A szervezet védelmi fegyvertára különböző típusú immunválaszokból áll, amelyek a különféle kórokozó osztályokra reagálnak. Az 1. típusú immunválasz, amely a vírusok, baktériumok, gombák és az élősködők ellen hat, főként a kórokozók vagy a fertőzött gazdasejtek közvetlen elpusztításán alapul. A 2. típusú immunválasz viszont úgy véd a külső környezeti veszélyektől, hogy a szervezet T-sejtjeinek és ellenanyagainak aktiválásával harcol az irritánsok ellen. Az a probléma, hogy a szervezet túlzásba viheti a 2. típusú immunválaszt, ha környezeti antigének, például pollen, véletlenül aktiválják. A szénanáthában szenvedők túlságosan is jól ismerik ennek következményeit: az allergének a hisztamin túltermelését váltják ki, ami köhögést, tüsszögést, orrfolyást okoz, tönkretéve szinte az egész tavaszi és őszi időszakot.

A Yale kutatói azonban azt állítják, hogy az időnként bekövetkező túlműködés ellenére a 2. típusú immunválasz előnyös hatást gyakorol az emberekre. A gazdaszervezet védelmi rendszerének e reakciója hosszú idő alatt úgy fejlődött ki, hogy megvédjen bennünket a környezeti veszélyek legalább négy különböző osztályától: az élősködőktől, a káros vegyületektől, az állatmérgektől és a környezeti irritánsoktól. Ha viszont a 2. típusú immunitás az idők folyamán azért alakult ki, hogy megvédjen bennünket, mi a célja az allergének olyan kis mennyiségének érzékelése, ami túlságosan kevés ahhoz, hogy kárt okozzon bennünk, ráadásul a téves védekezési reakció szenvedést okoz számunkra?

A kutatást vezető Ruslan Medzhitov úgy véli, hogy az allergiás túlérzékenység azért alakult ki, hogy felmérje a környezetet a kártékony anyagok jelenlétét illetően. Az első behatást követően az immunrendszer emléket szerez, így a következő behatások alkalmával még a legkisebb mennyiség is megelőző választ vált ki, amely segít minimálisra csökkenteni a potenciális káros hatásokat. Az ilyen reakciók abban is segítenek, hogy elkerüljük az olyan környezetet, amely a veszélyes anyagot tartalmazza.