Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A pezsgőnek vannak szerelmesei, akiknek szenvedélye barban mérhető. Egy pezsgőkóstolón jártunk, és megnéztük, mi a mai champagne-divat.
Jay-Z 2006-ban bojkottot hirdetett a Cristal pezsgő ellen. Pedig előtte a rapmogul még egy dalába is beleszőtte a luxusmárkát, de miután a Louis Roederer akkori ügyvezetője Frederic Rouzaud az Economistnak adott interjújában leszólta a hip-hop szcénát, a rapperek megmondóembere kitiltotta a low riderek hátsó üléséről és a jacuzzik pereméről a presztízs-sámpéjnt.
A hatalmas lufivá fújt balhé kiváltó oka az volt, hogy az újságíró rákérdezett: nem gondolják-é károsnak kristálytiszta imázsukra a hip-hop csiribiri életstílusát Roedererék. “Ez jó kérdés, de mit tehetnénk? Nem tilthatunk el embereket attól, hogy megvegyék, de biztos vagyok benne, hogy a Dom Perignon vagy a Krug örömmel venné át ezt a piacot.” Több sem kellett, azok a bizonyos emberek maguk tettek róla, hogy ne kerüljön több Cristal a „fuvolájukba”. Jay-Z egyenesen rasszistának titulálta az üzleti szempontból szerencsétlennek tűnő kinyilatkoztatást.
Hogy valójában ártott-e a pezsgőgyártónak a bojkott? Nem láttam a piaci eredményeket, mindenesetre az üvegenként 60 ezret - forintot - kóstáló prémium márka II. Sándor cár óta (1876) létezik – sőt mi több él és virul, megengedheti magának, hogy csak a legjobb évjáratokban készítsen pezsgőt, továbbá 200-250 ezerre korlátozza azokban a jó években a megtöltött palackok számát.
A limitáltság és elhatárolódás nem rossz taktika, ehhez képest a Dom Perignon kismiska, ők 2-3 milliót adnak ki évente, a Moet & Chandon pedig a világért sem idegenedne el a celebvilágtól, sőt szívesen fotózkodik együtt a szépekkel és gazdagokkal. Több éve reklámarcuk például Scarlett Johansson, a Duran Duran Girl Panic című klipben pedig többször lehet látni az üveget, mint a zenekar tagjait. Roederer sosem használ marketingcélra hírességet, viszont kiszemel művészeti projekteket, melyeket méltónak tart a támogatásra. És közben nem ragaszkodik ahhoz, hogy a kiválasztott Cristallal a kezében alkosson.
A Pezsgővilág idén másodszorra megrendezett Pezsgő és Champagne Kóstoló fesztiválján mindkettőből lehetett inni, ami csak annak probléma, aki zavarba jön, ha hatvanféle buborékos alkohol között kell sasszéznia a józanság látszatát fenntartva. Magassarkúban. Az extradry teherrel nehezen, de meg lehet birkózni, főleg, ha a tízedik választott a Cristal, előtte pedig 2003-as Dom Perignon, Moet & Chandon brut és Foss Marai prosecco volt a pohárban. Közben pedig kiderül, hogy népszerűbb itthon a pezsgőzés, és már rég nem csak karácsonyi, szilveszteri, illetve szülinapi koccintásra hűtik be a jobb esetben száraz, egyébként félédes és isten bocsássa meg édes magyar alapkínálatot. Egyre több bár és étterem itallapján lehet például proseccót találni, ami azért dicséretes, mert olcsóbb, mint a champagne vagy a pezsgő, de könnyedebb és állítólag kevésbé is hizlal, mint a bor, mondta el Szendrődi Réka az esemény szervezője.
A fő csapás a pezsgődivatban mégis a rozéőrület. A Moet & Chandon "halvány réz árnyalatú" Brut Imperial Roséját például a Cote d’Azurön manapság, mint a cukrot, a magyar forgalmazó sem tudta igazán megmagyarázni ennek okát. A rózsaszínes árnyalat úgy látszik, nem csupán a férfiing-divatot lágyította el, ami biztos: én is ragaszkodtam hat évvel ezelőtti esküvőmön a gyöngyöző rozéhoz, de akkoriban itthon még csak a Hungáriából lehetett kapni. Azt is elvétve, és félszárazból. De a közértekből még mindig hiányzik a prosecco, és a rozé pezsgő szélesebb kínálata, ami esetenként egy vagy nulla találatot is jelenthet. A nemes italok hitvallással, illetve a nyelven szétpattanó, lebegő, vagy szétolvadó gyöngyökkel dúsított üvegei ugyanis nem mutatnak jól az ábécék polcrendszerén. Nem beszélve „a poros, neonnal világított környezet káros hatására” – vallja például egy új magyar márka, a Kreinbacher pezsgő szóvivője. Ezért a borkereskedések és vendéglátóhelyek látják el idehaza a pezsgők és champagne-ok szerelmeseit. Mert szerelem, de legalábbis szenvedély ez, barban mérve, és ezt csak az érti, akinek presztízskérdés, hogy tökéletesen ki tudjon bontani egy üveg pezsgőt, és kudarcként éli meg, ha az túl nagyot pukkan.
Az egyik étterem séfjének előadásából arra derült fény a fesztiválon, hogy felsőbb gasztronómiai szinteken is lehet művelni a pezsgőfogyasztást. Ugyanúgy passzintanak ételeket hozzá, mint a borhoz, az igazán különleges élmény viszont az, ha nem az ételhez választják az italt, hanem a pezsgő ihleti a hozzáértőket főzésre. Vita tárgyát már csak az képezi a pezsgővacsorákon, hogy mi a jobb: a pezsgő bukéjával harmonizáló ízt létrehozni, vagy épp ellenkezőleg, bátran szembemenni a padlizsán, szarvasgomba, vajas, kakaós jelleggel. Vagy egyéb olyan aromákkal, melyeket érez egy-egy korty után a kiélezett ízlelőbimbókkal megáldott gurmé.
