Tavalyelőtt karácsonykor sem gondolkodott sokat, mikor egy baráti meghívás kapcsán 3 nap alatt Buenos Airesben találta magát. Azt az utazást élete egyik nagy kalandjának tartja. A tavalyi évben részt vett az egyik kereskedelmi TV csatorna afrikai kalandtúráján, melyről szintén élményekkel térve tért haza és ezeket meg is osztotta velünk.

Melyik volt életed legizgalmasabb utazása?
Az például egy nagyon érdekes élmény volt, amikor 2003-ban Remete Kriszta tervezővel részt vettünk a romániai Fashion Weeken Jasiban, ami egy teljesen elvarázsolt kis román város. Bukarestből Jasiba a Kárpátokon keresztül egy kis 20 személyes lélekvesztővel repültünk át. Az igazán izgalmas volt. Amúgy pedig én mindig izgalmassá teszem a saját utazásaimat, mert mindig van valami olyan kaland, amitől érdekessé válik az út. A tavalyelőtti karácsonyi Buenos aires-i utazásom is olyan volt, most karácsonykor és szilveszterkor Szingapúrban és Balin voltam, az is érdekes volt. Provokálom a történéseket, ezért mindig van valami olyan dolog, ami izgalmassá teszi az kint tartózkodást.

Tavaly Afrikában is jártál egy TV műsorral. Azt mondják, hogy aki egyszer elmegy Afrikába, az bizonyosan beleszeret. Te is így jártál?
Nagyon jó élmény volt ez az afrikai út. Egyrészt azért, mert egy csomó olyan dolgot láttam, amivel én általában nem találkozom. Nem vagyok nagy állatbarát, de fantasztikus volt a nemzeti park, ahol számtalan állatot láttunk, amelyek ott voltak tőlünk karnyújtásnyira. Nem vagyok nagy gyerekbarát sem, mégis hihetetlen élmény volt, amikor ellátogattunk a botswanai iskolába, ahol 10-12 éves angolul tökéletesen beszélő fekete kisgyerekek vettek körül, akikkel néhány perc alatt fantasztikus kontaktust tudtunk teremteni. Számomra megrázó tapasztalt volt ez, Kelet-Európából érkezve, ahol az emberek sokkal zárkózottabbak, és gyanakvóbbak. Ott jó volt látni ezt az őszinte nyíltságot. 2 perc múlva, már hajunkat fonták, az ölünkbe ültek és együtt énekeltünk. Nekem nagyon ritkán van ilyen élményekben részem. 

Volt olyasmi, amiről azt gondoltad, hogy ezt nem tudnád megszokni hosszútávon?
Arra döbbentem rá az út során, hogy mindenhez nagyon hamar hozzá tudok szokni. Számomra nem volt kényelmetlen, hogy egy locsolókannából kellett zuhanyozni, nem zavart, hogy sátorban laktam, pedig életemben eddig talán kétszer táboroztam összesen tinédzser koromban. Nem jelentett problémát, hogy szinte kizárólag borzasztó kásákat ettünk az út nagy részén. Hozzászoktam ahhoz is, amiről itthon Budapesten azt gondoltam, hogy halálfélelmem lesz tőle. Azt hittem, ha meglátok egy krokodilt rács nélkül, akkor azonnal szörnyethalok. Ennek ellenére a második napon már teljesen természetes volt, hogy tőlünk 4-5 méterre a folyóban úszkálnak a krokodilok. Ott megértettem, hogy innen Magyarországról nekünk fogalmunk sincs, hogy milyen a szabályok szerint élnek ott. A krokodil nem jön ki a partra, és csak akkor támad, ha az ember bemegy a vízbe. Ha nem zavarod a köreit, akkor ő sem zavar téged. 

Mennyire vagy ínyenc? Általában megkóstolod a helyi specialitásokat?
Nagyon ínyenc vagyok, ezért is vagyok nagyon büszke rá, hogy kétszer is megnyertem a Hal a tortán c. TV műsorban a saját hetemet. Általában az a taktikám, hogy bárhová megyek, ott mindig megnézem a legkülönlegesebb éttermet. Szeretek felfedezni új dolgokat. Most Balin azt tapasztaltam, hogy a legolcsóbb helytől a legdrágábbig, mindenhol nagyon jókat lehetett enni. Mindennap lementünk a halpiacra és szemérmetlenül olcsón vettünk homárt, tarisznyarákot és tintahalat, amelyeket magunknak meggrilleztünk. Szeretek furcsa dolgokat is kipróbálni, ezért nem okozott gondot Afrikában megenni a hernyót. Ilyen szinten tudatosan bevállalós vagyok. 

Van olyan nemzeti konyha, amit különösen szeretsz?
Spanyolországban éltem 1,5 évet és spanyol gimnáziumba jártam itthon, és később is sokat jártam Spanyolországban munkából adódóan, így az ottani ételeket nagyon szeretem. De szeretem a francia konyhát, az indiait, a jó minőségű kínait – amit itthon nem lehet megízlelni. Szeretem az olaszkonyhát is, bár egyáltalán nem vagyok tésztás, nem eszem pizzát sem, de mégis borzasztóan szeretem az olasz halakat, rizottókat és salátákat.  

Mennyire készülsz fel az úti célból egy-egy utazás előtt?
Nem vagyok nagy internetbúvár. Afrikába is úgy mentem, hogy semmilyen külön információt nem gyűjtöttem. Ott volt például Csősz Bogi, aki egy két lábon járó enciklopédia volt Afrika-témában, mindennek utána olvasott, és mindenről tudott. Én azt mondtam – már csak kényelmi szempontból is, mert nagyon sokat dolgoztam előtte és időm sem lett volna utána nézni a dolgoknak – hogy mivel ez teljesen eltérő lesz mindattól, amihez hozzá vagyok szokva, és annyira különleges lesz, inkább nem is készülök rá, hanem megpróbálom a lehető legnyitottabb módon befogadni az összes élményt. Általában is nagyon szeretem megfigyelni a dolgokat magam körül, akár napokat is el tudok úgy tölteni egy új helyen egyedül, hogy figyelem a házakat, az embereket, az emberek viselkedését – ezt tettem Afrikában is.

Sok holmit viszel magadra az utazásaidra?
Nagyon. Sajnos erről még nem tudtam leszokni. Ha két napra megyek, akkor egy hatalmas bőröndöt viszek, ha 5 napnál többre utazom, akkor gyakorlatilag bizonyos, hogy túlsúllyal szállok fel a repülőre. Ezt még nem tudtam leküzdeni, mert van egy buta beidegződésem – ami valószínűleg a munkámból ered, hogy indulás előtt még nem bírom eldönteni, hogy pontosan mit akarok majd viselni. Szeretem, ha velem van egy csomó dolog, ami közül választhatok. Ugyanígy van ez a munkámban is. Ha pl. egy klipet csinálok, akkor szeretem, ha kéznél van több dolog, amelyből a megfelelőt ki tudom választani. Ez utazásnál egy kicsit kényelmetlen, ezért erről próbálok leszokni. Erre jó volt az afrikai út, mert ott nagyon pontosan meg volt határozva, hogy mit vihetünk, és egy kis dobozba bele tudtam sűríteni mindazt, amit szabadott magammal vinni azon kívül, amit a TV adott nekünk. De azt hiszem így sem igazán jöttem bele az ekonomikus csomagolásba, mert utána karácsonykor Balira megint 3 bőrönddel utaztam.

Van olyan tárgy, ami nélkül biztosan nem indulsz el?
Nincs. Egyáltalán nem vagyok tárgyfüggő, nem ragaszkodom a dolgaimhoz. A ruháimat is mindig elviszik, elszeretik a barátaim. Én is nagy lopós vagyok, nagyon szeretek innen-onnan elkérni dolgokat. Ez is a stylist szakmához tartozik szerintem. Nincs olyan tárgy, ami nélkül nem utazom.

Van olyan hely, ahol még nem jártál, de szeretnél eljutni?
Persze, nagyon sok ilyen hely van. Ami most nagyon izgatja a fantáziámat és valószínűleg ez lesz a következő úti célom, az India. Most év végén, amikor Balin voltunk, terveztük, hogy átmegyünk Darwinba Ausztráliába, esetleg Indiába vagy Jávára, de végül annyira jól éreztük magunkat Balin, hogy ott maradtunk, de akkor elhatároztam, hogy elmegyek Indiába, mert nagyon felkeltette az érdeklődésemet.

-p-