Creative Commons

Az alábbiakban részletet olvashatnak Fejős Éva új könyvéből, amely nem csak az izgalmas és érdekes történethez lehet jó kedvcsináló, hanem Bali titkos világát is közelebb hozza hozzánk:

“A pálmák körvonalai kirajzolódtak a lángok fényénél, és újra hangosan morajlott az óceán. Dóra látta, ahogyan a balinéz “beach boyok”, a Kuta-parti dzsigolók sorra szólítják le a férfi kísérő nélküli külföldi nőket. Ezek a srácok ebből éltek: a testüket, szerelmüket árulták a magányos nyaralóknak. Általában “sötéten jóképúek” voltak, már amennyiben valakinek bejönnek a balinézek (Dórának egyáltalán nem), szuggesztív tekintettel, és azzal a fajta  önbizalommal, hogy ők bizony képesek boldoggá tenni egy nőt. Egyikük-másikuk szőkére festette sötét haját, az eredmény valamilyen sárgás – rossz esetben répavörös - hajszín lett, de ezek  pasik nagyon hittek magukban. Legtöbbjüknek helyi barátnője, esetleg családja volt, ám akadtak köztük egyedülállók is, akik valóban arra vártak, hogy egy gazdag nő majd magával viszi őket férjnek, és aranyéletük lesz – mondjuk Ausztráliában. Dóra látta rajtuk, hogy nagy gazemberek, és egyszerűen ki nem állhatta pökhendi magabiztosságukat. Az ubudi “szépfiúk” sokkal kifinomultabbak voltak. Dóra Balira érkezése után körutazást tett a szigeten, és az idegenvezetőjével megfordult Ubudon is. 

Creative Commons

Ez a falu a művészetek fellegvára Balin, itt élt és alkotott annak idején több holland festőművész is, és – a festmények mellett – itt készültek a messze földön híres, balinéz fafaragványok is (tikfából, ébenfából vagy azok utánzataiból). Istenszobrok, Garudák, rizsföldön dolgozó parasztembereket ábrázoló faragványok... Ülnek az ügyes kezű mesterek az épületek teraszain, és bámulatos gyorsasággal faragják a szobrokat. És Ubudon mindig akad egy-egy megnyerő külsejű, angolul kifogástalanul beszélő, tradicionális balinéz viseletbe, sarongba, fehér fölsőbe – öltözött fiatalember, aki fehér trópusi virágot tűz a füle mögé, és aki felajánlja a segítségét a truistáknak. A turista nőknek, főleg. Az ilyen ubudi férfiak kulturális túrát tesznek a külföldivel, mesélnek a hagyományokról, elviszik egy jó helyi étterembe, elkaluzolják valamilyen traficonális balinéz táncelőadásra, és ha eljön az este, olykor egyéb szolgáltatásokat is felajánlanak, persze csak finoman jelezve, hogy másra is kaphatóak. Nem szerelmet kínálnak, de a szerelem illúzióját. Az ubudi “dzsigolók” igazán kellemes, rokonszenves férfiak – könnyen elvarázsolják a magányos nőket, és kulturáltan fogadják el a szolgáltatásaikért járó, busás jutalmat. Pedig szinte valamennyien házasemberek, nem vágynak Baliról jobb körülmények közé – megteremtik a viszonylag élhető életet maguknak és családjuknak. Dórát előre figyelmeztette az idegenvezetője, hogy Ubudban biztosan mellé akar majd szegődni egy-egy ilyen férfi, és így is történt. Dóra elismerősen nyugtázta, hogy ezek a pasik – többségük nem is volt olyan fiatal, mint a Kuta-boyok – igazán értenek a hódításhoz. Értelmes, művelt társalgók, és képesek úgy bemutatni egy másfajta kultúrát az idegennek, hogy az be is tudja fogadni. Dóra persze csak néhány szót beszélt velük, - amikor a férfiak látták, hogy nem vevő rájuk, tapintatosan visszavonultak.”