Szeretjük egymást, de külön élünk
Alternatív együttélési formák: e gyűjtőnév alá minden típusú párkapcsolat besorolható, amit nem tettek hivatalossá az anyakönyvvezető előtt. Az együttélés, a látogató partnerkapcsolat egyre népszerűbb, s ez a házasságkötések számának drasztikus csökkenésével is mérhető. S ez annak ellenére van így, hogy a házasság intézményének pozitív megítélése alig változott: még mindig a legelfogadottabb – s talán a legvágyottabb – formának tekinthető.
Mivel az emberek nem bíznak sem egymásban, sem magukban, marad a vak tapogatózás valamiféle „kényelmesebb“ megoldás, újfajta férfi-nő kapcsolat után, mely kevesebb kötelezettséggel jár - fogalmaz Carl Rogers pszichológus Társakká válni című könyvében.
Ilyen például a látogató partnerkapcsolatnak nevezett forma, ami kissé félrevezető elnevezése ellenére kizárólagos, bizalomra és hűségre alapozott, ám összeköltözéssel nem járó kapcsolatot takar. Több szempont is magyarázhatja, miért alakul ki efféle kapcsolat: vannak, akiknél a kényszer szüli, de az sem ritka, hogy önként vállalt különélésről van szó. A Népességtudományi Kutatóintézet 2008/09-es adatai szerint körülbelül ötszázezer honfitársunk él ilyen párkapcsolatban, és ezek felében naponta találkoznak a párok. Az adatok azt is jelzik, hogy az egymás otthonától való távolság nem meghatározó oka a partnerség e formájának. A cikk folytatását elolvashatja a HVG Online egészségportálján, kattintson!