"Az eredményeink szerint bizonyos genetikai tényezők jelentős hatással bírnak az éjszakai felriadásra, bár nem sikerült azonosítani egy kifejezetten ezért a jelenségért felelős gént" - mondta Bich Hong Nguyen a Montrealban működő Sacré Coeur kórház alvási rendellenségekkel foglalkozó központjának orvosa. 
   
A 390 ikerpárt megfigyelő kutatásból kiderült, hogy míg az egypetéjű ikrek esetében - akik csaknem azonos génállománnyal rendelkeznek- nagyobb a valószínűsége az alvási rémület megélésének, addig a kétpetéjű ikrek kevésbé hajlamosak erre - derült ki a Pediatrics nevű újságból. (Az ikergyerekeket gyakran vonják vizsgálat alá, mert hasonló genetikai felépítésük számos információt nyújthat a különböző betegségekről és problémákról.)  
   
A kutatók a környezeti tényezőket is felelőssé teszik a felriadásért, hiszen az ikrek azonos körülmények között nevelkednek. A felmérésben részt vevő ikerpárok 37 százaléka szenvedett a jelenségtől 18 hónapon keresztül, míg egy évvel később közel 50 százalékuknál szűntek meg a hirtelen éjszakai felébredések. Korábbi kutatások eredményeiből is merített a mostani tanulmány. Vannak olyanok, amelyek bizonyos genetikai tényezőkben látják az alvajárás, az alvabeszélés vagy éppen az éjszakai felriadás valószínűsíthető okait.  
   
A rémálmokkal ellentétben az alvási rémület "kezdete" hirtelen és ijesztő, általában sikoltással kísért felébredés jellemzi. "Az ilyen esetekben a gyerekek nagyon össze vannak zavarodva. A felébresztésükre tett kísérletek pedig csak növelhetik és meghosszabbíthatják ezt az izgalmi állapotot" - mondta egy illetékes. Az alvási rémület azonban csak rövid ideig tart, és hirtelen ér véget. A gyerekek általában mély álomba merülnek vissza, nem is emlékezve az éjszaka történtekre.