"Magányos kisfiú voltam, ijedt, félénk, a történelmi események nagyon megviseltek - mesélte egy alkalommal az 1935-ben született pszichológus. - A világ elől a könyvbe bújva elfelejtettem, ami körülöttem történt. Talán még ma is megvan az a levél, amelyet az édesanyám írt hat-hét éves koromban a munkaszolgálatos apámnak. Kérte, ne aggódjon a fia miatt, ő most is az ablak mellett ül, olvassa a Dörmögő Dömötört és hatalmasakat nevet közben. Később könyvekkel bástyáztam körül magam. Soha semmi egyebet nem gyűjtöttem, és gyerekeimre vegyes könyvtárat hagyok. Nem ritkaságokra meg első kiadásokra vadásztam; a tartalom volt lényeges. Ha Arany János Toldiját akartam olvasni, akkor azt vettem meg" - mesélte egyik interjújában a március 10-én 75 évesen elhunyt gyerekpszichológus.

"A feleségem kedvenc anekdotája fiatal korunkból, hogy mivel mindig baj volt a testsúlyommal, nem találtam a méretemre illő, jó szabású ruhát. Akkor is így jártam, amikor egyszer hosszú idő alatt összegyűjtöttem egy öltönyre való pénzt. Mérgemben a ruhaüzlet melletti antikváriumban az utolsó fillérig elköltöttem az összekuporgatott forintjaimat." - mesélte Ranschburg Jenő.

MTI

A gyermeklélektant oktató fiatalasszony

Egy másik alkalommal - írja Mátraházi - azt magyarázta a pszichológus, hogy a morál is összefüggésben van az olvasottsággal. Az ember fejében élő irodalmi alakok modellként vagy elriasztó példaként szolgálnak. "Ezt persze nem gondoltam így végig, amikor elhatároztam: irodalmat kedvelő és az olvasásban gyönyörűséget lelő gyerekeket fogok nevelni" - idézte fel. - Ugyanis nemcsak mindenki elől elrejtett író, költő voltam világéletemben, hanem eredetileg magyartanárnak készültem. Ám a gyógypedagógiai tanárképzőbe vettek fel. Nem tudtam, mi fán terem, csak a pedagógia vonzott benne. A pszichológiáról addig semmit sem hallottam, de a gyermeklélektant egy később nevessé lett csinos fiatalasszony tanította, Lányi Miklósné. Biztosan ez is motiválta az érdeklődésemet; a főiskola végeztével beiratkozzam az ELTE esti tagozatára pszichológia-magyar szakra - mesélte. 

Hajnalonként indultam Velencére, a munkahelyemre, és délután már ott ültem az előadásokon. Mindig szorgalmas tanuló voltam, az a fajta jó fiú, akit nem igazán szeretek a pszichológiai gyakorlatomban. Mindig jelesre kellett vizsgáznom. Egy éjszaka, amikor Velencén rekedtem, hozzáláttam, hogy a főiskolai szakdolgozatomból tanulmányt készítsek, és elküldtem a Magyar Pszichológiai Szemlének. Úgy hozta a sors, hogy közölték, és komoly visszhangja lett, ennek nyomán felhívtak az MTA Pszichológiai Intézetéből, hogy lenne-e kedvem tudományos segédmunkatársnak oda szegődni. Ekkor dőlt el, hogy pszichológus válik belőlem.
   
A Családi kör tette tévésztárrá    
       
Az 1970-es években tévésztárrá lett a csecsemőkkel és az anya-gyerek kapcsolattal foglalkozó Ranschburg Jenő. Szülők serege követte figyelemmel az általa kitalált Családi Kör című nevelési műsort. Konfliktushelyzeteket játszatott el színészekkel, és amikor a történetbeli család rossz módszert választott, a pszichológus belépett a szituációba, és elmagyarázta, miért, hogyan kellene beszélni, dönteni, nevelni. Gyerekkel bánni. Könnyed volt és megnyerő. De mi állt ennek hátterében?

- Alkati gátlásaim mellett igazán lámpalázas típus vagyok, most sem tudtam mit kezdeni magammal már negyedórával az érkezése előtt - árulta el közel hetvenévesen, egy írott cikk alapjául szolgáló beszélgetésben, amikor egyáltalán nem kell nyomdakészen fogalmazni. - Több mint harminc évet húztam le az egyetemen, mégis minden előadásomra úgy készültem, mintha az első lett volna. Nem azért, mert tisztességes ember vagyok, hanem mert már az előző nap sem voltam képes mással foglalkozni. Olyan típusú szorongó vagyok, akiből a lámpaláz segít a lehető legtöbbet kihozni. Előfordult, hogy gyötrő fogfájással mentem el egy előadásra, de az alatt a másfél óra alatt nem éreztem, hogy fáj a fogam. Szerintem a szakmám legmagasabb szintű tudományos eredményeit is le lehet fordítani tisztességes magyar nyelvre, hogy megértsék, és hasznot húzzanak belőle azok, akikért a munka folyik. Mindig erre törekedtem. Számomra presztízskérdés, hogy amikor én beszélek, a hallgatóságom ne tudjon másra figyelni. Ha úgy érzem, ez sikerült, nagyon boldog az egész napom.

A szeretet tanult magatartás

Negyven éve Ranschburg Jenő beszélt itthon először arról a nyilvánosság előtt, hogy a szeretet tanult magatartás, ami a szülő-gyerek kapcsolatban a korai időszakban alakul ki, illetve milyen veszélyei vannak, ha ez nem alakul ki. Devianciához, kábítószer-fogyasztáshoz, bűnözéshez vezethet. 

- Mély meggyőződésem, hogy három-négy esztendős korban már vannak olyan jelek mind a gyerekek viselkedésében, mind családi hátterükben, amelyek alapján ilyenfajta prognózisok felállíthatók - érvelt -, és ami még fontosabb, a megelőző munkát is ekkor kellene elkezdeni. Kilenc-tízéves korban már bizonyos magatartásformák már visszafordíthatatlanok - mondta.

"Szűrővizsgálatok bevezetésére tettem javaslatot, és az, hogy valamelyest idő előtt nyugdíjba mentem, összefügg azzal, hogy ezt visszautasították" - mondta. Szerinte a mai világ az olyan feladatokat szereti, amelyeknél mérhető az eredmény, ez esetben azonban a hatás tizenöt év múlva jelentkezne igazán, méghozzá egy negatívumban: nincs vagy kevesebb a deviáns, és még oksági összefüggést is nehéz találni a kezdeményezés és az eredmény között.

"Úgy vélem, sok társadalmi gondot civil kezdeményezéssel kell megoldani. Ezért hívtam például életre az Országos Gyermekvédő Ligát, amelynek céljai között szerepel, hogy minél kevesebb emberben éljen a hit, miszerint jó, ha a gyerek megalázott, kiszolgáltatott a felnőtteknek, és az a jó szülő, aki keményen büntet" - mondta a pszichológus. Az ismeretterjesztő előadásokra, könyvekre azok figyelnek, akik a lelkük mélyén tudják, hogy az elhangzó tanácsnak megfelelően kell nevelni. Csak megerősítést várnak. A pszichológus az interjúban úgy fogalmazott: "Abban reménykedem, hogy egy-egy attitűd megváltozik, ami megjelenik majd a gyerek személyiségében, amikor ő szülő lesz, és ha erre ráépül az újabb pici változás, akkor három-öt generáció után talán "kiváltják" majd a receptet, amelyet évtizedekkel korábban Ranschburg tanár úr "írt fel" a televízióban..."