2008. augusztus. 23. 17:35 Utolsó frissítés: 2008. augusztus. 23. 17:12 Olimpia

Molnár Zoltán: „Ennél azért kicsivel jobbak vagyunk”

A kajak-kenu pálya környékén, mintha valami lenne a levegőben. Itt mindenki mosolyog. Nem csak akkor, amikor elsőként fut be egy hajónk. Valahogy más itt minden. Molnár Zoltán csapatvezető szintén mosolyogva fogadta a gratulációkat, igaz, a MOB ügyvezető igazgatója, akkor sem bújt el, amikor korábban a problémákról kérdeztem

hvg.hu: Csupa mosolygós embert látni itt.

Molnár Zoltán: Meg is van rá minden okunk, szép napunk volt ma. Remélem, hogy a holnapi is ilyen lesz.

hvg.hu: Az azt jelentené, hogy van három aranyunk.

M.Z.: Lehetett volna több is. Néha hajszálakkal maradtunk le az aranyról. Sokan úgy gondoljuk, hogy a sors nem mindig fogadott bennünket a kegyeibe, de lesz ez másképp is. Ami viszont biztos, hogy a versenyzők mindent megtettek annak érdekében, hogy nyerjenek, hogy sikeresek legyenek.
 
hvg.hu: Jó a hangulat a faluban?

M.Z.: Pont emiatt, amit korábban említettem, ma is jó volt a hangulat, meg tegnap is, sőt akkor is, amikor még nem volt aranyunk, mert küzdöttek egymásért is, hittek magukban, az edzőjükben, de most ennyi volt bennük.

hvg.hu: Ön szerint ezt a szurkolók is érezték?
M.Z.:
Szerintem igen, és abban bízom, hogy ezeknek a szurkolóknak, akik egyébként megérdemelnének egy aranyérmet, de minimum egy kitüntetést, a bizalmuk megmarad és továbbra is szeretni fogják ezt a magyar csapatot. Egyébként néha a drukkereknek nehezebb, hiszen végig kell élniük olyan drámai pillanatokat is, mint amilyen a kézilabdázó és a pólós lányok bronzmeccse volt.

hvg.hu: Gondolom nagy munka vár önökre az olimpia után?
M.Z.::Igen, az. Részletes elemzést várunk a szakemberektől, amelyek remélhetőleg kellően önkritikusak lesznek, amilyenek lenni szoktak. Az elmúlt négy év alatt a szakágvezetők folyamatosan tájékoztattak bennünket a felkészülésekről, az esélyekről, s bizony egy kicsit optimistább képet rajzoltak érmekben és pontokban. Azt mindannyian el kell ismernünk, hogy elmaradtunk a várakozástól, bár az is lehet, hogy amit az előző olimpián műveltünk, az volt a csodakategória. Az igazság a kettő között van, de az tény, hogy ennél a szereplésnél azért kicsivel jobbak vagyunk.

Kolozsi Ildikó/Peking