Málta már régóta népszerű nyaralóhely a magyarok körében is, a jó idő garantált, a rengeteg látnivaló és a programlehetőség, és persze sok fiatal érkezik ide nyelvtanulás céljából is. Budapestről az Air Malta közvetlen járatával lehet a legegyszerűbben eljutni a szigetre, kb. 60 ezer forintért.

Mikor megérkeztünk, azonnal megcsapott a „nyaralás szag”, azaz a finom meleg, tengeri levegő. A Vallettától nem annyira messzi St. Julians városában lévő szállásunkhoz meglehetősen bonyolult lett volna tömeg közlekedve eljutnunk, a reptéri információs pultnál lévő hölgy ugyan készségesen elmagyarázta, milyen buszokra kellene fel-le és átszállni, ám ez a 35 fokot és a csomagjaink méretét figyelembe véve nem igazán volt valós opció, ezért inkább a kényelmes légkondicionált taxit választottuk, ami 25 euróért háztól házig szállított bennünket. Mikor beültem az autóba, akkor tudatosult bennem, hogy nem jó helyen van a kormány. Azaz a jobb oldalon, és itt mindenki a szembejövő sávban közlekedik, össze-vissza kanyarodik. Beletelik pár napba, hogy az ember megszokja – ha egyáltalán megszokja - a fordított rendet.

Első esténket St. Julians és a közeli Paceville felfedezésével töltöttük. Gyönyörű régi épületek, és festői öblök (Balutta Bay és Spinola Bay) fogadnak bennünket. Hétköznap este is nagy élet folyik, rengeteg a nyelviskolás fiatal, s nekik persze majdnem minden este buli van. Dohányzó barátaim egyik első észrevétele volt, hogy egyáltalán nem árulnak mindenhol cigarettát, inkább csak automatákból lehet csak vásárolni. A legtöbb bolt este 7-8 körül bezár, beleértve az élelmiszerüzleteket is, amiből csak egy-kettő tart nyitva későig. Fel szerettük volna tölteni készleteinket, de a szupermarketek már zárva voltak – addig sikerült nézelődnünk – amikor egyszer csak megpillantottunk egy helyes kis sajtboltot.

Nem volt túl sok dolog a pultban, ám azok nagyon is minőséginek tűntek. A boltban azonban nem volt se híre se hamva eladónak, így hátrasétáltunk, s egyszer csak egy hatalmas, profi konyhában találtuk magunkat, ahol pörgött az élet. Beszóltunk, hogy itt vagyunk, mire egy igen kedves talpig fehérbe öltözött séf, olaszos akcentussal megkérdezte, miben segíthet. Mondtuk neki, hogy csak egy kis sajtot szeretnénk, mire ő kijött a konyhából, s készséggel kiszolgált minket. Remekül elbeszélgettünk vele, kiderült, hogy a bolt feletti két emelet egy híres olasz étterem, a La Dolce Vita, s nem más, mint a hely főszakácsa, egyben tulajdonosa Claudio Trovato az, aki kiszolgált bennünket, sőt még egy koktélra is meginvitált a csodás kilátással bíró teraszra. Ennyit az aznap esti bevásárlásról.

Kattintson a képre még több fotóért

Két nap pihenés mindenkinek jár: teljes relax, 30 faktor, rózsaszín gumimatrac, frissen facsart narancslé, női magazinok tömkelege (persze kizárólag képnézegetés céljából) és egy jó könyv. Mindezek után úgy döntöttünk, aktivizáljuk magunkat egy kicsit, elvégre is a lovagok szigetén vagyunk, ahol a has süttetésén kívül is lehet mit kezdeni magunkkal.

Az úti cél Valletta. Kisétáltunk hát a legközelebbi buszmegállóba, ami természetesen az „ellenkező  oldalon van”. Mint közben megtudtam, a máltai buszok legendásak. Le kell inteni őket, különben nem állnak meg, s ha egyszer megállt, akkor meg kell kérdezni a sofőrt, hova megy, mert egyáltalán nem biztos, hogy oda, ahová mi azt gondoljuk. Ha mindez megtörtént, és a sofőr úgy dönt, hogy felszállhatunk, akkor fejenként 50 euro centet kell fizetni egy „menetért” mindegy, hogy egy megállót megyünk vagy tízet.

Végigcsináltuk a fent említett procedúrát, s nagyjából a negyedik buszra sikerült feljutnunk. A szomszédos Sliema felé vettük az irányt, ahonnan komppal a legegyszerűbb megközelíteni Vallettát. A sofőrök itt nem szívbajosak, az embernek gyakorlatilag nonstop az az érzése, hogy a kanyarban tuti nekimegyünk a szembejövőnek. A sofőrök – akik egyébként kvázi beköltöznek a buszvezetőfülkébe, s a családi fényképektől kezdve a világító Szűz Máriáig mindent maguk köré raknak – azonban szerencsére  rutinos versenyzők. A sliema-i kikötőből 20-30 percenként közlekednek a kompok, s kb. 10 perc alatt érnek Vallettába. A kikötőből egy kisebbfajta túra feljutni a városba, de higgyék el, megéri.

További képek itt, kattintson!

Málta fővárosa egy nagy erődrendszerrel körbevett félszigeten fekszik és az UNESCO világörökség részét képezi. A Triq ir-Reppublikan végighaladva láthatjuk a város nevezetességeit, amiket most mi is sorra veszünk. Impozáns látvány a városkapu, a Szent Jakab és Szent Elmoerőd, a Szent János bástya, valamint a Szent János Társkatedrális, amely Málta egyik legnagyobb reneszánsz katedrálisa, egyben sziget vallási és kulturális életének központja, díszes barokk berendezéssel és Caravaggio festményekkel. Az Auberge de Castille palotát is érdemes legalább kívülről megszemlélni, bejutni viszont nem lehet, ugyanis ez a csodás épület ma a miniszterelnök rezidenciájaként funkcionál. Mindenképp sétáljunk el a Felső Barcca Kertekhez, ahonnan lélegzetelállító panoráma nyílik a szigetre.

Mivel picit megszomjaztunk a hőségben, így megkerestük Valletta leghíresebb kávézóját, a Cafe Cortina-t, ami 1976 óta várja a vendégeket finom süteményekkel, főzött fagylalttal és kávékülönlegességekkel is. Van turistamenü is, ami egyébként ehető, de csodákat ne várjunk tőle. A házi fagyi azonban tényleg isteni.

A következő napon a nyaralás újabb elengedhetetlen pontjához érkeztünk  – legalábbis női szemmel mindenképpen –, ami nem más, mint egy jó kis shopping túra. A legjobb lelőhelyek: a St Julians-ben lévő Bay Street Shopping Center valamint Sliema városában a the Point bevásárlóközpont. Persze rengeteg üzlet és eldugott egyedi kis bolt is található a sziget szinte összes városában is. Jellemzően angol márkák uralják a terepet, az árak pedig olyanok, mint bármelyik nyugati országban.

Málta híres az éjszakai életéről: a legnépszerűbb helyek Paceville városában találhatóak, ami testközelből inkább egy óriási tini diszkóhoz hasonlít, ahol egymást érik a szórakozóhelyek, és az átlagéletkor alig súrolja a tizenhetet. Akinek ez bejön, az jól fogja itt érezni magát, akinek kevésbe, annak sem kell elkeserednie, mert létezik „tini mentes övezet” is. A legjobb koktélok St. Julians-ben a Juuls bárban (a La Dolce Vita háta mögött, Spinola bay-ben) vannak, a Beduin bárban havonta rendeznek beach partikat, és a Club 22 sem okoz csalódást.

A máltai gasztronómiáról bővebben itt olvashatnak.  

-SzJ-