizs-arculatát és a keleti építészeti nyomokat említik. Fiona Duncan a szintén Telegraphnak írt tavaly februári beszámolójában érzékletesen számol be e két vonásról: „hipnotizál, ahogy a kelet találkozik nyugattal, köszönet az Ottomán uralom éveinek”.
Duncan nem magányosan követi az elméletet, amely szerint a budapesti orientalista arculat egyértelműen törökkori. Pedig ez nem igaz, már csak azért sem, mert a 19. századig Pest egy porfészek volt, csupán a napóleoni háborúk után fejlődött nagyvárossá, így csak a budai fürdők lehetnének a leglátványosabb törökkori épületeink.
Márpedig nem ezek őrzik a leglátványosabb orientalista jeleket. A pesti zsidó háromszög épületei hatalmas tornyaikkal és kupoláikkal grandiózusan próbálják újraéleszteni a keleti látványvilágot. Igaz, éppen ezzel az erőfeszítéssel tesznek tanúbizonyságot arról, hogy az építészetük nem autentikus. A 19-20. századi közép-európai mesterek verejtékezve próbálták felidézni a hiteles közel-keleti ornamentikát. A Dohány és a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógák, valamint a Hősök temploma mintáját a bizánci, mór, velencei építészetben, a korai közel-keleti feltárásokban és a Bibliában lelték meg.
Ez azonban már lehet, hogy tényleg felesleges kekeckedés lenne, hiszen Duncan, ha nem is történészi precizitással, de megünnepli a város „vad és romantikus, nyugodt és előkelő” alkatát. Hozzáteszi: még olcsó is.
Ezért is szeretnek bennünket. A TripAdvisor megbízásából készült, és idén júniusban publikált felmérésben Budapest a 4. legolcsóbb utazási célpontként szerepel. „Az európai városok közül Budapest és Varsó olyannyira megengedhető mint néhány ázsiai város”, hangsúlyozta Jean Ow Yeong, a TripAdvisor Asia szóvivője. Valóban, 4. helyre kerültünk a 48 várost soroló ranglistán, és csak Hanoi, Peking és Bangkok előzött meg bennünket.
Más ranglistákon is jól teljesít a város. A CNNGo májusi 50-es ranglistáján, ahol a legimpozánsabb hidakat sorolják, a Lánchíd a 21. helyre került, az 50 legjobb nyári fesztivál között felbukkan a Sziget. A legjobb európai bárok között a Paulay Ede utcai Boutiq Bar díszeleg. A Lonely Planet szerint Budapest a régió buli fővárosa.
Két lecke a Magyar Turizmus Zrt.- nek
Ezek a források minden tudást biztosítanak egy sikeres országimázs kampányhoz. Két okból is.
Az egyik az, hogy a fenti pontatlanságok azt tükrözik, hogy annyira nem vagyunk még fontos célállomás, mint szeretnénk. Az, hogy az Andrássy útat néha körútként és nem sugárútként írják le, elfogadható és gyakori tévedés.
Másrészt az elnagyolt leírások elrejtenek egy halom apró kincset, amit a Budapesten élő nagyjából 180-200 ezer fős expat közösség már itt ismert meg, ma már imádja, de korábban nem tudott róla. Ezeket pedig éppen azoknak a vendéglátóknak köszönheti a város, akik közül néhányat Barone ajánl. Ritka megtiszteltetés ez, hiszen marketing büdzsé hiányában ritkán kerülnek olyan előkelő helyre, mint a Huffington Post.
Érdemes lenne a promóciós listánk tetejére rakni ezeket vendégcsalogató és marasztaló tételeket.
