„A lakóautós utazást olyan csekély költségből ki lehet hozni, hogy azt senki sem hiszi el, aki nem próbálta, de annyit is el lehet rá költeni, hogy egy átlagember felszisszen a hallatára” – foglalta össze tapasztalatait a HVG-nek Czimmermann Tibor, a Karavándor magazin felelős szerkesztője. Állításának második feléről bárki meggyőződhet néhány perc alatt az interneten, hiszen a lakóautó-kölcsönzésben érdekelt hazai cégek honlapjain még csak nem is kell a luxuskategóriát böngészni, hogy napi 45 ezer forint feletti bruttó bérleti díjakkal találkozzunk. Márpedig a főszezonban minimum egy hétre kínált járgányokkal való vakációzásban ez csak a költségek egy – bár tagadhatatlanul tetemes – része.

A félmillió forintos nyaralás a válságos években elriasztó lehet, ám alapos előkészítéssel a költség jócskán lefaragható, másrészt akár másodlagos is lehet azoknak, akik a „hátamon a házam” életérzésre vágynak. A helyhez nem kötött komfort persze néha csalóka is lehet, mert a kombinált járművekben hiába alapfelszereltség a beépített zuhanyzó, a vécé, a gázfőző, a mosogató és a hűtőszekrény, valamint a franciaágyak, az európai országok többségében tilos velük közterületen éjszakázni. Nem engedélyezik ezt például Horvátországban, Görögországban, Nagy-Britanniában és Hollandiában sem, akárcsak Magyarországon, ami persze nem jelenti azt, hogy egy utcai parkolóban vagy egy tér szélén diszkréten vadkempingezők mindenképpen büntetésre számíthatnak.

Az e területen liberális Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban vagy Spanyolországban viszont elvileg bárhol el lehet tölteni alkalomszerűen egy éjszakát, arra kell csak figyelni, nincs-e helyi tiltás. Tőlünk Nyugatra – elsősorban a forgalmasabb útvonalak mentén – számos helyen lehet kifejezetten lakóautósoknak (és lakókocsisoknak) kialakított éjszakázóhelyeket találni, ahol 1–10 euró fejében vizet, áramot lehet vételezni, és meg lehet szabadulni a vécétartályok tartalmától.

Ennél jóval mélyebbre kell a pénztárcába nyúlni a kempingekben, pedig sokukban a lakóautósoktól sem kérnek (jelentősen) többet, mint a személyautóval sátorozni érkezőktől. A német autóklub, az ADAC tavalyi felmérése szerint a nyugat-európai országokban (Németországot kivéve) így is csak a nem frekventált helyek egyszerűbb kempingjeiben lehet megúszni egy éjszakát 30-35 euró alatt. De persze sokat, akár 20-30 százalékos megtakarítást is jelenthet az előfoglalás, vagy ha valaki egy korábban már felkeresett táborhelyre tér vissza.

Paradox módon a gondos előkészítés a kulcsa az elvileg szinte korlátlan szabadságot ígérő lakóautós csatangolásnak, ha az ár is számít. A kereskedői akciókat figyelők például már napi 30 ezer forintért is találhatnak járművet (a 10-11., illetve a 14-15. napon túli bérlésnél általában kedvezmények járnak). Érdemes az útba ejtendő célpontokat is alaposan feltérképezni interneten, netán az ugyanott közzétett számos úti beszámolót böngészni. Jól lehet ugyanis takarékoskodni a helyismeret révén, például a városokba sok helyen be nem engedett lakóautónak olcsó és biztonságos, a tömegközlekedéshez közeli parkolót keresve. Nem nagyon lehet viszont spórolni a – 100 kilométerenként nagyjából 9-10 liter gázolajjal kalkulálható – fogyasztáson, valamint a főzéshez használt gázpalack (tíznapos túra esetén mintegy 10 ezer forintos) költségén. Szinte minden kereskedő felszámít (általában 15 ezer forintos) előkészítési díjat, a kaució 200–500 ezer forintos – problémamentes út végén visszajáró – összegéről nem is beszélve. A túlzott spórolás is megbosszulhatja magát – állítja Czimmermann, ezért szerinte mindenképpen kétévesnél fiatalabb, még garanciális lakóautóval szabad csak elindulni, ellenkező esetben az utazás sikere a vakszerencsén múlik.

Mindezeket figyelembe véve igen nehéz a rendszerint több mint tíznapos lakóautós nyaralást – amelynél csak a járműbérleti díjak akár 200 ezer forintos eltérést mutathatnak – összevetni bármely más üdülési formával. A HVG mégis megkísérelte kiszámolni, hogy csak az átlagos úti- és szállásköltségeket nézve mire számíthat egy kétgyerekes „átlagcsalád” 2010 nyarán, ha mondjuk a dalmát tengerpartra, illetve a katalán Costa Bravára indul. A kemping- és apartmanárakat is figyelembe véve (a horvát tengerpartnál autós, míg a spanyol útnál fapados repülős utazással kalkulálva) úgy tűnik, a távolabbi célpont esetében már különösebb megszállottság nélkül is belátható a lakóautózás előnye. Naponta (és fejenként) még a közepesen drága lakóautóval is 3 ezer forinttal kevesebből kijön az ilyen nyaralás, mint a repülős-apartmanos.

Talán ezért is van, hogy míg a világ számos országában egyre elterjedtebb a lakóautózás, Magyarországon (statisztikai adatok híján) becslések szerint mindössze 3-5 ezren hódolnak e szenvedélynek, a bérlésbe pedig talán még ezren sem vágnak bele évente. A műfajjal való ismerkedéshez hozzáértők mégis inkább ezt javasolják, mivel a megbízható műszaki állapotú, néhány éves járgányok ára 6-8 millió forintnál kezdődik.

A HVG hetilap további cikkeit ide kattintva érheti el.

ILLÉNYI BALÁZS
(HVG)