A tanulmány

A teljes tanulmányt töltse le itt!

1. Az intézményrendszer reformja:
Az alkotmányozási folyamat megakadása ellenére szükség lenne bizonyos intézményi reformokra. Az EU sokkal hatékonyabb globális szereplőként léphetne fel, ha egy „hangon” szólalna meg, az egységes és tágabb szerepkörrel felruházott külügyminiszter nemcsak a világpolitika más szereplőitől kaphatna nagyobb figyelmet, hanem az Unió belső politikai kommunikációjában is jelentősen hozzájárulna az álláspontok egységesítéséhez. Másik fontos kérdés az egységesített EU külképviseletek, valamint a kvázi EU külügyminisztérium létrehozása és egyúttal a „trojka” külügyi szerepének megszüntetése, ami egyrészt hozzájárulna a fragmentált és bonyolult uniós külpolitika egységesítéséhez és átláthatóbbá tételéhez, másrészt segítene a hatáskörök tisztázásában. Ez egyúttal a szupranacionalitás kérdését is felveti, valamint azt, hogy hogyan lehetne javítani a különböző politikák és együttműködési formák közötti koherenciát, hiszen számos kérdés van (többek között a segélyezési, fejlesztési, környezetvédelmi, mezőgazdasági, kereskedelmi politika, vagy a bel- és igazságügyi együttműködés területéről), amely közvetve vagy közvetlenül érinti a kül- és biztonságpolitika területét is, még sincs arra törekvés, hogy ezek erősítsék egymás hatását.

2. Tagállami érdekellentétek
Az intézményrendszer reformja nem oldja meg önmagában a tagállamok közötti érdekellentéteket. A CFSP fejlődése szempontjából döntő fontosságú, hogy mennyire mutatkozik politikai akarat Nagy-Britannia, Franciaország és Németország részéről a mélyebb együttműködésre.

3. Központi döntéshozatal és közös stratégia
Az Európai Biztonsági Stratégia csak keretet ad a közös kül- és biztonságpolitikának, de nem nyújt elég támpontot az egyes problémák specifikus kezelésére. Szükség lenne koherens stratégia kidolgozására olyan kulcsfontosságú területeken, mint pl. az Oroszországgal, vagy a Kínával, ill. Délkelet-Ázsiával való kapcsolat, a közel-keleti békefolyamat és a demokratizálás, vagy akár a szomszédság-politikával kapcsolatos biztonságpolitikai kérdések. Az EU-t gyakran éri az a vád is, hogy jelenlegi stratégiája nem eléggé pro-aktív, azaz legtöbbször csak reagál (néha azt is késve) az eseményekre, de nem előre, tudatosan befolyásolja az alakulásukat. Ehhez hozzájárul a tagállami felajánlások jelenlegi „bottom up” rendszere is, ami ad hoc jellegű problémamegoldásokat hoz létre.

4. Az új biztonságpolitikai kihívások kezelése
A biztonságpolitika újabb, nehezen körülhatárolható fenyegetéseire sokkal több dimenzióban kell keresni a választ, nem lehet függetlenül kezelni a biztonságpolitika kérdéseitől sem a migráció szabályozását, sem az energiabiztonságot, de akár a szociálpolitikát, a környezetvédelmet, vagy az ellátórendszerek biztonságát sem. Ebben az értelmezésben a katonapolitikáról a hangsúly eleve a problémák átfogó kezelésére tevődik. Ezen a területen viszont az EU-nak komparatív előnye lehet, figyelembe véve, hogy történelméből és heterogenitásából adódóan eleve nagyobb fokú érzékenységgel rendelkezik a problémák gyökerénél meghúzódó jelenségek komplex értelmezésére. Ezzel kapcsolatban az Uniónak az is érdeke, hogy azon erősségeit hangsúlyozza, melyek megkülönböztetik az Egyesült Államoktól, miközben a két stratégia egymást kölcsönösen erősítheti.